Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Az országgyűlés képviselőházának S5'S. grammjának egyik legsúlyosabb pontja a hqii> védelmi kérdés rendezésének a követelése. Ezt tartjuk mi is a legelsőrendű problémának, a nemzeti exiszteneia kérdésének, de tisztában vagyunk azzal, hogy ez a honvédelmi kérdés nem tisztán katonai probléma, hanem ebben sok súlyos gazdasági, szociális, kulturális, sőt erkölcsi probléma is benne foglaltatik és hir­detjük azt, hogy honvédelmünk, nemzetvédel­münk kérdését csak a legszélesebb alapon és a nemzeti élet bizonyos belső átszervezése út­ján lehet csak megalkotni. Amikor elismerjük, hogy a sorrend kérdé­sében a kormány szerintünk is helyesen járt el, amikor egy-két apróbb kérdéstől eltekintve a honvédelmi kérdést hozta a Ház elé, nagyon határozottan hangsúlyoznunk kell azt, nogy ez után a kérdés után, söt ezzel kapcsolatban és ezzel egyidejűleg azonnal következniök kell azoknak a nagy nemzeti reformoknak, amelyek főleg a falun élő gazda, földmíves, munkás es kisiparos lakosság életsorsát van­nak hivatva megoldani. (Mocsáry Dániel: Ez a miniszterelnök lír programmja!) fagyon örülök, igen t. képviselőtársam, ha ebben egyetértünk és én nem kivánok mást, mint, hogy ebben a tekintetben itt a Ház előtt bizo­nyos sorrendiség is állapittassék meg. (Mo­csáry Dániel: Ez a Programm 1) Nem vitázni Óhajtok az igen t. túloldallal és interpellációm végén akkor leszek a legjobban megelégedve, ha minden kardinális kérdés tekintetében egyet fogunk érteni. T. Ház! Meggyőződésünk szerint most már égy napig sem lehet tovább elodázni a falu égető sorsproblémáinak a meoldását. Ezek közt talán a legsúlyosabb és a legelső egy nagy földreform kérdése. (Br. Berg Miksa: Igaz! Ügy van!) Ebben a tekintetben szerintünk vannak azonnal megoldandó sürgős tenniva­lók, vannak az országban olyan vidékek, ame­lyeknek földmíveléssel foglalkozó, de munká­val kellőleg el nem látott lakosságának kérdé­seit megoldani csak úgy tudjuk, ha tekintet nélkül arra, hogy benne vagyunk már a gaz­dasági évben, hogy bevetett és felszántott föld­területek vannak egyes nagybirtokokon, még a tél folyamán kisbérlethez juttatjuk ezeket a munka- és életlehetőség nélkül álló kis föld­mívesrétegeket. Semmiféle halasztást ezen a téren indokolni nem lehet, mert ez a nagy ma­gyar földmívesréteg olyan mélyen él szociális ellátottság tekintetében, hogy amikor általá­ban megindul egy nagy nemzeti reformmunka. egyetlen napig halasztani sorsuk kérdését nem lehet és nem szabad. Emellett azonban itt van egy nagy organi­kus földreform kérdése. Őszintén megmondom, a földmívelésügyi miniszter úrnak is egy be­szélgetés során elmondtam, hogy az az érzé­sem van az ő megnyilatkozásai után, hogy tervei nem egy organikus földreform képét mutatják, hanem azok incidentálisan az or­szág egyik-másik vidékén oldják meg a föld­problémát. (Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter tagadólag int.) Bocsánatot kérek, na­gyon fogok örülni annak, ha a miniszter úr ebben a tekintetben meg fog nyugtatni. Meg­nyilatkozásaiból azt éreztem ki, hogy miután az igénybeveendő birtokok sorrendiségében egy bizonyos rendszert állított fel, ez könnyen odavezethet, hogy egyes vidékeken lesz bér­letbe vagy örök tulajdonba kiosztandó föld, míg más vidéken csak a sorrend betartása után jutnak majd oda azok a derék magyar embe­rese 1988 december 14-*en, szerdán* 65 rek, hogy földet