Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

48 Az. országgyűlés képviselőházának 3b szabad a miniszterelnök úr mellett látszólag felülről rendezett szimpátiatüntetéseket tar­tani, (Zaj a jobboldalon.) akkor szabad az éhes embereknek, (Zaj. — Elnök csenget.) sza­bad a nyomorgóknak, a küszködőknek, az el­esetteknek és a szenvedőknek is kimenniök az utcára. Azt hiszem, t. Ház, nincs, nem lehet ebben a Házban olyan képviselő, aki helyesli azt, ha a politikát a mai túlfűtött hangulatban kivi­szik az utcára. (Gr, Festetics Domonkos: Ki vitte ki?) Nem lehet olyan képviselő, akinek az volna a célja, hogy az utca döntsön és az Országház-térre felvonuló fiatalok (Zaj a jobb­oldalon. -— Elnök csenget.) terrorizálják, meg­félemlítsék és fenyegessék azokat a képviselő­ket, akiket mélységes és komoly hazafiúi ag­godalom fordított szembe a miniszterelnök úr­ral, {Gr. Festetics Domonkos: Ugyan! — Bo­czonádi-Szabó Imre: A Rombaob-utca már nem dönt!) Semmi mást nem követelt ez az el­lenzék a kormánytól soha, mint azt, hogy tartsa be a törvényeket. (Felkiáltások jobb felől: Be­tartja! — Gr. Festetics Domonkos: Meg is te­szi! Bár mindenki úgy megtartaná!) Minden­féle utcai mozgalmat, mindenféle tüntetést, minden illegális mozgalmat könnyen le leihet törni, (Egy hang jobbfelől: Le is törték!) ha a kormány ráüt a törvénykönyvre és betartja annak előírásait. Hogy tudott rendet csinálni a belügyminiszter úr, azt megmutatta épp an­nál a tüntetésnél, amely a kormányválságot követte, amikor a, magyar királyi államrendőr­ség, a fővárosi rendőrség valóban példás hő; siességlgel, bátorsággal a nyolc napon át tartó készenlét miatt halálos fáradtsága ellenére a tüntetőket és a turbulens elemeket percek alatt rendre tudta inteni. Hála és köszönet illeti a fővárosi rendőrséget ezért a magatartásáért, bála és köszönet illeti azokat a rendőrlegénye­ket, (Gr. Festetics Domonkos: Küldje el írás­ban!) akik jobban tudtak érvényt szerezni a törvénynek, mint az igen tisztelt miniszterel­nök úr. (Nagy zaj és felkiáltások a jobbolda­lon: Hallatlan! Rendre! — Elnök csenget. — Kölcsey István Payr Hugó felé: Maga nem normális! — vitéz Szalay László: Nem komoly flolog! — vitéz Csicsery-Rónay István: Hát nem a belügyminiszter alá tartozik a rendőr­ség?) A belügyminiszter úr alá tartozik és ez a szerencséje az országnak, (Derültség a jobb­oldalon.) mert ha a miniszterelnök úr alá tar­tozott volna, már felfordult volna minden. (Derültség és nagy zaj a jobboldalon. '—- Elnök csenget.) Interpellációm utolsó kérdése az, van-e tu­domása a miniszterelnök úrnak arról... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Payr Hugó: ... hogy ezekkel a tüntetések­kel milyen veszedelmes lejtőre lépett, van-e sejtelme arról, hogy ennek milyen gazdasági ós politikai konzekvenciái voltak, vannak és lehetnek és megkérdezem, hogyan vállalja ezért lelkiismerete és a történelem előtt a fe­lelősséget? {Derültség a jobboldalon. —- Bár­ezay János: Leülhet!) Elnök: A miniszterelnök úr kíván vála­szolni? vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: T. Ház! Minthogy még egy hasonló tárgyú interpellá­ció van, kérem, hogy a két interpellációra együtt adhassam meg a választ. (Helyeslés.) Elnök: Következik Eátz Kálmán képviselő úr interpellációja. (Nagy zaj a jobboldalon. — Farkas István: Az elvtársuk! — Malasits Géza: Nyíltan teszi azt, amit önök burkoltan tesznek! 