Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

112 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. hogy ez a kis társaság- 300.000 pengőt rabolt ki a fogyasztók zsebéből. Ha jogosan, helyesen és igazságosan megbüntetünk egy olyan embert, aki, mondjuk, egy pengőt kivesz a zsebemből, vagy más zsebéből és elzárásra ítéljük, akkor a Ház bölcsességére bízom annak megítélését, mit érdemel társaság, amely 300-000 pengőt zsarol ki a rendes áron felül, tehát jogtalanul a gazdasági életből. De lehetne erről még tovább is beszélni. Említettem, például a táblaüveg esetét. A táblaüvegkartel 3 pengő 60 fillérért adja az üvegnek négyzetméterét, amelyet külföldről 90 fillérért lehetne beszerezni. Igaz, hogy itt bizonyos iparpártolás és támogatás is szerepet játszik, ezt koncedálom, de mégis túlzott dolog négyszeres árat kérni. Meg szeretném kérni az iparügyi miniszter urat valamire. Àz orvoskamarai törvénynyel kapcsolatban a fogtechnikus ipart igen nagy sérelem érte: a fogtechnikus iparosokat több évtizeden át folytatott mesterségükből máról-holnapra kiforgatták a törvény értelmében és kuruzslónak nevezik azokat, akik továbbra is megpróbálják mesterségüket folytatni. Kérem a miniszter urat, rendeljen el zártszámot, hogy ne jöhessenek többen erre a szakmára, mert hiszen mégsem lehet elvenni azoktól a kenyeret, akik ebben a szakmában dolgoznak. (Rupert Rezső: Ez helyes beszéd!) Mi most a helyzet a fogtechnikusoknál? Tudom, hogy sok zsidó volt köztük, de most a keresztények is szenvednek a kamarai törvénynek e miatt a hátrányos intézkedése miatt. Vájjon, hogyan áll ez a szakma a zsidótörvény szempontjából? (Buchinger Manó: Maga megszavazta!) 1911-ben levizsgázott 149 ember; ezek minden további nélkül gyakorolhatják szakmájukat. Közöttük 100 zsidó volt. Most a Felvidékről visszakerült 140 vizsgázott 'fogtechnikus, akik közül 105 zsidó. A Magyarországon működő összes fogorvosok száma 2020. Ezek közül 1,400 zsidó. Csonka országunkban 3213 lakott helység van, ebből 470-nek van közvetlen fogászati ellátása. Milyen szükséges lenne tehát közegészségügyi szempontból — ha másképpen nem lehet — kiküldeni ezeket a fogtechnikusosokat azokra a vidékekre, ahol egyáltalán nincsen fogászati ellátás. Ezzel a magyar nemzet számára annyira fontos, ezt a közegészségügyet előbbrevinnők, mert a fogak ápolását, rendben tartását ezek elintézhetnék. A Németországban működő vizsgázott fogtechnikusok száma 30.000, tehát 10 millió lélekre 3000 jut. Nálunk 10 millió lakosra csak 289 jut. Méltóztatnak látni, hogy ezen a téren is milyen óriási közegészségügyi feladatok megoldására van szükség. Kérem' a miniszter urat, hogy az elmondottakat tegye magáévá. T. Ház! Nem akarok részletesen kitérni arra, hogy az iparosok nagygyűlésén mennyire panaszkodtak a miatt, hogy nincs rendelés, nincs vállakózás, munkát nem adnak még ott sem, ahol erre alkalom volna. Éppen ezért az iparosok kérték a miniszter urat, hogy a kormány indítson szigorú vizsgálatot a renitenskedők ellen. Azt mondták, hogy aki tudatosan megrontja a gazdasági életet, az a magyar élet és a nemzet ellen intéz merész támadást. Azt hiszem, köztudomású itt az a körülmény, hogy kevés országot leptek el úgy a zsidók, mint Magyarországot. Magyarországról RZ íi hír terjedt el, hogy Kánaán. Hát tényleg ez az ország a zsidóság Kánaánja lett. Ez éppen olyan hátránya az évszázadok óta itt élő