Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Az országgyűlés képviselőházának S5'S. grammjának egyik legsúlyosabb pontja a hqii> védelmi kérdés rendezésének a követelése. Ezt tartjuk mi is a legelsőrendű problémának, a nemzeti exiszteneia kérdésének, de tisztában vagyunk azzal, hogy ez a honvédelmi kérdés nem tisztán katonai probléma, hanem ebben sok súlyos gazdasági, szociális, kulturális, sőt erkölcsi probléma is benne foglaltatik és hirdetjük azt, hogy honvédelmünk, nemzetvédelmünk kérdését csak a legszélesebb alapon és a nemzeti élet bizonyos belső átszervezése útján lehet csak megalkotni. Amikor elismerjük, hogy a sorrend kérdésében a kormány szerintünk is helyesen járt el, amikor egy-két apróbb kérdéstől eltekintve a honvédelmi kérdést hozta a Ház elé, nagyon határozottan hangsúlyoznunk kell azt, nogy ez után a kérdés után, söt ezzel kapcsolatban és ezzel egyidejűleg azonnal következniök kell azoknak a nagy nemzeti reformoknak, amelyek főleg a falun élő gazda, földmíves, munkás es kisiparos lakosság életsorsát vannak hivatva megoldani. (Mocsáry Dániel: Ez a miniszterelnök lír programmja!) fagyon örülök, igen t. képviselőtársam, ha ebben egyetértünk és én nem kivánok mást, mint, hogy ebben a tekintetben itt a Ház előtt bizonyos sorrendiség is állapittassék meg. (Mocsáry Dániel: Ez a Programm 1) Nem vitázni Óhajtok az igen t. túloldallal és interpellációm végén akkor leszek a legjobban megelégedve, ha minden kardinális kérdés tekintetében egyet fogunk érteni. T. Ház! Meggyőződésünk szerint most már égy napig sem lehet tovább elodázni a falu égető sorsproblémáinak a meoldását. Ezek közt talán a legsúlyosabb és a legelső egy nagy földreform kérdése. (Br. Berg Miksa: Igaz! Ügy van!) Ebben a tekintetben szerintünk vannak azonnal megoldandó sürgős tennivalók, vannak az országban olyan vidékek, amelyeknek földmíveléssel foglalkozó, de munkával kellőleg el nem látott lakosságának kérdéseit megoldani csak úgy tudjuk, ha tekintet nélkül arra, hogy benne vagyunk már a gazdasági évben, hogy bevetett és felszántott földterületek vannak egyes nagybirtokokon, még a tél folyamán kisbérlethez juttatjuk ezeket a munka- és életlehetőség nélkül álló kis földmívesrétegeket. Semmiféle halasztást ezen a téren indokolni nem lehet, mert ez a nagy magyar földmívesréteg olyan mélyen él szociális ellátottság tekintetében, hogy amikor általában megindul egy nagy nemzeti reformmunka. egyetlen napig halasztani sorsuk kérdését nem lehet és nem szabad. Emellett azonban itt van egy nagy organikus földreform kérdése. Őszintén megmondom, a földmívelésügyi miniszter úrnak is egy beszélgetés során elmondtam, hogy az az érzésem van az ő megnyilatkozásai után, hogy tervei nem egy organikus földreform képét mutatják, hanem azok incidentálisan az ország egyik-másik vidékén oldják meg a földproblémát. (Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter tagadólag int.) Bocsánatot kérek, nagyon fogok örülni annak, ha a miniszter úr ebben a tekintetben meg fog nyugtatni. Megnyilatkozásaiból azt éreztem ki, hogy miután az igénybeveendő birtokok sorrendiségében egy bizonyos rendszert állított fel, ez könnyen odavezethet, hogy egyes vidékeken lesz bérletbe vagy örök tulajdonba kiosztandó föld, míg más vidéken csak a sorrend betartása után jutnak majd oda azok a derék magyar emberese 1988 december 14-*en, szerdán* 65 rek, hogy földet kapjanak. Nagyon fogok Örülni, ha az igen t. miniszter úr ezt meg fogja cáfolni. (Eckhardt Tibor: Föld van elég, jóakarat kell! — Mocsáry Dániel: Föld sincs elég, de jóakarat sincs sok!) Hadd mondjam el egy mondatban pártóm álláspontját e kérdés tekintetében. Mi a nagybirtokrendszer lebontását és a kisbirtokrendszerre való teljes áttérést tartjuk szükségesnek Magyarországon. (Eckhardt Tibor: így van és nincs más megoldás!) Hirdetjük azt, hogy ebben a kérdésben mindenkinek kivétel nélkül meg kell hajolnia a nagy nemzeti közérdek előtt. Igaza van a miniszter úrnak, hogy a magyar föld problémájához csak ihletett kézzel lehet hozzányúlni, ezt már elődje is elmondta itt a földmívelésügyi tárca parlamenti tárgyalása alatt. En is hirdettem mindig ebben a Házban, hogy a földkérdés, de minden nagy reform kérdése olyan probléma, amelyből ki kell zárni a gyűlölködés, az agitáció, a felelőtlenség szellemét, (Ügy van! a jobboldalon.) de éppen a komoly magyar felelősség késztet bennünket arra, hogy ne engedjünk egy esetleges olyan demagógiának sem, amely ezt a kérdést vak vágányra vinné. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) T. Képviselőház! Egy új nagy földreformot nem lehet az országban egy sémára véghezvinni. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a legégetőbb helyi problémák megoldása alatt elsősorban tisztában kell lenni magával a kérdéssel és ez a kérdés nem ugyanaz az ország különböző vidékein. Azt mondhatnám, hogy minden járásban, sőt talán minden községben (Ügy van! Ügy van! a bál- és a jobboldalon.) másképpen jelentkezik ez a probléma az igények és a lehetőségek tekintetében, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon) úgyhogy a legsürgősebb szüksége annak van, hogy a földmívelésügyi miniszterin m és a kormány objektíven feltárja e tekintetben az ország helyzetét, állapítsa meg a szükségleteket és a lehetőségeket minden vidéken és ezt a képet egy nagy szintézisbe foglalva jöjjön azután a Ház elé egy átfogó nagy földreform tervezetével. Egy következő földreform megoldásához szorosan hozzátartozik az, hogy takarítsuk el végre az előző földreform romjait. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ezt a szót: »földreform« bizonyos tekintetben lejáratta az előző földreform és azokat a szegény embereket, akik közel két évtizede küszködnek már a falvaik tói 15—20—22 kilométerre kiosztott két holdnyi földdarabon, (Ügy van! Ügy van! balfelol.) legalább az elviselhetetlen terhektől keli végre egyszer megszabadítani és számukra tiszta helyzetet teremteni. Ugyanez a helyzet a házhelyakció kérdésében is. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Lehetetlenség, hogy az egyszerű, keres etnélküli szegény magyar emberek boldankénti 1200penpengős árral legyenek megterhelve olyan szikes legelőknél, amelyeknek forgalmi értéke ma sem több 100 pengőnél. Egy következő földreform előkészítéséhez tehát feltétlenül hozzátartozik az előző földreform kérdéseinek végleges és igazságos rendezése. De nemcsak földkérdés van a falun. Én bizonyos megdöbbenéssel látom még a magyar sajtóban is azt, hogy amikor a faluról, a mezőgazdasági termelésről, a föld népéről van szó, mindenki majdnem kizárólag csak a földreform problémáját dobja fel és helyezi előtérbe. Pedig ott van egy másik súlyos nagy probléma, a földnélküli föidmunkásság leg-