Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

110 Az országgyűlés képviselőházának 375. ezt i» csak lí(j—40 évi működés után érte el. (Ügy van a középen.) A főtisztviselők sorában tehát hiába keresünk nagyobb számú keresztény embert, mert ott keresztényeket csak kis százalékarányban találunk, de annál több keresztényt találunk azok sorában, akik ott körmölnek ^ reggeltől sokszor késő estig, akik a pénzintézetek komoly munkáját végzik, akik szakképzettségei szereztek, megszerezték egy hosszú élet gyakorlatát, úgy, -hogy ezen a terén sem kell fájnia a fejünknek, hogy esetleg nem lesz kellő keresztény utánpótlás. Ugyanez áll az iparra és a kereskedelemre is. A magam részéről nagyon helyeslem, hogy a kormányzat az utó bibi hónapokban kiadott egy miniszteri rendeletet, amely a közszállítások terén bizonyos érvényesülési lehetőséget nyújt a keresztény magyarságnak, főleg a kisexisztenciáknak Ezt a tegnapi nap folyamán Peyer Károly beszédében szóvátette és sérelmezte. Azt mondotta, lehetetlenség az, hogy be kell vallani ok a vállalatoknak, hogy tisztviselői r karuknak, munkásaiknak, stb. hány százaléka zsidó és ennek alapján bírálják el az illető vállalat ajánlattevését. Ennek a kormányintézkedésnek nagy fajvédelmi, nagy erkölcsi jelentősége van, mert ez arra irányul, hogy elsősorban azokat védjük, akikre a jövőben szükségünk lesz és vigyázzunk arra, hogy ne harácsolhassák el a munkalehetőséget előlük azok az idegenek, akik már mindenféle raffinériával meg vannak kenve, ismerik a közszállítások csínját-bínját és tudják, hogyan lehet ott mindig előnyösebb ajánlatot tenni. Mint fővárosi bizottságitagnak, magamnak is alkalmam volt az utóbbi időben ilyen pályázatokat megtekinteni és láttam azt, hogy bizony be vannak írva olyan jó magyar nevek, mint például Tóth Imre, akiről életemben nem mertem volna gondolni, hogy ennek egy zsidó alkalmazottja is van és bizony be van jegyezve, hogy nagyon magas százalék zsidót alkalmaz. Vagy pedig éppen most adja ki majd a főváros az útépítési, aszfaltozási, bitumenezési munkákat. Ott látok bizony számtalan cégnél 80 százalékban zsidó tisztviselői kart. Engedelmet kérek, ha ezzel szemben vaunak ott olyanok, akik tisztán keresztény tisztviselőket foglalkoztatnak, akkor szerintem magától értetődik, hogy annak a közületnek erkölcsi kötelessége az utóbbi vállalatokat támogatni. T. Ház! Amint említettem, helyes az értelmiségi osztálynál, az iparnál és a kereskedelemnél az alkalmazottak százalékos arányának betartása, de nem lehet teljesen szabad prédává engedni az önálló ipart és az önálló kereskedelmet sem. Igaz, hogy itt a törvényjavaslatban kihalási rendszer foganatosíttatik, vagyis az, hogy mindazok, akik szerzett jog birtokában vannak, életük végéig űzhetik azt a foglalkozást. Csak a jövőben bírálják majd el, ki kapjon iparengedélyt és mindaddig zsidó nem kaphat egy-egy városban, amíg ott, a százalékos arány nem fog kiegyenlítődni. Ez azonban azt jelenti, hogy főleg a kereskedelemben, de az iparban is több) szakmában még 30—40 esztendeig várnia kell a magyarságnak, amíg ez a százalékos) arány helyreáll, mert amíg ki nem hal a mai nemzedék, addig kisebbedni fog ugyan a zsidók százalékos aránya, de évtizedek fognak eltelni, amíg a 6%-ot eléri. Éppen ezért nagyon örülök, hogy itt van az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úr. ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. Mindjárt kérést intézek hozzá. Nevezetesen én egy nagy ipari érdekképviseletnek is vezetője vagyok, a Keresztény Iparosok Országos Szövetségének és mint ilyen, tudom, hogy ott különböző szakmák bejelentést tettek arra nézve, hogy nagyon sok iparengedélyt kaptak olyanok, akiknek a törvény értelmében nem lett volna szabad kapniok. Sokan félrevezették a hatóságot, sokan bizonyos ismert élelmességnél fogva be tudtak jutni az ipar gyakorlói közé. " Különösen még mielőtt az ipari novellát megszavaztuk volna, nagyon sokan voltak^ ilyenek. Azt kérem, rendelje el a miniszter úr valamiképpen az iparigazolványok és iparengedélyek revízióját. (Esztergályos János: Meggyanúsítása a minisztériumnak!) Elismerem, — ha már a törvény ezt mondja, bár nem helyeslem — hogy ez kihalásos rendszer alapján is történhetik, de azt hiszem, még Esztergályos képviselő úr sem fogja támogatni azt az embert, aki csalással került valamely jog birtokába^ mert amint nem lehet valaki csalással ügyvéd vagy mérnök, nem lehet iparos sem, mert ez is saját személyében szerzett képesítéshez van kötveHa már megtörtént a hosszú, évtizedes liberális kormányzat alatt, hogy itt zsidók százával és ezrével özönölhették el e pályákat, mert mindenki gyakorolhatott ipart, csak be kellett jelentenie egy üzletvezetőt, mindenki márólholnapra áttérhetett olyan foglalkozásra, amilyenre akart, vagyis teljes szabadság, illetőleg nem is szabadság, hanem szabadosság uralkodott az ipar gyakorlása terén, ennek azt köszönhetjük, hogy az egykor híres keresztény magyar kézműipart ennyire lenyomta a sors. Ez már lent van úgyszólván ott, ahol alig lehet már önálló iparnak nevezni. A miniszter úr szemtanuja volt annak, — vasárnap múlt egy hete — hogy több mint háromezer komoly keresztény iparos gyűlt össze a Vigadó termében és ott kérte és követelte azokat a jogokat, amelyekről azt vélte, hogy azokat elvették tőle és kérte mindazokat az orvoslásokat, amelyeknek bevezetésével elérheti boldogulásának előmozdítását. (Esztergályos János: Kérte a munka lehetőségének biztosítását. Miért nem mondja meg ezt a képviselő úr?) T. Ház! Nem akarok itt százalékokat említeni, mert az első zsidótörvény tárgyalása alkalmával minden ipari ós kereskedelmi szakmánál felsoroltam, hogy milyen* százalékokban van ott a zsidóság képviselve. Nem ritka a 40—50—60—70 százalékos arány, sőt vannak szakmák, ahol 90 százalékban is résztvesznek. Ettől tehát most eltekintek. A mai Nemzeti Újságban olvastam egy cikket, amely hozza ezeket a százalékos arányszámokat és bizony az ember megdöbben, ha olvassa, hogy itt-ott milyen nagy százalékban vannak a zsí

1 dók képviselve. Ha ezt valaki olvassa, akkor befelé lelkiismereti vizsgálat tartása mellett meg kell állapítania, hogy itt intézkedni, itt valaminek történnie kell és nem lehet ezt tovább így hagyni. T. Ház! Én nem kívánok semmi mást ezen a téren, mint igazságot a keresztény ipar és a kereskedelem számára. (Buchinger Manó közbeszól.) Azt hallottam, hogy képviselőtársam itt szabómesterről szólt. En sohasem tagadtam és büszkén vallom, hogy iparosmester vagyok. Voltam inas, voltam segéd és büszkén vallom magamat mesternek. (Rassay Károly: Kicsoda szólt! — Buchinger Manó: En azt