Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. 109 hitelt kapott, egy-két hónapra rá már kibérelte a szomszéd üzletet, egy év múlva már nagy angrosszista volt és ma már gyártulajdonos. Ezzel szemben milyen sok derék, becsületes kefesztény kereskedő és iparos van, aki egy évtized szorgalmas munkájával sem tudott így boldogulni, azért, mert ha neki kellett hitel, akkor sokkal nehezebben és drágábban kapott hitelt, mint a hitsorsos. Peyer képviselőtársam többek között azt mondotta tegnap beszédében, hogy miért kell kivenni a zsidók kezéből a hitelinformációt, hiszen azzal csak nem ártanak. Én erre közbeszólás formájában megjegyeztem: de menynyire ártanak; hiszen ha egy cég áruhitelért folyamodik, akkor az, akitől hitelt kér, informálódik, és tudjuk, hogy milyen sok függ attól, hogy az információ jóindulatú-e, vagy rosszindulatú, hogy milyen célzattal adják. Megtörténik így, hogy az a cég, amelyről rossz információt adnak, a nélkül, hogy tudná, hogy miért csökkentik az áruhitelét, egyszerűen csak azt látja, hogy évről-évre kevesebb hitelt kap a gyárostól és nem tudja, hogy ennek milyen titkos rugói vannak. Ezeket természetesen mindenki tudja, aki a gazdasági életben él és a zsidókérdést nemcsak elméletben ismeri, hanem nap-nap utáni foglalkozása révén és így ismeri annak minden hátrányos következményét. T. Ház! A néppárt már 1894-ben erős akciót indított a Házban a zsidóság túlhatalma ellen. Az akkori liberális kormányzat magától értetődően iparkodott leszerelni a néppártnak hosszá hónapokon^ át tartó erős akcióját és ennek r eredményeképpen született meg a polgári házasság törvénye is, amit az a párt a legerősebben ellenzett. Azt hiszem, hogy ha a mostani kormányzat százszázalékos keresztény működésével igazolni akarja, hogy mindazt felszámolja, ami a liberális felfogásból és mentalitásból született, akkor a polgári házasság kérdésével is törődnie kell, de különösen alábúzom, — és azt hiszem, hogy ebben egyáltalában nincs közöttünk különbség — hogy a keresztény-zsidó házasságok megakadályozására törvényt kellene hozni. Lehetetlenség ugyanis, hogy amikor mi_ egy ilyen törvényt megszavazunk, akkor a jövőben továbbra is legyenek olyan egyének, akiket Fábián képviselő úr szerencsétleneknek mondott, vegyes házasságokból született utódok. Éppen ezért a „ magam részéről nagyon helyeselném és kérem is a kormányt, intézkedjék minél előbb arról, hogy a keresztény magyar fajvé; delem érdekében a zsidó-keresztény házasságok eltiltassanak. T. Ház! A kommunizmus után Haller István akkori kultuszminiszter alkotta meg Teleki Pál miniszterelnöksége idején Európa első^ fajvédelmi törvényét, a numerus clausus törvényt. Akkor is óriási nagy felzúdulás volt, pedig mit akart ez a törvény? Semmi mást, mint azt, hogy a zsidóság számarányának megfelelően kerülhessen az értelmiségi pályákra, vagyis a felső iskolákba, az egyetemekre. Igazságtalanság tehát igazán nem volt és mégis hányszor megtörtént, — emlékszem rá, sokszor hallgattam a hátulsó sorokból az 1920-as, 1922-es és 1926-os nemzetgyűlési, illetőleg képviselőházi üléseket — hogy itt a numerus clausus eltörlését követelték, pedig ennek a törvénynek köszönhetjük, hogy ma hála Istennek, van Magyarországon minden értelmiségi szakmában megfelelő keresztény utánpótlás. Nem szükséges, hogy ma azért fájjon fejünk, hogy ha innen egy pár zsidó