Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. volt zsidó; különben ebben a vármegyében zsidó volt a vármegyei tisztifőorvos, valamint mind a hét járási tisztiorvos- Még színmagyar vidék ekén is voltak hitsorsos jegyzők, Zemplén megye bodrogiközi járásában Öt volt. A nép, akár magyar, akár más nemzetiségű, a jegyzőben látja az államhatalom megtestesítőjét és bizony nem használt a magyar állam tekintélyének, hogy Bluott Márkusok, a Lebovícs^ Mórok és a Lőwi Samuelek személyesítették meg a magyar államhatalmat. Ennek a zsidó jegyzői hetódulásnak segítségével, de mindenesetre faji elnézésével szivárogtak ibe a szennyes galiciaiak és a bukovinaiak az országba. 1888-ban 10.246, 1890-ben már 20-582 volt azoknak a galíciaiaknak a száma, akiknek illetőségű ügye aktába került. Itt látjuk tehát a zsidó jegyzőknek nagy faji előnyét. Nemvolt értelme eddig sem a zsidóság nagyobb részét magyar anyanyelvűeknek mondani. 1890-ben még 62 százaléknál több nem is vallotta magát magyarnak. Majd később a magyarkodás divat lett, üzlet lett, de a galíciai beözönléssel együtt a magyarlakta vidékeken is teljes visszafejlődés mutatkozott ebben a tekintetben. Szabolcs, Szatmár és Hajdú megyékben még 40—50 'évvel ezelőtt utánaszaladtak egy-egy kaftános zsidónak, ma (már ezeken a helyeken a régebben lakó zsidóság egyrésze is elkaftánosodott. Ezek a külsőségek is elevenen mutatnak rá arra, hogy ők megjelenésükben is elszigetelődtek a magyarságtól. Az, orthodox rabbi mind Máramarosból, Beregből, vagy egyenesen Galíciából kerülnek be hozzánk nyugatra. Magyarul meg sem tanulnak, de úgy belsőleg, mint külsőleg visszataszító tfatálizmusba süllyesztik hitsorsosaikat. Nyírbátorban a szélsőséges zsidók külön imaházat építettek, mert az orthodox templomba borotválkozó zsidók jártak, akikkel az előbbiek nem akarták együtt imádni Jehovát- A zsidó kereskedők szombaton sok helyen nem merik nyitvatartani üzleteiket, mert félnek a rabbi átoktól1883-ban az antiszemita párt már követelte a rabbik megrendszabályozását, kérte annak kimondását, hogy a bitközségeket csak teológiát végzett rabbik vezethessék, az orthodoxoknál pedig ilyen nincsen, Ilyen rendelkezés sok szemét zsidót indítana Palesztinába, vagy annál nyugalmasabb helyekre. Fel kell oszlatni minden bóeheriskolát, minden jesivát, a talmudistákat, amint munkakerülőket' kell kezelni, internálni és munkára szorítani és ott kell tartani őket mindaddig, amíg a munkát meg nem tanulják. Numerus clausust kell kimondani az egyetemeken és a főiskolákon, az állami és felekezeti középiskolákban az országos arányszám szerint. Itt különben a Turul Szövetség Debreceni-kerületi vezértanácsának egy határozatát hozom az igen t. Ház elé, amely szerint (olvassa): »Követeljük a numerus nullust az egyetemeken és a főiskolákon 1943-ig. Határozatunkat a következőkkel indokoljuk: A második zsidótörvényjavaslatban a kamarai zártszámokra, a közhivatalokra vonatkozó más rendelkezések. következtében a zsidó fiatalságnak egyetemi képesítésével semmi reménye nem lehet, végzettségének megfelelően^ elhelyezkedésre, így egy igen ártalmas és destruktív, idegenfajú, zsidó szellemi proletariátus termelődnék ki. Az államot már előre mentesíteni akarjuk az állástalan zsidó diplomások gondjától. Ezáltal az egyetemen biztosíthatjuk a tartós nyugalmat és a komoly tudományos KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. 