Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-353
Az országgyűlés képviselőházának 3Ù3. Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! (Reisinger Ferenc: Azt mondta, hogy a zsidók fizetik őket és antiszemitáskodnak!) Rátz képviselő urat rendreutasítom. Figyelmeztetem, ha így folytatja a képviselő úr, kénytelen leszek erélyesebb eszközöket használni. (Reisinger Ferenc: Igaz, hogy a zsidók fizetik? Tessék erre felelni!) Reisinger képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben. (Gr. Festetics Domonkos: Zöldre van ta rácsos kapu festve! — Friedrich István: Nehéz százötvennel széniben beszélni! Ezt meg kell tanulni! — Elénk derültség. — Elnök csenget. — Folytonos zaj.) Szíveskedjék folytatni, képviselő úr. Rátz Kálmán: T. Ház! Mély sajnálatomra némely részében egyet kell értenem Payr képviselő úr interpellációjával, (Egy hang a jobboldalon: Miért sajnálja?) habár természetesen csak némely részében és pedig egyetértek azzal, hogy azt, hogy tüntető tömeg vonuljon lel a Ház elé és itt a leszavazott kormány mellett tüntessen, határozottan el kell ítélni. Eri valamikor láttam ilyet 1912-ben, amikor a véres május volt, (Egy hang a jobboldalon: Mese, mese, meskete!) itt állott az ezredem karhatalomnak az Alkotmány-utcánál. Akkor is közeledett a tömeg, (Folytonos zaj a jobboldalon.) — akkor a szociáldemokratapárt még férfikorát élte — de visszaszorították. (Farkas István: Akkor be akart maga is lépni, de nem fogadták el! — Zaj a jobbotdalon.) En tehát ezt a magam részéről nem akaróim tovább kommentálni, eléggé elmondta Payr képviselő úr az alkotmányjogi aggodalmait. En csak egyet szűrök le belőle: ha szabad volt felvonulnia annak a tömegnek ide a Ház elé, legyen szabad majd más tömegeknek is felvonulniuk, amelyek esetleg ellenkező véleményen vannak. Ezt talán szabad kérnem, ezért még nem kell a szót belém fojtani? (Zaj a jobboldalon.) Csak annyit kívánok még idevágólag megjegyezni, hogy talán nem voltak egészen ízlésesek azok az ütemes felkiáltások, hogy: »egy zsákba, dobjuk be a Dunába!« (Boczonádi-Szabó Imre: Rátzot kihagyták! — Gr. Festetics Domonkos: Zöldre van a rácsos kapu festve!) Tudniillik azokat, akiknek maguk éveken keresztül tapsoltak. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobb felől: Maga is! —- Egy hang a középen: Hát nem volt alkotmányvédelem?) Figyelmeztetem az urakat, nem azért vagyunk itt, hogy személyeskedjünk és lopjuk a napot, hanem azért, hogy dolgozzunk. (Zaj.) Sajnálom, hogy én is kénytelen vagyok ilyenekkel foglalkozni, (Egy hang jobbfelől: Ki kényszeríti?!) ahelyett, hogy hivatásomnak megfelelően például a katonai törvényjavaslatot tanulmányoznám. Kénytelen vagyok azzal a piszkolódással foglalkozni, amely rendszeresen folyik hetek óta ebben az országban, önök pedig kísérő zenét adnak hozzá. A tüntetéssel azonban már nem foglalkozom, csak annyiban, hogy kérem, engedje meg a t. kormány, hogy a tömeg más oldalról is kifejezhesse a maga véleményét. Most rátérek arra a propagandára, amely az. országban a Felvidék visszakapása óta folyik. Mindnyájan tudjuk, hogy a propaganda hatalmas fegyver a politikában, a hadviselésben, sőt még a közgazdaságban is. (Zaj a jobboldalon, — Baross Endre: Nem ez van bejegyezve interpellációnak!) Természetes, hogy a kormány kezében tartja a hírszolgálati eszközöket és irányítja, a legjobb belátása szerint használja fel ezekot. Elismerem, hogy a rádió ülése 1988 december 14.