Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

126 Az országgyűlés képviselőházának 37. séget fognak kijelenteni és csak a magyarországi zsidókat fogják ki vándor oltatni? Komolytalan frázis a törvénybe felvett az a rendelkezés is, amely a kivándorlást mint egy megoldási lehetőséget állítja oda. Ez komolytalan frázis, mert annak, aki ebibe a kérdésbe belenéz, tudnia ikell, hogy ez a kivándoroltatás nem lehetséges. (Györki Imre: Imrédy menjen ki! ö vándoroljon ki! — Zaj.) Számolnunk kell azzal, félredobva minden illúziót, hogy ezt a kérdést a mi határainkon belül, a mi eszközeinkkel kell megoldanunk, de egy bizonyos: csak emberies eszközökkel, civilizált, kulturált eszközökkel (Ügy van! Üav van! a szélsőbaloldalon.) és csakis úgy, hogy lenyúlunk az egész kérdés mélyéhez, a gazdasági és szociális problémákhoz. Nekem nem lehet az a feladatom, hogy ebben a tekintetben javaslatokat terjesszek a t. kormány elé. Én elvi alapon tiltakozom a magyar alkotmány alapvető intézkedését öszszetörő rendelkezések törvénybe iktatása ellen. Azonban — és ez nagy áldozat részemről, aki elvi alapon állok szemben ezzel a javaslattal — mégis feil kell vetnem egy kérdést: mit kellene csinálnunk legalább ebben a helyzetben, amikor a kérdést lelkiismeretlenül, könnyelműségből bedobták a gazdasági és társadalmi életbe? Módosítást sem adtam be, mert teljesen lehetetlen, hogy ezen a törvényen bármilyen módosoítással észszerű változtatásokat lelhessen csinálni. Nekünk azonban mégis ki kell indulnunk a tényleges helyzetből, a tényleges politikai helyzetből, a parlamenti helyzetiből és valami megoldást kell találnunk. Azt hiszem, ez. a megoldás nem lehet más, mint egy becsületes megegyezés abban a tekintetben, hogy visszatérjünk az 1938 : XV. te- álláspontjára. Ebből a törvényből ki kell dobnunk minden olyan rendelkezést, amely itt a fajnak, a vérnek a teóriáját akarja törvénybe iktatni, ki kell dobnunk belőle minden olyan rendelkezést, amely szemhen áll a kereszténység alapgondolataival, amely minden gyakorlati eredmény nélkül csak bántó, sértő, meggyalázó és irreparabilis, értékeket összeromboló intézkedés és visszatérve az alapgondolathoz, meghagyjuk kizárólag azt a rendelkezést, amely le akarja szállítani azokat a százalékarányokat, amelyeket az 1938 : XV. te. megállapított. Meggyőződésem szerint nincsen rá szükség, (Rupert Rezső: Nem tudunk pótlást kapni!) de ha a t. kormány egy pozitív célt akar szolgálni, a keresztény fiatalság elhelyezését, akkor ebiből a törvényből mindent ki kell dobni, amely a pozitív céllal semminemű összefüggésben nincsen, és esak ezen a vonalon szabad mozognia. Ahogyan t. képviselőtársaim felfogását ismerem, azt hiszem, hogy ezen a ponton a kormány tudna megegyezést létrehozni. De egyre rá kell mutatnom: nem lehet lineáris százalékos iszámokat beállítani. Az igen t. miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében foglalkozott a földreform kérdésével^ és rámutatott arra, hogy ezt nem lehet általános szabályok szeriüt megoldani, hanem a különböző tájak és szükségletek figyelembevételével, eltérő módozatok mellett. Azt hiszik t. képviselőtársaim, hogy a gazdasági életnek egész terrénumát össze lehet fogni egy lineáris szabályozás alá? Itt talán nem kell megvizsgálni külön-külön az ipart, a kereskedelmet, s azon belül a kiskereskedelmet, . ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. a nagykereskedelmet, a különböző ipari ágakat, hogy ott miképpen jelentkezik a keresztény ifjúság elhelyezkedési törekvése és hogy vannak-e akadályok ezekkel az elhelyezkedési törekvésekkel szemben? Ha erre az észszerű útra lép a kormány és függetlenül ettől a tárgyalástól, amely itt folyik, megpróbálja ennek a Háznak a pártjait Összeszedni ennek a gondolatnak a megvalósítására, meg vagyok győződve, hogy eredményt fog elérni. Meg vagyok győződve, mert lehetetlen, hogy azok a politikusok, azok a képviselőtársaim, akik a múlt kabinet tagjai voltak, akik a múlt javaslatot képviselték ezzel az elgondolással, azok a pártok, amelyek ezt megszavazták — és itt gondolok nemcsak a t. túloldalra, hanem az igen t. disszidens táborra is és gondolok Bornemisza t. képviselőtársam csoportjára is — ennek a gyakorlati megoldásnak útjára rá ne lépjenek. Ez az egyetlen megoldási lehetőség: félredobni a javaslatból minden olyasmit, aminek csak bántó, agitációs célja van, de elfogadni pozitív rendelkezésül a kormánynak adandó felhatalmazást, hogy a gazdasági élet szükségleteihez mérten a törvényben megállapított százalékokra leszállíthassa a zsidóság részvételét a gazdasági életben. Nagy áldozat ez, t. Ház, hogy én elvi álláspontom mellett egy ilyen módosítást, illetve ilyen elgondolást képviselek, azonban az én szemem előtt nincs más, mint hogy az országot kivezessük abból a politikai és parlamenti anarchiából, amelybe belekerültünk. Nem a pártokat féltem, hanem a parlamentet magát féltem, ha itt nem fogunk gondoskodni arról, hogy ezt a parlamentet visszaadjuk eredeti hivatásának, hogy foglalkozzék azokkal a döntő kérdésekkel, amelyek sokkal fontosabbak, mint ez az agitatív célú törvényjavaslat. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr ezen az úton tudna gyors megoldást és megnyugtató megoldást találni. Meg vagyok győződve, hogy készen áll mindenki egy ilyen megoldásra, kivéve természetesen azokat, akik az egész kérdésben nem láttak mást, mint egy jó agitációs eszközt. (Rupert Rezső: És heccet!) Az illetőket én sohasem fogom tudni meggyőzni és ha a minisz

: terelnök úr azt hiszi, hogy meg fogja tudni győzni őket más téren, tévedni fog. Nem tehetek róla, az igen t. miniszterelnök úr aforizmái nekem nagyon tetszenek. Gondolkozó és tudós embernek lelkiismereti vívódásaiból származnak. Tegnap szintén mondott egyet a miniszterelnök úr, amikor a cserkeszek küldöttségét fogadta és kijelentette: Nekünk embernél emberébbeknek és magyarnál magyarabbaknak kell lennünk. (Ügy van! balfelől). T. Ház! Ez a törvényjavaslat sem nem emberi, sem nem magyar. Ehhez a törvenypavaslathoz Eckhardt t. képviselőtársam odavághatta a legsúlyosabb vádat: hogy lehetetlen, hogy magyar ember csinálta ezt a törvényjavaslatot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) Nem is emberi, (Rupert Rezső: Eszeveszett!) kimutattam, hogy kegyetlen, nem is észszerű, sérti a nemzeti érdekeket. MmüezeK alapján nem tehetek mást, mint azt, hogy ei; utasítom. Próbálok embernél emberebb lenni és nemcsak a gyűlölködést, az. önzést, a versengést tekintem, hanem a szenvedő embereket is, akik ennek a törvényjavaslatnak hatása alatt szenvedni fognak, és próbálok magya-