elköltözik, kivándorol, ki fogja a közgazdasági életet helyettük tovább vezetni. Állítom ugyanis, hogy akár vegyészmérnök, akár gépészmérnök, akármilyen szakorvos, vagy bármilyen más értelmiséghez tartozó ifjú igenis nagyon sok van, sőt tovább megyek: nagyon sok olyanról tudok, akik kiváló képesítéssel szerezték meg a diplomát, kitüntetéssel végezték el az egyetemet és mégsem vették őket fel egy gyárba sem, mert, sajnos, a magyar gyárak idegen kezekben voltak és így nagyon sok ilyen igazán hazafias érzéstől izzó magyar ifjú kénytelen volt elhagyni az országot, kénytelen volt kivándorolni, mert saját hazájában nem tudott magának képességének megfelelő kenyeret biztosítani. Amikor tehát az egyetemeken a 60—70%-os zsidó számarányt megszüntették, vagy legalább is megváltoztatták, ez a mai életnek az előnyét szolgálja és alapját alkotja a kormányzat terveinek a jövő gazdasági életben. Hozzá kell tennem, hogy nem tartották be pontosan ezt a törvényt, mert a zsidó tanulók számaránya legalább duplája volt, különösen a vidéki egyetemeken, a keresztény tanulók számarányának. Sokszor mondották, hogy a keresztény ifjak nem alkalmasak a közgazdasági életbe való bekapcsolódásra. (Rassay Károly: Senki sem mondja!) Állítom, hogy hamis ez a beállítás, csak az a baj, hogy a keresztény ifjú nem tud a zsidó ifjúval egyenlő versenyt futni, nem tud egyenlő feltételekkel indulni és célhoz érni, mert amíg az egyik még tanulási ideje alatt is nélkülözött és a legrosszabb körülmények között élt, addig a másik kényelmesebben tanult. Amíg az egyik egy krajcár nélkül ment ki az életbe, a másiknak ott volt a papája, vagy legalább is a rokona, aki rögtön besegítette valamelyik gyárba, vagy vállalathoz, vagy pedig anyagi helyzeténél fogva mindjárt r alkalma és módja volt számára akár önállósítás révén, akár más réven kenyeret biztosítani. Ez természetesen a keresztények részére semmi esetre sem adatott így meg és éppen itt van a helyzet kulcsa, itt van annak a nyitja, hogy a keresztény ifjak miért nem tudtak a zsidókkal egyenlő feltételek mellett versenyt futni. T. Ház! A beözönlés ellen a legszigorúbb védelmet kell életbeléptetni. Hogy továbbra is ne folytatódjanak azok a beözönlések, amelyekre majd később is rátérek, szükséges, hogy a közéleti és gazdasági korlátozás fenntartás; sék. Amilyen szellemet képviselnek a közéleti tényezők és az értelmiség, olyan lesz az egész ország gondolatvilága. Nagyon helyes — én is nagyon helyeslem — az ügyvédek, mérnökök, orvosok, színészek és írók számának százalékos szabályozása, de éppen ilyen szükségét érzem annak is, hogy a gazdasági élet, a pénzügy, az ipar és a kereskedelem átállítása is ennek a százalékos arányszámnak alapján történjék meg. Ne mondják azt, — még egyszer hangsúlyozom — nogy nincsen elég keresztény szakember! A pénzintézeteknél is mindenféle, minden rangú állásra azonnal be tudnak állítani kiváló keresztény szakembereket. A Keresztény Pénzintézetek Országos Szövetségének elnöke, Cselényi Pál bejelentette, hogy forduljanak a pénzintézetek hozzá és ő azonnal, még aznap szállít olyan kvalitású és olyan szakképzettségű pénzintézeti tisztviselőket, amilyenekre a pénzintézeteknek szükségük van. Természetes, hogy az igazgatók között nagyon kevés keresztény van, mert a pénzintézeteknél a keresztény ember nagyon örült, ha felvihette cégvezetői tisztségig, de 17*