Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. gyón érzékeny, mély nyomokat és sebeket hagyott a magyar lelkeken, a fiumei kapu, ahol éppen a zsidóságnak hatalmas térfoglalása •— nem azt mondom, hogy beszivárgása, hanem hatalmas gazdasági térfoglalása — kiszorította a szegény magyarokat az országból, akik nem tudtak megélhetéshez jutni. Hány ezer és ezer magyart vesztett el a haza éppen ebből kifolyólag. (Rupert Rezső: Az agrárviszonyok miatt vándoroltak ki!) Mi átvettünk apáinktól egy liberális, szabadkőműves és szociáldemokrata szellemben működő és élő országot. Mi ezt az országot át akarjuk alakítani, meg akarjuk változtatni. Az a törvény, 'amelyet most itt tárgyalunk, a keresztény magyar ifjúság jövőjét szolgálja. Azt r akarjuk, hogy Szent István birodalma történelmi nagyságában és fényében a keresztény erkölcs jegyében a mi drága gyermekeinké és ne idegeneké legyen. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Rassay Károly! Elnök: Ras say Károly képviselő urat illeti a szóRassay Károly: T- Ház! Kérem Müller 1 képviselőtársamtól, hogy ne keressen személyi okot, vagy gyengeségi érzést abban, hogy h esszédére nem reflektálok, (vitéz Hertelendy Miklós: Nagyon helyes!) T. képviselőtársam ugyanis olyan beállításban kezelte a tárgyalás alatt levő kérdést, ami az ő teljes elfogultságát bizonyította. Eckhardt t. képviselőtársam azt mondotta felszólalásában, hogy azért nem vett részt a bizottsági tárgyalásban, mert annak atmoszférája gyanúsítással és teljes elfogultsággal volt tele. Ez a szellem jelentkezett az én t. képviselőtársam szavaiban is, különösen akkor, amikor azt állította, hogy azok, akik ezzel a javaslattal szemben állást foglalnak, akik ezt a javaslatot keresztény szempontból, emberiességi szempontból, a közgazdaság és a nemzeti érdekek szempontjából támadják, 500.000 zsidó védelmét vállalják. T. képviselőtársamnak ez a megállapítása ugyanolyan, mint egy másik képviselőtársunknak Bethlen István gróf felé dobott megállapítása. Ez a képviselőtársunk a bizottsági tárgyalás során nem átalotta ugyanis azt mondani gróf Bethlen Istvánnak, hogy: eddig azt hittük, magyar képviselő, (vitéz Hertelendy Miklós: Mindig volt pro és kontra! — Dulin Jenő: Ez a parlamentarizmus!) Ez a javaslat olyan óriási horderejű a most élő generáció és a nemzet jövő fejlődése szempontjából, hogy nem lehet a kérdést ilyen egyszerű beállítással kezelni. Hogy ez mennyire így van, azt mutatja ennek a javaslatnak a sorsa is. Rá kell mutatnom ezzel kapcsolatban arra, hogy közel húszéves képviselőségem ideje alatt nem volt még egy ilyen nagyjelentőségű javaslat, amelyet olyan könnyelműséggel kezeltek a benyújtás pillanatától kezdve, mint ezt a javaslatot. Méltóztassék csak visszaemlékezni, hogy a bizottsági tárgyalás során kénytelenek voltunk rámutatni arra, hogy az egész tárgyalás leküzdhetetlen akadályokba ütközik, mert a kormány karácsony előtt bedobott egy javaslatot a közvéleménybe tragikus következményekkel és amikor hat hét múlva a javaslatot tárgyalni kezdtük, akkor kiderült, hogy sorozatos minisztertanácson és az egységespárt — akkor még így hívták (vitéz Várady László: Nemzése 1939 március 2-án, csütörtökön. 113 zeti Egység Pártja! — Fábián Béla: Mindig átkeresztelik! — Rupert Rezső: Senki sem tud már rajta eligazodni! — vitéz Várady László: A szellem mindig ugyanaz!) — sorozatos zárt pártértekezletein a módosítások egész légióját határozták el. Ezeket a módosításokat azonban titokban tartották és a bizottságban jó darabig a nélkül folyt a vita, hogy tulajdonképpen a törvényjavaslat végleges fizövege előttünk lett volna. Ismétlem újra, olyan javaslatról volt és van szó, amely emberek százezreinek egzisztenciáját és a gazdasági életet gyökerében érinti. Ez a módszer azonban tovább folyt: váratlan javaslatokat nyújtottak be a kormánnyal való előzetes megbeszélés alapján, olyan javaslatokat, amelyek súlyos elvi és gazdasági konzekvenciákat jelentettek. Amikor pedig a javaslat idekerült és azt hittük, hogy végre egy formába öntött javaslatot tárgyalunk, akkor az általános tárgyalás harmadik napján a t. előadó úr a már benyújtott ellenzéki módosításokkal összekötve, benyújtott vagy 17 darab módosító javaslatot. (Egy hang a baloldalon: Újabb köteg.) Aki majd elolvassa ennek a törvényjavaslatnak indokolását, egy csodálatos jelenséget fog észlelni. Az indokolás ugyanis a felvetett ideákkal szemben nem foglal állást, hanem azt mondja, hogy ezek is megfontolást érdemelnének. Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy egy törvényjavaslat plenáris tárgyalásának első alapfeltétele az, hogy tökéletes bizottsági előkészítést kapjon, (vitéz Hertelendy Miklós: Akkor vissza kell vonni a módosításokat. — Propper Sándor: A javaslatot kell visszavonni!) A házszabályok azért létesítették a bizottsági tárgyalást, de hogy itt olyan munkamegosztás legyen, hogy a képviselőtársaim egyrésze és a bizottság megfontolásokat ajánljon a többi képviselőtársamnak, amikor majd határozunk és szavazunk, ezt én a magam részéről helyesnek elfogadni nem tudom. Ha ezeket az előzményeket nézem, akkor valóban felmerül előttem az a kérdés, hogy vajjön lehetséges lesz-e ennek a javaslatnak plenáris tárgyalásánál végre egy olyan végső szöveget teremteni, amely ha elvi szempontból elfogadhatatlan is reámnézve, de legalább^ az észszerűség és az értelmesség szempontjából kiállja a kritikát. Alig hiszem. Nem hiszem pedig azért, mert ezt a javaslatot, — legjobb mee:gvŐ7Ődé,sem szerint — nem a nemzeti szükséglet érzése, hanem az emberi előítéletre és az emberi önzésre alapított taktikai játék dobta bele a nemzet közvéleményébe. ^ Nézzük meg, mik voltak az előzményei ennek a törvényjavaslatnak, amely előttünk fekszik- Nincs még háromnegyed éve, hosry a magyar törvényhozás letárgyalta az 1938 :XV. törvénycikket, ha úgy tetszik, az I. zsidótörvényt. Ennek törvényjavaslatát Darányi Kálmán kormánya nyújtotta, be, amelynek ^ tagja j volt a volt miniszterelnök úr is. Ha jól emlékezem, ennek a javaslatnak a címe ez volt: »törvényjavaslat a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról-« Pozitív célként az volt megjelölve ebben a javaslatban, hogy gondoskodni kívánnak az elhelyezést nem találó keresztény fiatalság számára munkahelyekről. Magát a gondolatot senki sem kifogásolta az első javaslat tárgyalásánál sem. Amit kifogásoltunk, az a mód és az eszköz olyan beállítása volt, mely előre magánhordta