Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-375
130 Az országgyűlés képviselőházának 375. ütése 1939 március 2-án, csütörtökön. zsidó. A magyar lakosság 70 év alatt meg sem kétszereződött. Minthogy Debrecen város lakosságának egyharmada mezőségeken lakik, a város belterületén a zsidóság száma sokkal ijesztőbb, mint ahogyan a statisztika mutatja. A zsidók a többi városokat is így elözönlötték. Kassán 1840-ben 3 zsidó volt, 1910-ben csaknem 7000. Miskolcon 1840. évi 29-679 lakosából 1096 volt zsidó. 1910-hen 51.459 lakosa volt, tehát 70 év alatt meg sem kétszereződött, ellenben a zsidóság 10.291 főre, tehát a tízszeresre emelkedett. Szatmárnémeti 1840-ig tilos város volt, 12.038 lakosa közt nem volt egy zsidó sem. 1910-ben 34-892 lakos között már 6943 zsidó lakos volt. Nagyváradon 1840-ben 18.091 lakosból 817 volt zsidó, 1910^ben 64.169 főből 15.755, tehát az előbhi alig 5 százalék, felugrott 25 százalékra. Máramarossziget városának 1840- évi 5008 lakosából 296 zsidó volt, tehát alig 6 százalék, 1910nben 21-370 lakosából 7981 volt zsidó vagyis 37 százalékon felül. 1840-ben még Munkácson is csak 16 százalékot tett ki a zsidóság, ma pedig már 48 százalékot vagy még ezen felül is van. Nem is beszélek a galíciai kapunál lévő vármegyék adatairól és azokról a területekről, amelyek nagyrészt megszállás alatt vannak és amelyeket 1895-től tömegével árasztottak el a galíciaiak. Ma már a Dunántúl, Győr, Sopron hemzseg a kaftánosoktól. A pesti doktorok és kormány főtanácsos ok egyrésze is ezekből került ki. Nem felel meg a valóságnak, [hogy az antiszemitizmust a germán mentalitás táplálja. Az 1880-as években Magyarországon számbia.iövő antiszemitán árt volt. 1884 október 10-én az antiszemitapárt még külön feliratot is intézett a trónbeszédre az uralkodóhoz. Ebben nemcsak a zsidókérdés komolyságát hangsúlyozta, hanem több olyan problémára is rámutatott, amelyeknek megoldása csak két vaev három évtized múlva következett be, vagy amelyeknek — mint például a földbirtok — kérdése még a mai napig sincsen megoldva. Ezt a feliratot 11 képviselő írta alá: Andreánszky Gábor, ónody Géza, Bácz Géza, Ráth Ferenc. Vadnay Andor, Zimándy Ignác, Istóczv Győző, Komlóssy Ferenc, Csúzi Pál, Margittay Gyula és Neudtwicih Károly. De a magyar fajta sorsának megjavításáért a zsidóság: félreszorítására irányuló küzdelmekben többen képviselték az országgyűlésen a legintranzigensebb antiszemita mentalitást, együtt harcoltak többen az f antiszemitapárttal. így néldául a függetlenségi 48-as pártból: Szalay Imre. Békássy Gyula, Vidovich György, Verhovay Gyula, Hentaller Lajos, Széll György, Tóth Antal, a mérsékelt ellenzék tagjai közül pedig Simonyi Iván, sőt a Tisza Kálmán vezérsége alatt állott^ liberális kormánypártból is Lázár Lajos és Jánossy János. Nem igaz tehát, hogy a magyar néptől mindig távol állott az antiszemitizmus. Ellenkezőleg: az itt felsorolt képviselők legnagyobb része csupa színmagyar kerületből került be a parlamentbe. Az is zsidó mese volt, hogy klerikális tendenciák vezették volna őket, mert hiszen több, mint a fele kálvinista volt; például Ónody Gézát Hajdúnánás, Verihovay Gyulát pedig Cegléd küldte be a parlamentbe. A keresztény egyházi férfiak ebben az időben sokkal erősebben szemben álltak a zsidósággal, mint ma. >1883-ban hozta szőnyegre Tisza Kálmán a