Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. nak: a társadalmi egyensúlyt mások jogának elkobzásával nem lehet biztosítani. És ez csak a zsidókra közvetlenül vonatkozó hatás. De mi lesz, ha a gazdasági pangás — hogy erősebb kifejezést ne használjak —r e rendelkezések következtében a fogyasztórétegek megcsökkenésével kapcsolatban tovább fog hatni és a keresztény munkások helyei is üresen fognak maradni? (Mala

sïts Géza: Már is üresen vannak ezerszámra! — Rupert Rezső: A pestkörnyéki asztalosiparban!) Eggyel legyünk tisztában. Ha ez a törvényjavaslat életbelép, — sőt már az első törvény hatása alatt is — a likvidáció gondolata lesz generálissá a gazdasági életben, mert a gazdasági életnek törvényei vannak és lehetőségei vannak, amelyekkel nem lehet játszani, amelyeket nem lehet kijátszani, amelyek kétségtelenül érvényesülnek. Ha szombat délután nem tudja kifizetni a vállalkozó a munkabért, ezt meg lehet próbálni valamikép korrigálni egy szombaton, két szombaton, de a harmadik szombaton meg kell szűnnie a vállalatnak. Méltóztassék ehhez még hozzávenni, t. Ház, azt a külföldi visszahatást, amely ennek a törvénynek a nyomában fog járni. Lehet erre az embernek a vállát húznia, hogy nem érdekel, de a konzekvenciák érdekelni fogják önöket, mert ezreket és ezreket fognak a keresztény társadalomból kenyértelenné tenni. Azt, amit megengedhet magának egy nagy ország, nem engedheti meg magának egy kis ország, de még azt sem tudom, hogy egy nagy ország megengedheti-e? (Rupert Rezső: Látjuk az eredményeket! — Mozgás.) Ha t. képviselőtársaim példát akarnak, gondoljanak csak a legutóbbi eseményre, mi lett az eredménye annak, hogy mi felhívásra, Németország és Olaszország szelíd nyomására csatlakoztunk az anitkomintern-paktumhoz? Velünk megszakította a szovjet a diplomáciai összeköttetést, a nagy államok pedig (Rupert Rezső: Másnap jó üzletet kötöttek!) megfelelő kereskedelmi megállapodásokat kötöttek. (Rupert Rezső: Ez a mi kitűnő politikánk! — Egy hang a szélsőbaloldalról: Ez a tengelypolitika! — Reisinger Ferenc: Ez a kormányzati bölcseség! — Elnök csenget.) Ennek a példának intő figyelmeztetésül kell szolgálnia abban a tekintetben, hogy amit egy nagy ország megkockáztathat magának, azt egy kis ország nem teheti meg ugyanolyan biztonsággal. (Rupert Rezső: Látszik, hogy nem törődnek velünk! Belevisznek mindenbe, azután az ellenkezőjét csinálják! — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Azt pedig, hogy következmények lesznek, nemcsak én mondom: elmondotta már a volt miniszterelnök úr is, hogy külkereskedelmi forgalmunkbanés gazdasági életünkben számolnunk kell nehézségekkel és elmondotta a jelenlegi miniszterelnök úr is. Bocsánatot kérek, miért kell nekünk ezzel számolnunk, miért kell vállalnunk ilyen óriási kockázatot, amelynek a hatását nem tudjuk kiszámítani és amely az üzleti összeköttetések megszakadása folytán hosszú évtizedekre irreparabilis hatásokat fog eredményezni. (Rupert Rezső: Butaságból kell vállalni! — Horváth Zoltán: Nem tudják eladni a jószágot!) Felmerülhet az a gondolat, hogy ha mindennek a borzasztó áldozatnak vállalásával egyidejűleg legalább az a gondolat élhetne bennünk, hogy ezzel keresztülmentünk egy feszítő társadalompolitikai nehézségen! Ki hiszi azonban el, hogy a kérdés így meg lesz oldva? ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. 125 (Rupert Rezső: A keresztény ifjúság elől is elveszik a kereseti alkalmat!) Müller t. képviselőtársam azt mondotta, hogy menjenek a zsidók fizikai munkára. (Rupert Rezső: ö nem megy el! — Vázsonyi János: Frivolitás! — Elnök csenget.) Nem is beszélek arról, hogy mennyi embertelenség van abban, hogy tanult, iskolát végzett, diplomát szerzett embereket, akiknek legnagyobb része nem is alkalmas fizikai munkára, olyan valakit, aki talán soha életében nem végzett fizikai munkát, egyszerűen a fizikai munka terére utaljon, (Györki Imre: Én leszek szabó és ő lesz ügyvéd!) csak azt kérdem, hogy ki fogja vállalni ezeket az embereket fizikai munkára? Hiszen a fizikai munka terén nemhogy munkáskereslet volna, hanem munkanélküliség van. (Malasits Géza: Mégpedig nagy!) Lehetetlenség azt mondani, hogy menjenek fizikai munkásoknak, olyan országban, ahol a mezőgazdasági munkanélküliség megszüntetése érdekében el van tiltva az aratógépek használata. Ez tehát nem komoly megállapítás, hanem frivolitás. (Vázsonyi János: A mezőgazdasági munkások Németországba mentek! — Rupert Rezső: A kubikosságot engedélyhez kötik, hogy ne kubikolhasson mindenki! — Györki Imre: Müller nem mértékadó, hanem mértékvevő ember! Mit beszél hát?) A t. túloldalról elhangzott az a másik javaslat is, hogy vándoroljanak ki. Bocsánatot kérek, ez megint frázis, mert nem vándorolhatnak ki. Hiszen a kivándorláshoz nem elég egy ország, amely kiutasít; kell egy ország is, amely befogad. (Boczonádi Szabó Imre: Fogadják be őket a demokrata államok! — Rupert Rezső: Ha ön lenne ebben a helyzetben, akkor nem tudom, mit szólna ehhez az embertelenséghez! — Elnök csenget. — Esztergályos János: Ön is egészen bátran kivándorolhatna, ha akadna állam, amely befogadná önt! — Vázsonyi János: Honnan ismerje azt ő? — Rupert Rezső: Ez a magyar úri tempó? Rettenetes, hogy hova süllyedtünk! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) T. Házi Hogy t. képviselőtársamnak bizonyos tájékoztatást adjak arra nézve, bogy mi a kivándorlási probléma s hogy ez milyen égető kérdés lett nemcsak nálunk, hanem egész Európában, elmondom, hogy erre vonatkozólag az angol külügyi intézet kiadott egy könyvet, amely felsorolja az összes ezzel kapcsolatos adatokat. Az ebből a könyvből vett adatok alapján fogok egy bizonyos tájékoztatást nyújtani, hogy mit jelent a menekültprobléma, a kivándorlási probléma csak zsidó vonatkozásban. Van másféle menekült réteg is és nem kismértékű; sokszázezer egyén van, akik elmenekültek Oroszországból, a déli országokból, de én csak zsidó vonatkozásban fogom az adatokat felolvasni. Litvániában van 155.126 zsidó, vagyis 7 6%', Lengyelországban 3,113.000 zsidó, vagyis 9*7%, Romániában 758.226, vagyis 4*2%, Cselh-Szlovákiában az 1930-ban felvett adatok szerint van 356.830 zsidó, Magyarországon van körülbelül 500.000 zsidó, vagyis 5%, Németországiban még mindig van 350.000 zsidó, legalább is az elmúlt év nyarán ennyi volt, és Ausztriában 191.000. Tehát az oroszországi 3 millió zsidót nem számítva, 5 millió zsidó van itt, akinek kivándoroltatásáról egy gesztussal akarunk intézkezdni. (Boczonádi Szabó Imre: Afrikában elférnek!) Hát t. képviselőtársaim azt gondolják, hogy az összes európai és tengerentúli államok minden zsidóval szemiben érdektelen19*