Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-375
128 Az országgyűlés képviselőházának 375 Sőt tovább mennék, a zsidó fajhoz számítanám azokat is, akiknek a házastársuk zsidó, mert azok az együttélés következtében már lelkileg fertőzött állapotba kerültek. (Fábián Béla: Hazaküldi a felvidéki képviselőket?) Igen t. Képviselőház! A zsidóság számára közel 3000 éve megalkotta Mózes, Ézsaiás és Hózsiás a világ legszigorúbb fajvédelmi törvényét. Ennek köszönhetik a zsidók, hogy diaszporikus életük ellenére faji szempontból mégis a legegységesebb fajú népnek tartják őket. A zsidókérdést tehát a fajkérdésen keresztül kell szemlélnünk. A, vér befolyásolja a faji fehérje sajátosságait. Ez a különleges fehérje-komplexum (Rajniss Ferenc: Inkább barna! — Derültség) a szervezet minden porcikáját betölti, legjellemzőbb azonban reá mégis a minden szervet tápláló nedv, a vér, amely a fajfenntartó csirasejtek plazmájában, az úgynevezett idioplazmában nyilvánul meg, (Fábián Béla: Az idio, az igaz!) ahol sűrített kémiai és vitális energiákkal van telítve. A csiraülazma specifikus fehérjéjében — mint Ménely mondja — az évezredes fejlődés folyamán állandósult kémiai struktúrák vannak letéve. (Fábián Béla: Mit szól hozzá Imrédy?) amelyek megfelelő és csak egyféleképpen nyilvánuló energiákkal vannak telítve, mely okból tehát azok csak fajlagosan működhetnek. Ezen tudományos alapindítékoknak a < hajtóerőivel rendelkező zsidók minden időben, minden nép életében és minden nemzet sorsában idegen esinaplazmaként hatottak, teljesen önálló, a kizsákmányolásra hajló, hisztériás lelkialkatú tulajdonságainál fogva. A zsidó faj tehát, amely a legerősebb vérségi öntudattal rendelkezik, már a Krisztus előtti negyedik század óta inét, illetőleg nyolc fajnak két különböző ágon haladó keveredéséből, mint beltenyésztésű fajképlet állott elő. A hét fajta keveredéséből kialakult úgynevezett sephalzin zsidó, a déli fajta hosszúfejű családjához tartozik, amely nálunk alig egynéhány egyeddel van képviselve. A sephalzin fajta az egyébként mindkét fajtának alacsony belső érteket képviselő egységében még mindig az értékesebb alkatelemekkel rendelkező csoportot alkotja. A nyolc fajta keveredéséből az úgynevezett askenázin, keleti, kerekfejű, erősen hajlott orrú, vastag ajkú, gyapjas hajú, görbe lábú. lúdtalpú, középmagas zsidófajta áll elő, (Derültség.) akik dégénérait testükkel és lelkükkel magukon viselik az egykori egyiptomi fogságnak danaidák ajándékaképpen átörökölt fellah és berber vérkeveredés alacsony fajértékű nigroid tulajdonságait. Sajnos, Magyarországot még ebben .a tekintetben is a silányabb értékű, gettótípusú zsidók lepték el. A zsidó faj határtalan mohósága és vak önzése végre felnyitotta a szemeinket, megalázó helyzetünk tudatára ébredve cselekednünk kell. Szinte azt mondhatjuk és azt látjuk, hoar az egész világ megmozdul és a zsidókérdés világproblémává lett. Ez olyan különös faj, amely sajátos véralkata és lelkisége miatt jóformán képtelen az asszimilációra és ez okból minden népre, amelynek soraiba beékelődik, csak bomlasztólag íiat. (Schmidt Lajos: Igaza van!) T. Ház! Bizonyára nem lesz érdektelen, ha ennél a pontnál egy zsidó származású francia írónak, Cadmi-Kohen-nek a megállapításaira hivatkozom, aki »Nomades« cimű művében a zsidó lélek két lényeges összetevőjeként a lelki exaltációt és az