3. ülése 1938 december lfcén, szerdán; - Gr. Festetics Domonkos: Zöldre van a rá­csos kapu festve. — Derültség és állandó nagy zaj a jobboldalon. — Ratz Kálmán: Nem fo­gok engedni a jobboldal terrorjának!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni, (Folytonos zaj a jobboldalon. — Rátz Kálmán: önök közt ülnek, akik hangosan zsidóznak és a zsidókkal némán gseftelnek! — Nagy zaj és felkiáltások jobb­felől: Ki? Kicsoda? Mondja meg! — Állandó zaj.) vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök és a magyar királyi ^ belügyminiszter úrhoz, a kormányzat szervei által a kormány mellett megrendezett romboló hatású utcai tüntetések és országos propaganda folytatása ügyében. 1. Megengedhetőnek tartja-e a miniszter­elnök úr, hogy a gyülekezési jog felfüggesztési! alkalmával, illetőleg annak dacára, bizonyos . szervei a kormány mellett s elsősorban^ is a miniszterelnök úr személye mellett utcai tün­tetéseket rendezzenek, még akkor is, miután a kormányt a képviselőház többsége leszavazta. Ez alkalommal az Országház előtt hirtelen megszervezett tömeg jelent meg, mely egyebek között az országgyűlést gyalázta, s életveszé­lyes fenyegetéseket jelentő jelszavakat is kiabált? 2. Megengedhetőnek és hivatali kötelessé­gével összeegyeztethetőnek tartja-e a minisz­terelnök úr, hogy ezen tüntetők küldöttségét a tüntetés közben az Operaház épületében fo­gadta és velük szóbaállott? 3. Megengedhetőnek és alkotmányosnak tartja-e a miniszterelnök űr azt, hogy úgy Budapesten, mint országszerte személye mel­lett óriási költségű, példátlan hangú proua­gandát fejtenek ki, úgy fizetett tüntetőkkel, mint az irányított sajtóban, nemkülönben az összes hírszolgálati eszközök, így az egészen más célra hivatott rádió felhasználásával is?« (Állandó zaj.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a. szó. Rátz Kálmán: T. Ház! Nem fogom kö­vetni az áljobboldal tenorját, mert ott ülnek azok, akik hangosan zsidóznak és a zsidókkai némán gseftelnek. (Zajos ellenmondó sok és felkiáltások a Jobboldalon: Kicsoda,?- Kikérjük magunknak!) Engem nem fognak terrorizálni, jegyezzék meg! Szegyeinek magukat! (Zai a jobboldalon.) Mit gondolnak, nem gyávaság az, hogy egy emberrel szemben önök itt ötve­nen ordítanak? (Elénk derültség a jobboldalon. — Elnök csenget.) önök itt bent többség-ben lehetnek, de az országban mi vagyunk^ a többség. (Zaj a jobboldalon.) Én soha a Ház­ban és sehol nem személyeskedtem egy szóval sem, ötszáz cikkemben egy személyeskedő mondatot le nem írtam. (Folytonos zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék parlamentáris kifejezéseket használni. Rátz Kálmán: En azt mondtam, hogy nem írtam le soha egy piszkolódó, személyeskedő szót sem. Ezt megismétlem. (Zaj a jobbolda­lon.) Velem szemben azonban a leerpiszkoló­dóbh eljárás nyilvánul meg az áljobboldal részéről. így akarják belémfojtani a szót. de nem fog sikerülni! Visszautasítom ezt az alávaló eljárást. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Kikérjük magunknak! — Kölcsey István: Kikéri ük magunknak! Hogy mer így beszélni? — Felkiáltások jobbfelől: Nem hall­gatjuk meg! — Reisinger Ferenc: Igaz-e, hogy a zsidók fizetik?,,,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom