Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-375
Az országgyűlés képviselőházának 375. vörös karikát kellett felvarrniok és az ilyen megkülönböztetés nélkül járó zsidókat megbüntették. Enélkül a jel nélkül még kereskedést sem folytathattak. Zsigmond király idejében a zsidók vörös foltját a sárga folt váltotta fel. Nagy Lajos királyunk bölcs előrelátása évszázadokra vetette előre árnyékát akkor, amikor uralkodásának 18. esztendejében 13604) an a zsidóságot teljes egészében, minden pereputtyával együtt kiutasította az országból. Zsigmond király alatt azonban visszavándoroltak. Zsigmond állandó pénzügyi zavarokkal küzdött és pénzszerzésre használta fel a zsidóságot. Abban az időben a katolikus egyház tiltotta a kölcsön utáni kamatszedést, ugyanakkor Zsigmond, kizárólagos engedélyt adott R f zsidóságnak kamat szedésére. Minden 100 dénár után heti 2 dénár kamatot szedhettek a zsidók. Ez évente csekély 104 százalékEz az időszak hasonlít a mi kommün utáni időnkhöz. A keresztények kamatszedését csak V. Márton pápa engedte meg. A zsidóság (helyzete a Habsburgok alatt kezdett erősen javulni. A magyarságnak a Habsburgok ellen folytatott négyszázéves élethalál harca minden másról elterelte a figyelmet és így lehetőséget nyújtott a zsidóság beszivárgására és hatalmának káros módon való kiterjesztésére. Az emiberiség legnagyobb szellemei a zsidóság szellemét erkölcstelenségnek és embertelenségnek minősítették. Luther Márton, Voltaire, Kant és Fichte mind utálattal beszélnek róluk. Fichte, a nagy német filozófus így ír róluk (olvassa): »Ezeket csak úgy lehetne emberekké változtatni, ha lenyesnék a fejüket és helyükbe másokat ragasztanának. Hogy magunkat ellenük megvédhessük, más módot nem látok, mint számukra az ígéretföldjét aneg kell hódítani (Egy hang a középen: Hódítsák meg ők!) és mindnyájukat odaküldeni.« Ezt mondotta Fichte. Hazánknak a múlt század elején égető problémája lett a zsidókérdés. Kölcsey Ferenc, akire a liberalizmus annyira ihivatkozik, aki századának egyik legfenköltebb szelleme volt, már Szatmár megye egyik közgyűlésén felemelte a szavát és látnoki erővel mondotta, hogy »ahol a zsidóság elszaporodik, végromlásba kerül az ország«. 1785-ben a II. József-féle összeírás szerint 75-089 zsidó volt Magyarországon a 8,700-000 lakosiból. Ez a szám 1805-ben már 127.816-ra szökik fel. 1830-hen 11 millió lakodból már 241.632 zsidó van, 1910-ben 20.744.740 lakosból 932.458 a zsidó. Tehát 1840-től 1910-ig Magyarország lakossága nem kétszereződött meg, ellenben a zsidóság száma négyszeresére emelkedett. 1840-ig a bányavárosokon kívül egész sor tilos város volt Magyarországon, ahol zsidóknak még meghálniuk sem volt szabad, mint például Debrecen, Kassa, Székesfehérvár, Esztergom, Léva, Losonc, Érsekújvár, Cegléd, Rozsnyó, Rimaszombat, Eger, Kalocsa, Szatmárnémeti, Budapestet külön kell venni mert Budából, Pestből és Óbudából állott. Pesten József- és Ferencvárosban, Budán pedig Krisztinavárosban egyáltalán nem telepedhettek le zsidók. Budának 18404>en 29.704 lakosából 705 volt a zsidó, Pestnek 66-738 lakosából 6031, Óbudának 8217 lakosából 3530, tehát összesen 104-659 lakosból 10-266 (Rajniss Ferenc: öhuda volt az őshaza!) Budapest lakossága 1930-ig^ tízszeresére, míg a .zsidóság száma huszonkétszeresére növekedett, de valószínű, hogy még többre. ütése 1939 március 2-án, csütörtökön. 12Ô Fényes Elek mondja az, 1849. évben kiadott statisztikai könyvének magyarázatában, hogy 55 esztendő alatt a zsidóság többel növekedett háromannyinál, ami iszonyú nagy szaporaság, nagyobb, mint amilyennel Egyiptomban kérkedhettek. Sok zsidó vándorolt be különösen Lengyelországból, ellepik az északi vármegyéket, mondja Fényes Elek 1780 j ban: Pest és Buda is zsidómentesek voltak, csak Adelsberger és Liebner nevű két zsidónak volt meg a joga, hogy a budai és pesti vásárokat látogathassaA következőket mondja még Fényes (olvassa): »A szaporaság oka a jókori házasság és a súlyosabb kézimunkának kerülése.« Eletükről a 'következőket mondja: »A nyersterményekkel, főkép dohánnyal, gyapjúval való kereskedés csaknem egyedül kezükben van és a szegény adózókat a zsidók fortélyos csalárdságától nem ritkán a törvényhatóságoknak kell megvédeniök. A pálinkafőzést és ennek kimérését szinte kirekesztőleg gyakorolják és a köznépet hiteladás által a szeszesitalok könnyelmű ivására csábítva, ezt testileg, erkölcsileg és vagyonilag megrontják. A házalás, vagyis a kalmári dolgok házról-házra hordása által a rendes f kereskedőknek ártana, egyszersmind ez a házalás a legjobb alkalom egyes családok állapotának kikémlelésére, amiből a fortélyos zsidó ész különféle jövedelmeket tud megnyitni.« T. Ház! Nem érdektelen Polónyi Gézának annakidején összeállított statisztikája, amely szerint 1890-ben Magyarországon 725.222 zsidó volt, ebből katona volt 5120- 1900-ban 856-257 zsidó volt, ebből katona volt 5124. Tehát a tíz év alatt több mint százezres lélekszám-szaporulatból mindössze négy fcsidó került ki összesen a magyarhonvédelem számára. lOlO^ben a zsidó lakosság száma 900-000 körül mozgott, ebből katona csak 3837, tehát az 1890-es évvel szemben 203-309-cel szaporodott a zsidó lakosság száma, ezzel szemben a zsidó katonák száma 1273 fővel alábbszállott. (Schmidt Lajos: Legalább megmaradt a honvédség jóhírneve!) Ebből ás látható, hogy a honvédelemből milyen nagy igyekezettel vette ki a zsidóság a részét« Ezzel szemben a közép- és nagybirtokok közül az 1919-es adatok alapján a zsidóság kezén volt 2,116.279 katasztrális hold, bérletben pedig 2,715.189 katasztrális hold. (Rajniss Ferenc: A derék jó arisztokrácia odaadta a földjét a zsidóknak!) összesen tehát 4,831.468 katasztrális hold. Az összehasonlítás kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a magyarországi összes hitbizományok területe 2,360.000 katasztrális hold volt az összes római katolikus, görögkatolikus, görögkeleti egyházi, főpapi, káptalani és szerzetesi javak területe pedig nem éri el az 1,300.000 katasztrális holdat. Jól megjegyzendő azonban, ihogy ez a statisztika kizárólag a 17 millió katasztrális holdat kitevő közép- és nagybirtokra vonatkozik. Nincs benne az a 19.000 hold, mely a kisbirtokokhoz és a törpebirtokokhoz tartozik, ^ ennek a statisztikája nincs nálam, de valószínű, hogy ezek tulajdonosai között is nagyon sok volt a zsidó. Legtisztábbak voltak a zsidóktól a magyar szabad kerületek: a Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság és a Hajdu-kerületek. 1840-ben a Jászságban és a Nagykunságban alig volt néhány zsidó. A Kiskunságban 85, a Hajdúságban 64. Debrecenben 1840-ben 48.840^ lakosból nem volt egy zsidó sem, mert tilos város volt, de 1910-ben 92.729 lakosából már 8406 volt