131 munkát, mert ellenkező esetben ez nem biztosítható. Követeljük a külföldi képesítések nosztrifikálásának megszüntetését.« (Helyeslés jobbfelöl.) N am érdektelen megemlíteni, hogy az 1918—19. egyetemi évnek második felében a budapesti tudományegyetemre beiratkozó egyetemi hallgatók összlétszáma 13.171 volt. Ebből az 5%-os zsidó számarány ellenére a zsidó hallgatók száma nem kevesebb, mint 6014 főt tett ki. E kérdésnél vegyük figyelembe azt is, hogy a budapesti tudományegyetemen egy zsidómentés hittudományi kar is működött, amelv tehát benne volt a fenti számban. Dr. Hoór Károly egyetemi nyilvános rendes tanár 1923-ban megjelent »A numerus clausus a szegedi és pécsi egyetemen« című munkájában már rámutat arra, hogy az 1920/21. tanévben, amikor a numerus clausus név alatt közismertté vált 1920:XXV. törvénycikk csak az első évfolyam első és második felére volt érvényes, a pécsi egyetemen, amelynek akkor még- csak orvosi fakultása működött Budapesten, ennek a fakultásnak második évfolyamában 77 és 80, a harmadik évfolyamában 81 és 87. negyedik évfolyamában 84 és 81 százalék, ötödik évfolyamában 75 és 81 százalék volt a zsidó hallgatóknak számaránya. Tájékozódásképpen megemlíti Hoór azt is, hogy a pécsi egyetem orvoskarára az 1922/23. tanév első felében az összes évfolyamokra — amelyek közül a numerus clausus már három teljes évfolyamra kötelező volt — beiratkozott 1276 hallgató, ezek közül pedig 896, azaz 70'16°/o volt zsidó. Azt sem érdektelen megemlíteni, hogy az 1922/23. tanév alatt a pécsi egyetem orvoskarán május hónap első napjáig orvosdoktorrá avattak 65 egyént. Ezek közül magyar és egyéb nemzetiségű 5, kikeresztelkedett zsidó 7, zsidó vallású 53 volt; összesen tehát 60 zsidó, ami 9230%-nak felel meg. A legszigorúbb numerus clausust kell végrehajtani az egyetemi és klinikai tanszemélyzetnél, azonkívül a docenturára jelentkezésnél is. Ki kell rekeszteni a középiskolákból és .a főiskolákból a zsidó tankönyveket. A sajtóban a numerus clausus behozatala szükséges. Viszont nem elég a zsidóktól teljesen megtisztítani a sajtót, hanem szükséges és azt is keresztül kell vinni, hogy az újságírókat és írókat becsületesen megfizessék, mert egy közvéleményirányító rétegnek életszínvonalat és erkölcsi színvonalat csak így lehet adni. Azonkívül nevelni kell az ujságjrópályára az embereket, megfelelő kvalifikációhoz kell kötni azt, Jiogv ki foglalkozhassak újságírással. Ma több lapnál van egy újságíró faj súlyán és teljesítményén felül fizetve, a többséget pedig éhbérért dolgoztatják. Az ipari és kereskedelmi életben túltengő zsidóság statisztikájával nem óhajtok foglalkozni egyrészt az idő előrehaladottsága miatt, másrészt azért sem, mert előttem már többen is kimerítették ezt a tárgykört. (Rajniss Ferenc: Nincs zsidó a teremben!) _ Csupán azt a kívánságomat óhajtom előterjeszteni, hogy törvényes intézkedéseket kérek arranézve, hogv minden zsidó gazdasági vállalat köteleztessék a cégnév mellett a tulajdonjog alapján a faji hovatartozást is feltüntetni. Ugyanez vonatkozzék a társascégeknél a társtulajdonosokra is. Ha a társascégeknél, a részvénytársaságoknál, a szövetkezeteknél az igazgatóság egyharmada zsidó, a vállalatot zsidó vállalatnak kell minősíteni. *