utilitarizmust jelölte meg. E két véglet között fekszik a zisidó pszihé műjköülése 1939 március 2-án, csütörtökön. dési területe. Cadmi-Kohen szerint a zsidó nép generálisan idegbeteg, fajában predesztinálva van a lelki betegségekre ós szertelen kilengésekre. Ez a faji exaitáoió rányomja bélyegét a zsidóság egész szellemi életére, ezért improduktív nép a zsidó- Szerinte a zsidók még ma is nomádok, még nem érték el az államalkotási képesség színvonalát. Nomád állapotukból fakad rendkívüli faji egységük tudata és ez predesztinálja őket a kommunizmusra is. Ennek az állam és föld nélküli nomád népnek végzetes dolog egy nemzeti állam politikai életében jogokat és szerepet biztosítani. Nem lehet nekik sem aktív, sem passzív politikai jogot adni. Az új korszellem egyik legnagyobb társadalompolitikai vívmányának tartom azt a megállapítást, hogy a nemzet magasabbrendű valóság, mint az állam. A nemzeti életben teljesedik ki a nemzet lelke. A zsidóság a maga idegen pszühéjével csak akadályozza a magyar nemzeti lélek kiteljesedését. Ezért a zsidó csak állampolgár lehet, de politikai jogok élvezete nélkül. Nem érheti Magyarországot az a megalázás, hogy egy idegen fajta képviselői, akiket az utilitáris érdekein kívül más nem köt hozzánk, bekerüljenek parlamentünkbe vagy ősi vármegyéink, magyar városaink, községeink gyűléstermeibe és a maguk idegen érdekeikért harcoljanak a magyar célkitűzések és sorsproblémák teljes háttérbe szorítása mellett. Be kell látnunk már egyszer, hogv más a magyarnak faji, valamint szellemi értékvilága és más a zsidóé. A kettőt közös nevezőre hozni teljesen lehetetlen. Minthogy a zsidóságnak külön fajisága biológiailag is bebizonyítható, ezért tehát az asszimilációra teljesen képtelenMás fajta vérkeveredés esetén rombolólag hat arra a fajtára, amelyikkel keveredik. Törvénybe kell tehát iktatni, hogy zsidó, magyarral házasságot nem köthet és mint vérfertőzést, szigorúan meg kell tiltani súlyos kétoldali büntetés terhe mellett zsidónak a magyarral való nemi érintkezését. A szűkreszalbott időre való tekintettel, lehetőleg egy-két magyar történelmi adalékra kívánok rámutatni. Már 1092-ben Szent László a szabolcsi zsinat keretében kénytelen volt kimondani, hogyha zsidók keresztény nőkkel házasságra lépnek, ezek tőlük elvétetvén, szabadságba helyeztessenek, azaz házasságukat érvénytelennek kell tekinteni. Az első zsidótörvény 1095-ben született meg Magyarországon, amikor Kálmán király befolyására kimondták, hogy zsidó kereszténnyel földet nem műveltethet. II. Endre király idejében, 1222-ben hozott aranybulla 23. pontja súlyos tapasztalatok alapján kénytelen 'kimondani azt is, hogy zsidó sem kamaraispán, sem pénzváltó, tehát a mi mostani fogalmaink szerint sem bankár, sem vámos nem lehet. 1233 J ban ugyancsak IIEndre királyi hitet tett a pápának amellett, hogy zsidót semmiféle közhivatalban alkalmazni nem fog. (Rajniss Ferenc: Megesküdött rá!) A tatárjárás szomorú időszaka után a testileg és lelkileg súlyosan összetöfrt magyarság vérvesztése folytán a gazdaságilag ismét felhízott zsidóság a nemzet életérdekeivel szemben olyan kizsákmányoló magatartást kezdett tanúsítani, hogy IV. vagy Kun László király idejében a parazita zsidó fajjal szemben 1279-ben szigorú rendszabályokat kellett életbeléptetni. Így többek közt a zsidóknak ruhájukra messziről való megkülönböztetés végett