-én, szerdán. 49 óriási szolgálatokat tett a válságos időkben s ezért köszönettel tartozunk a rádió vezetőinek. Annál kevésbbé tudom helyeselni, ha a rádiót belpolitikai célokra használják fel. (Ellenmondások a. jobboldalon.) Itt ugyanaz áll, amit a tüntetésről mondottam, (Br. Vay Miklós: Csináljanak reklámot a zöld ingnek?) hogy ha szabad a mikrofon előtt elmondani a kormánynak tetsző vagy éppen kormánypárti beszédeket, vagy ha a miniszterelnök úr szól, akkor legyen szabad az ellenzéki pártvezetőknek is odaállniok (Friedrich István: En egy negyedórát kérnek! Húsz év után! — Derültség.) és szintén elmondani, amit akarnak. (Zaj. — Az elnök csenget.) A rádiót közpénzből tartják fenn, nagyon drága az előfizetési díja és részben ezért, részben, mert a villamosítást még nem vitték keresztül, nem tud a falvakban elterjedni. A kormány nem azonos a közzel. Akik ezt hiszik, nagy tévedésben vannak. A kormánynak nincs joga a köz eszközeit pártpolitikai értelemben minden irányban úgy felhasználni, ahogyan ő gondolja. Audiatur et altera pars! Ez szól különösképpen a rádióra és az egyél» hírszolgálati eszközökre Külön ki akarok térni ezekre a más hírszolgálati eszközökre, az irányított és szubvencionált sajtóra. Mindenki tudja, hogy amikor kiléptünk a nemzeti egység pártjából, mintegy varázsütésre piszkolódó szenny áradattal öntöttek el bennünket az ország minden részéből. (Felkiáltások a jobboldalon: A közvélemény! — vitéz Mikolay József: Majd beszélünk még a közvéleményről, mi is válaszolni fogunk! Más az a közvélemény! Nagy zaj.) Itt van a bizalom és bizalmatlanság kérdése. Nem akarom a t. Ház idejét személyeskedéssel igénybe venni, mert mint mondottam, sohasem tettem ezt, de felolvashatnám a Nep.-elnÖköknek hozzám intézett leveleit, amelyekben értesítenek, hogy a jegyző úr miképpen küldte el a táviratokat az ők és a *nép megkérdezése nélkül, nekem és a miniszterelnök úrnak. A miniszterelnök úr az ilyen alávaló eljárást... (Nagy zaj a jobboldalon. — vitéz Csicsery-Rónay István: Hallatlan! — Felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Elnök: A képviselő urat ezért a kifej ezéséret rendreutasítom. Rátz Kálmán: Azt mondottam, hogy a miniszterelnök úr elutasította magától ezt az eljárást, amelyet én konkrét bizonyítékokkal tudok alátámasztani. (Zaj.) Itt van mind, letehetem a Ház asztalára. Jöjjön majd egy bizottság, tessék megállapítani, mi történt ebben az országban (Felkiáltások a jobboldalon: Tegye le az asztalra!) a legutóbbi négy hétben a propaganda terén. Itt van a sárospataki választókerületből a levelek, (Zaj a jobboldalon.) itt vannak a jegyzők nevei. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: A csodarabbi is? — Elnök csenget.) Csak nem akarok személyeskedni, pedig volna rá okom ez után, amit önök műveltek itt. (Kölcsey István? Mit beszél? Kicsoda? — Nagy zaj a jobboldalon.) Még egyet: kénytelen vagyok csak egy percig még a saját személyemről beszélni, amit sohasem tettem. (Felkiáltások a jobboldalon: Na! Na!) Sohasem tettem. Sohasem beszéltem magamról. Nem is írtam. Harmincszor beszéltem a rádióban, de magamról sohasem. (Zaj és mozgás jobbfelől. — Gr. Festetics . Domonkos: Kár! Szívesen meghallgattuk