kapjanak. Nagyon fogok Örülni, ha az igen t. miniszter úr ezt meg fogja cáfolni. (Eckhardt Tibor: Föld van elég, jóakarat kell! — Mocsáry Dániel: Föld sincs elég, de jóakarat sincs sok!) Hadd mondjam el egy mondatban pártóm álláspontját e kérdés tekintetében. Mi a nagy­birtokrendszer lebontását és a kisbirtokrend­szerre való teljes áttérést tartjuk szükséges­nek Magyarországon. (Eckhardt Tibor: így van és nincs más megoldás!) Hirdetjük azt, hogy ebben a kérdésben mindenkinek kivétel nélkül meg kell hajolnia a nagy nemzeti köz­érdek előtt. Igaza van a miniszter úrnak, hogy a magyar föld problémájához csak ihletett kézzel lehet hozzányúlni, ezt már elődje is el­mondta itt a földmívelésügyi tárca parla­menti tárgyalása alatt. En is hirdettem min­dig ebben a Házban, hogy a földkérdés, de minden nagy reform kérdése olyan probléma, amelyből ki kell zárni a gyűlölködés, az agitá­ció, a felelőtlenség szellemét, (Ügy van! a jobb­oldalon.) de éppen a komoly magyar felelősség késztet bennünket arra, hogy ne engedjünk egy esetleges olyan demagógiának sem, amely ezt a kérdést vak vágányra vinné. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) T. Képviselőház! Egy új nagy földrefor­mot nem lehet az országban egy sémára vég­hezvinni. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a legégetőbb helyi problémák megoldása alatt elsősorban tisztában kell lenni magával a kér­déssel és ez a kérdés nem ugyanaz az ország különböző vidékein. Azt mondhatnám, hogy minden járásban, sőt talán minden községben (Ügy van! Ügy van! a bál- és a jobboldalon.) másképpen jelentkezik ez a probléma az igé­nyek és a lehetőségek tekintetében, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon) úgyhogy a legsürgősebb szüksége annak van, hogy a föld­mívelésügyi miniszterin m és a kormány objek­tíven feltárja e tekintetben az ország helyze­tét, állapítsa meg a szükségleteket és a lehe­tőségeket minden vidéken és ezt a képet egy nagy szintézisbe foglalva jöjjön azután a Ház elé egy átfogó nagy földreform tervezetével. Egy következő földreform megoldásához szorosan hozzátartozik az, hogy takarítsuk el végre az előző földreform romjait. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ezt a szót: »földreform« bi­zonyos tekintetben lejáratta az előző föld­reform és azokat a szegény embereket, akik közel két évtizede küszködnek már a falvaik tói 15—20—22 kilométerre kiosztott két holdnyi földdarabon, (Ügy van! Ügy van! balfelol.) legalább az elviselhetetlen terhektől keli végre egyszer megszabadítani és számukra tiszta helyzetet teremteni. Ugyanez a helyzet a házhelyakció kérdé­sében is. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Lehe­tetlenség, hogy az egyszerű, keres etnélküli szegény magyar emberek boldankénti 1200pen­pengős árral legyenek megterhelve olyan szi­kes legelőknél, amelyeknek forgalmi értéke ma sem több 100 pengőnél. Egy következő földreform előkészítéséhez tehát feltétlenül hozzátartozik az előző földreform kérdéseinek végleges és igazságos rendezése. De nemcsak földkérdés van a falun. Én bi­zonyos megdöbbenéssel látom még a magyar sajtóban is azt, hogy amikor a faluról, a me­zőgazdasági termelésről, a föld népéről van szó, mindenki majdnem kizárólag csak a föld­reform problémáját dobja fel és helyezi elő­térbe. Pedig ott van egy másik súlyos nagy probléma, a földnélküli föidmunkásság leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom