Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. rabb lenni és nemi egy közeli választás agitációs arányait és lehetőségeit nézem, hanem nézem a nemzet igazi niagy .érdekeit, amelyek azt kívánják, hogy ezt a kérdést véglegesen levegyük a napirendiről, de úgy, hogy ez a nemzet meg aie szenvedje a törvényjavaslat törvénybeiktatását. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Végváry József! Elnök: Végváry József képviselő urat illeti a szó. Végváry József: T. Képviselőház! Megítélésem szerint Rassay t. képviselőtársam roszszul fogta meg ennek a javaslatnak tengelyiét, amikor azt mondotta, hogy a zsidótörvényt pontosan a Felvidék visszacsatolásával egyidőben terjesztették a közvélemény elé. Ha visszagondolunk Gürtler képviselőtársamnak tegnapelőtt elhangzott szavaira, akkor igenis azt látjuk, hogy pontosan a legjobb időben jött ez a törvényjavaslat, mert a Felvidéken élő magyarok és — azt hiszem — a többi elszakított részeken élő magyarok is teljesen közvetlen közelről szemlélhették a zsidóságnak azt az óriási pusztítását, amelyet ott a magyar nemzettel és

1 a magyar fajjal szemben végzett. Én tehát a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt a magyar fajvédelmi javaslatot, amelyet most mint zsidótörvényt tárgyalunk ebben a Házban. Döntőielentőségű ez a javaslat az öntudatra ébredt magyarságnak életjogáért folytatott évszázados nehéz harcaiban. A zsidókérdésnek jelen törvényes rendezésével kapcsolatban azt a hitemet óhajtom kifejteni és leszögezni, hogy bár ez a törvényjavaslat határozottan nagyvonalú és széleskörű, de a magyarországi zsidókérdést teljes nvugvópontra mégsem fogja hozni- A mai politikai, társadalmi és gazdasági rendszerben és életben az igazságügy miniszter úr a legtiszteletreméltnbbaji elment addig a határié ameddig mehetett, és hiszem, ho'ffv ? zsidókérdésben, illetőlear a roa"^ar fajvé

Meiern törvényes rendezésében még több lépcsőfokot kell a közeljövőben megtennünk. Én, aki ebből a küzdelemből megalkuvást nem ismerő következetességgel, mint az ország legnagyobb magyar ifjúsági szervezetének, a Turul Szövetségnek hosszú éveken át vezetője, személy szerint is kivettem a részemet, lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom, hogy a Turul-elgondolás eszmei alapján is foglalkozzam azokkal a magyar sorskérdésekkel, amelyek ennek a törvényjavaslatnak mérlegelése kapcsán előállanak. Méltóztassék megengedni annak megállapítását, hogy a háború után éppen a magyar ifjúság és kimondottan annak éppen húsz év előtt alakult szerve, a Turul Szövetség volt az első, amely a magyar gazdasági, szellemi és kulturális életben teljes hatalmi súllyal el terpeszkedő zsidóság ellen felemelte tiltó szavát. Állásfoglalásunkban nem az okvetetlenkedő antiszemitizmus vagy az elfogult gyűlölködés vezetett bennünket, hanem kimondottan az élet joga. Ez a magyar fiatalság bárhova ment el, bárhol próbálkozott elhelyezkedni, mindenütt ridegen lezárt ajtókba ütközött. Számuk évről-évre félelmetesen nőtt és ebben az arányban rosszabbodott az elhelyezkedési légiese 1939 március 2-án, csütörtökön. 127 hetőség. A boldogult emlékű miniszterelnökünk, Gömbös Gyula kormányrajutását megelőző időkben már ott tartottunk, hogy a vezérigazgatói előszobáig sem jutottunk el, mert már a kapunál eltanácsoltak bennünket. Ennélfogva természetes volt az az állandó nyugtalanság, amely az egyetemeken mintegy húsz esztendőn át tartott és tart még ma is, mert ennek a tanuló fiatalságnak, amely az egyetemeken és főiskolákon volt és van, .azt kellett látnia, hogy az előttük végzettek sokkal rosszabb sorsban élve szinte elüttettek az élet jogától. Nem külföldi példák ezek a rendelkezések, nem másolása harmely állam berendezésének, hanem az az élő valóság, hogy a zsidóság birtokba vette ezt az országot és olyan erős faji Maginot-vonalat épített ki, hogy a magyar ifjúságnak minden áttörési kísérlete vereséget szenvedett. (Ügy van! a középen.) Sajtója, politikai exponensei útján valóságos irtóhadjáratot indított ellenünk és bármilyen szégyenletes és megalázó is, de be kell vallanunk, hogy mi voltunk az üldözött vad és ők voltak a nemzet terített asztalánál lakmározó vadászok. Nem akarok ennél a fájdalmas visszaemlékezésnél hosszasabban időzni, csak éppen figyelmeztetni kívánom a ma annyira öntelt zsidóságot és annak díszvédőit, hogy háború utáni fiatalságunknak, -amelynek tekintélyes része a harctereket is bejárta, évtizedek óta csak mellőztetés, nélkülözés és verejtékes küszködés az osztályrésze. A tömött trezorok zsidó urainak sem belátásuk, sem szívük nem volt ahhoz, hogy azoknak is helyet szorítsanak az élet asztalánál, akiknek az örökét bitorolták. Mi, háborús és háború utáni generáció valóban elmondhatjuk, hogy súlyos sebeket kaptunk, tengernyit szenvedtünk, míg önvédelmi harcunkban eljutottunk ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásáig. Éppen ezért úgy vélem, a zsidóság is természetesnek fogja találni, hogy bár őszinte elismeréssel fogadom a kormány javaslatát, de a

f Turul-elgondolás alapján azt bizonyos részében túlenyhének, bizonyos részében pedig hiányosnak kell tartanom, amire a továbbiakban ki fogok térni. Elvi szempontból teljesen elfogadom a kormányzatnak azt az intencióját, hogy a zsidóság kivételes helyzetét egyszer már valóban meg kell szüntetni. Éppen ezért helytelenítem, amikor ezt a törvényjavaslatot mint »zsidótörvényjavaslatot« emlegetik, holott ez egy kimondottan magyar fajvédelmi kísérlet. Éppen ideje, hogy megtegyük ezeket a fajvédelmi intézkedéseket (BucMnger Manó: Minek az ilyen faj, mint maga?) A fajta kérdése antropológiai, tehát embertani és ez az a végső pont, amelyből az egész zsidó világnézeti kérdésben ki kell indulnunk. Minden mellékkörülménytől függetI lenül, a törvényjavaslatnak legelsősorban le kellene szögeznie, hogy a zsidóság faj és pedig olyan faj, amely különleges vallásának gyakorlásában teljesíti ki a maga külön népiségét. Akkor nem lenne itt vitánk Rassay képviselő úrral, meg az igen t. baloldallal, ha ez a törvényjavaslat nyíltan kimondaná, hogy a zsidóság igenis faj. (Rajniss Ferenc: Abszurd joggyakorlata van a Kúriának!) A törvényjavaslatot úgy kellene módosítani, (Raqniss Ferenc: Abszurdum, amit a Kúria csinál!) hogy a zsidó fajhoz tartozik mindenki, akinek a felmenői zsidók, bármikor tért át I bármelyik felmenője más vallásra és bármiI kor költöztek be a felmenői ebbe az országba.