Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-357
Az országgyűlés képviselőházának 357. hiszem, ezzel is segítettem az alsóbb régiókon és különösen ott, ahol a 600 pengőnél mégis bekövetkezett volna a nyugdíjcsökkentés. A férjes nők alkalmazásának kérdésénél készséggel hozzájárultam ahhoz, hogy elhagyjuk a 7. § (1) bekezdését, amely csak lehetőséget biztosított a férjes nő elbocsátására. Az bizonyos fokig nyugtalanságot kelthetett volna, hogyha szabad mérlegelés tárgya lehetett volna, hogy valakit elbocsátanak-e vagy neun, úgyhogy ezt a részt a javaslatból Melczer Lilla képviselőtársunk indítványára kihagytuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Megmaradt azonban a »kell«, vagyis hogy mikor kell a férjes nőt az alkalmazásból elbocsátani. Azonban itt is lényeges módosításokat fogadtam el, éspedig különösen abban a tekintetben, hogy a fizetési határok nem a VI., VII. és VIII. fizetési osztály 3. fokozatánál kezdődnék, hanem mindezen fizetési osztályoknak az 1. fokozatánál, amiben szintén részben Melczer Lilla képviselőtársunk indítványát fogadtam el. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez röviden azt jelenti, hogy azok az esetek, amelyeket különösen a bizottságban felsoroltak, tudniillik a vidéken élő tanítóházaspár esete és olyan hasonló esetek, amelyeket azután különösen erkölcsi szempontból tettek itt a Házban kifogás tárgyává, kivétel nélkül likvidálva vannak, hiszen ezekbe a fizetési osztályokba már igen kevesen jutottak be és akik bejutottak, azok már olyan magas korban vannak, hogy egyébként is nyugdíjazás előtt állanak. Egy további koncesszió, amelybe készséggel belementem, az, hogy amennyiben három ellátatlan gyermeke van a férjes nőalkarmazottnak, akkor elbocsátásra nem kerülhet sor. Tudom, hogy ez ellen természetesen lehetett volna egy érvet felhozni, éspedig azt, hogy éppen annak az anyának kellene otthon lennie, akinek három gyermeke van, de én itt nem a gyermeknevelési problémát, hanem a megélhetési problémát néztem lés azért voltam hajlandó ehhez a módosításhoz készséggel hozzájárulni. Természetesen ez nem változtat azon a helyzeten, hogy az első és ,második gyermek után 10—10 százalékkal emelkedett határok megmaradnak, csak a harmadik gyermekre nézve kellett kihagyni, mert hiszen három gyermek esetén már nincs helye elbocsátásnak. Mélyen t. Ház! Belementem még egy további módosításba is és ez az, hogy ha azok a körülmények, amelyeik most arra indították a törvényhozást, hogy elbocsássuk az illető nőalkalmazottat, később megváltoznának, ha tehát az illető férje a szolgálatból elbocsáttatnék, vagy nyugdíj nélkül meghalna, abban az esetben a visszavételi lehetőséget is biztosítjuk, még pedig olymódon, hogy a betöltésre kerülő állásoknál az ilyen férjes nőalkalmazottak elsőbbségben részesülnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Sőt ebben a tekintetben Hóman t. Ikéoviselőtársam felszólalása alapján még tovább mennék és a részletes tárgyalásnál leszek bátor módosító indítványt benyujtatni olyan értelemben, hogy ha a férjes nő férje, aki magánalkalmazásban áll, nyugdíjba menne és nyugdíja nem érné el azt a nyugdíjat, amelyet az államnál élvezne hasonló állásban, akkor az ilyen férjes nőt is bevennők abba a kategóriába, amely elsőbbségben részesül az állások betöltésénél. Azt hiszem, ezzel elimináltunk még egy igazságtalanságot, mert valóban igazságtalan dolog lett volna, ha az állami alkalmazottnál más elbánás érvényesült volna, mint ülése 1938 december 20-án, kedden. 209 I a magánalkalmazottnál, mert ha az akti v jövedelmet egyformán veszem fel, akkor az ebből folyó nyugdíjat is egyformára kell vennem, ha pedig ©z nincs meg a magánalkalmazott nyugdíjszabályzata értelmében, akkor igyekeznem kell legalább így kárpótaíni az asszonyt. (Rassay Károly: Ha a nyugdíj végösszege nem éri el az állami nyugdíjat! Ezt keli felvenni!) T. Ház! Ezekben voltam bátor részben a felszólalásokra reflektálni, részben megindokolni, hogy a törvényjavaslatot miért ebben a formában hoztuk a t. Ház elé és miért ezt a szektort igyekeztünk ez alkalommal megoldáshoz juttatni. A vita során azonban méltóztattak még néhány olyan kérdést felvetni, amelyekre nagyon szeretnék válaszolni. Hóman igen t. képviselőtársam felvetette a tisztviselői kérdést és programmot adott e tekintetben, vázolva azokat az elgondolásokat, amelyeket ő helyeseknek és jónak tart a tisztviselői lkér dés megoldásánál. T. Ház ! Én már megmondottam volt a tisztviselői javaslatok tárgyalásánál mind a bizottságban, mind a Ház színe előtt, de megismétlem most is, hogy a jelenleg, a mostani szeszszióban letárgyalt tisztviselői javaslatokkal a családvédelmi oldalt szolgáltuk. A tisztviselői családi pótlék új megállapításával a családos tisztviselőket óhajtottuk előnyben részesíteni és a megélhetésüket megkönnyíteni. Ez azonban, mint a múltkor is mondottam, korántsem jelenti azt, hogy ezzel a tisztviselői kar sorsának javítására irányuló ténykedés befejezést nyert volna, hanem megfelelő időben (Rassay Károly: Mikor?) és ha a megfelelő eszközök rendelkezésünkre állanak, újabb javaslatokkal fogunk a t. Ház elé jönni. (Rassay Károly: Mikori Az új költségvetésben 1 ?) Nincs nagyon messze! (Rassay Károly: Már akkor? Helyes, tehát az új költségvetésben! Akkor azt megvárjuk!) T. Ház! Mojzes igen t. képviselőtársam felvetette, hogy a nyugdíjterhek szakadatlanul emelkednek és ezzel tulajdonképpen a magyar költségvetés legsúlyosabb és legfájóbb kérdésével foglalkozott. Amint azonban a hangulatból látjuk, szerzett jogokról is beszélünk, igen nehéz tehát a kérdéshez hozzányúlni. Csökkenteni pedig az állami költségvetés terhét emberi számítás szerint csak úgy lehet, ha az .ember elvesz valakitől valamit. Ez, viszont generaliter nem szándéka a kormánynak. Mégis azonban, minthogy igen t. képviselőtársam aziránt érdeklődött, hogy vágjon miért emelkedik a nyugdíjteher, rá kell mutatnom néhány szóval ennek okaiira. Egeszén egyszerűen .azért emelkedik a nyugdíjteher, mert az átlagos emberi életkor 10—15 esztendővel meghosszabbodott. Ez lehet igen szomorú tisztán költségvetési szempontból, de emberi szempontból mindenesetre csak Örvendetes tény, hogy az emberi életkor átlagát az orvostudománynak immáron sikerült meghosszabbítania. Ebből eredt a nyugdíjterhek igen tekintélyes emelkedése. Azt is mondotta igen t. képviselőtársain, hogy trianoni nyugdíj már nincs. Azt hiszem, hogy ez tévedés, vagy talán a gyorsírói jegyzetben van tévedés, — nem tudom. — Mindenesetire a helyzet az, hogy trianoni nyugdíjteher igenis van. Azok közül a, menekültek közül, akik annakidején ide átjöttek, igen sokan élnek és nyugdíjuk igen tekintélyes, több tízmillióra rúgó teher az állaimi nyugdíjak keretében. Hogy mennyi ebből a tényleges trianoni nyugdíj, ezt majdnem lehetetlen — feles32*