zsidóknak, mint a keresztény magyaroknak. Ha a régi zsidóság velünk összefogva lehetetlenné tette volna á galíciai zsidóknak évtizedeken át folyt bevándorlását, ma nem volna szükség erre a zsidótörvényre, (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) akkor ma már sokkal könnyebben tudnók túltenni magunkat ezen a kérdésen. Ugy látszik, hogy itt is bizonyos fajtámogatás vitetett keresztül. Petrovácz Gyula és Csilléry András t. képviselőtársaim a székesfővárosi közigazgatási bizottságban ismételten és többszörösen szóvátették — még nem is olyan régen, a múlt esztendőben — a galíciaik bevándorlását. Akkor felállott Fábián Béla képviselőtársam és ezt tagadásba vette (Fábián Béla: Itt van a statisztika! Tegnap mutatta ki Peyer, hogy nincs ilyen bevándorlás!) és azt mondotta, hogy nincs bevándorlás. Fábiánnal szemben felállott a főkapitány úr és igazat adott két képviselőtársamnak s azt mondotta, hogy igenis van ilyen bevándorlás. (Fábián Béla: A főkapitány úr is azt . mondotta, hogy nincs bevándorlás!) A jelentésből olvastam, hogy a főkapitány úr a két képviselőtársamnak ezt az állítását elfogadta. (Fábián Béla: Nem lehet csupa valótlanságokat idehozni! — Schmidt Lajos: Honnét jönnek ide azok a pajeszosok, ha nincs bevándorlás? — Fábián Béla: Biztosan itt voltak már olyan régóta, mint a képviselő úr!) Petrovácz Gyula képviselőtársam, amikor felállott beszélni, kimutatta, hogy az utóbbi hetekben hány galíciai szökött be Magyarországba. (Fábián Béla: Nem igaz!) Azt hiszem, t. képviselőtársam sem ismeri Petrovácz Gyulát olyan képviselőnek vagy bizottsági tagnak, aki légből kapott, komolytalan állításokkal merne egy közület elé menni. Ha odamegy ezekkel, akkor inkább hiszek az ő adataiban, mint a képviselő úr állításában, (Zaj. mert ezek hivatalos adatok voltak. Nem lehet a zsidókérdést elintézni azzal, hogy ez az állítás hazugság, nem igaz. Tessék a tárgyilagos alapon maradni! (Vázsonyi János: Majd dokumentumokat fogunk hozni!) Hallottam már itt is és magam is úgy érzem, hogy Magyarországon a múltban két kapu volt. Az egyik volt a Vereckei-szoros, amelyen át ismételten nemcsak beszivárogtak, de beözönlöttek a zsidók. (Vázsonyi János: Ön is ott jött be?) Hogyan volt lehetséges az, hogy itt tízezer számra növekedett a zsidók száma akkor, amikor az itteni zsidók szaporodása nem emelkedett? Talán az égből pottyantak le azok? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt látjuk tehát, hogy már ez is igazolja, hogy a felső kapun át, tehát a Vereckei-szorosan át nagy számban jött be a galíciai zsidóság, amely először is a felsőmagyarországi városokat lepte el és azután jött mindig lejjebb s utolj fővárost és az Alföldet lepte el. Sajnos, mindenüvé jutott belőle. (Vázsonyi János: Erről nem illik a beszivárgott nemzetiségeknek beszélni, hainam csak a törzsökös magyaroknak!) Az én elődeim sokkal régibb idő óta voltak Magyarországon, mint az ön zsidó elődei, ne tessék tehát ilyet mondani. (Vázsonyi János: Nézzük meg, állok elébe!) Elnök: Kérem Vázsonyi János képviselő urat, méltóztassék a folytonos közbeszólástól tartózkodni. Müller Antal: Azért, mert nem Vázsonyi a nevem, hanem Müller, érzem olyan jó magyarnak magamat. (Éljenzés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. -- Fábián Béla: Maga is egy bevándorolt! — jiupert Rezső: Szép a hazafiságban való versengés!) A másik kapu, amely már — sajnos na-