keresztények és zsidók között köthető polgári házasságra vonatkozó javaslatot. (Rajniss Ferenc: Világosan beszélt a hercegprímás!) Ezt a képviselőiház el is fogadta, de a főrendiházban megbukott: az első alkalommal 109:103, a második alkalommal 200:191 volt a szavazatok aránya. Simor János, az akkori hercegprímás, aki pedig nem igen hajlott a szélsőséges emóciókra, (Rajniss Ferenc: De világosan beszélt!) nagy beszédet mondott Tisza törvényjavaslata ellen; többek között azt mondotta, hogy a zsidóság beolvadása csak úg:v következhetnék be, ha a kereszténység meerszünnék kereszténynek lenni vagy az izraelita izraelitának. Tisza Kálmán és a zsidóság kirekesztették a magyar antiszemitapártot a parlamentből, sajtóját is tönkretették és így 1889-ben kezdődött a zsidók nagy kiugrása a magyar parlamentben. (Rajniss Ferenc: Talán beugrása!) A parlamentbe sok zsidó képviselő került be, akiknek nagyrésze a mindenkori kormánytól szerzett leltári kerületeket, vagy telekvásárlással, etetéssel és itatással szerezte mandátumát. Rothadt kerületeknek hívták régen ezeket a kerületeket, ahol a szavazók kis száma folytán le lehetett pénzelni a választókat és aiiol a választásból maguk a szavazók is üzletet csináltak. Sok ilyen rothadt kerület volt Erdélyben, ahol jelentéktelen városkáknak, sőt nagyközségekké degradált városoknak is önálló képviselőküldési joguk volt; de sok olyan vidéki kerület volt, ahol csak néhányszáz volt a választók száma. Nem véletlen, hogy ezeken a helveken mindenütt zsidók lettek^ a honatyák. A 230 választóval bíró Abirudb anyán Rosenberg Gyula, Berecben, ahol 187 volt a választók száma, Neumann Ármin, a 180 választójú Vízaknán Sámuel Lázár, a nagyajtai kerületiben, ahol 630 volt a választók száma, Weiss Berthold, az oklándi kerületben pedig, ahol 810 volt a választók száma, Heltai Ferenc volt a képviselő. (Rajniss Ferenc: Erről miért nem írnak!) Másutt is zsidó volt a jelölt, ahol kevés volt a választók száma s az ilyen helyeken gőzölgött a pálinka és folyt a léiekvásárlásA Mandel Pál és Vadász Lipót-féle nyírbátori és a Megyesi-Krausz-féle választások undorítóak és •hírhedtek, voltak. Legkiválóbb volt azonban Erdélyben a széki kerület, ahol a magyarokat teljesen elrontották. Ebben a kerületben, amelyben másfélszáznál nem volt töbib a választók száma, úgy csinálták a választást a jó magyarok, hogy a választók fele és még négy-öt ember összeállt, kimondották a taksát, a többit pedig félreállították, hogy szívják a fogukat; úgy okoskodtak, hogy ha 80 ember kapja a pénzt, akkor több jut egyre, mintha 150 kapja. Természetesen itt is akadt egy jofoib kisgazdaképviselőjelölt, Révay Mór személyében. A zsidók a közigazgatásba is beférkőztek. Tisza István Biharban főszolgabíróvá választotta a zsidó "Wertheimstein Henriket, az északi, a keleti és az erdélyi megyékben pedig szaporodtak a zsidó jegyzők, mert a jegyzőválasztási rendszer megkönnyítette azt, hogy egyes főszolgabírók behozhassák őket. Tanulságos kiemelni, hogy Szolnok-Dob okán 18, Szilágyban 14, Szatmáriban 20, Sárosban 14 zsidó jegyző volt. (Rajniss Ferenc: Azt mondták ezek a jegyzők annak, aki keresztényre szavazott, hogy guggoljon le és ott tartották addig, amíg összeesett!) Máramarosban, a legnagyoiM) zsidó fészekben 9, ami aránylag kevés, Sáros egyik járásában a giráltiban kilenc jegyzőiből négy
