Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Azországgyűlés hépvièelohazàna-h 353. biztosítása érdekében iktatott a magyar bel­politikai élet fegyvertárába? Van-e a miniszterelnök úrnak sejtelme arról, hogy milyen gazdasági és politikai konzekvenciái lehetnek ennek? Hogyan vállalja ezért lelkiismerete előtt és a történelem előtt a felelősséget?« Elnök: Az interpelláló képviselő urát illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Őszintén sajnálom, hogy a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációm alkalmával a miniszterelnök úr távollétével tüntet, (Felkiáltások a jobboldalon: Fonto­sabb dolga van!) holott olyan kérdést teszek szóvá, amely őt személyileg is érdekli, (vitéz Várady László: Majd elolvassa!) A miniszter­elnök úr távolléte nem alkalmas arra, hogy eloszlassa azokat az aggályokat, amelyeket a képviselőház igen tekintélyes része oszt az ő alkotmányos érzése tekintetében. (Farkas István: Van is neki ilyen!) A miniszterelnök úr az ország sorsdöntő idejében vezeti a kormányt, sorsdöntő idők­ben súlyos és nagy elhatározásokat kellett fo­ganatosítania, az elhatározásokat és az elha­tározások eredményeit azonban: tavasz óta si­kerrel elvonta a képviselőház ellenőrzése alól. Elvonta egyrészt azzal, hogy hónapokon ke­resztül szüneteltette a Ház üléseit, (Zajos til­takozások a jobboldalon.) másrészt pedig el­vette azzal, hogy amikor a képviselőház ülé­seket tartott, egyik^ ünnepi ülést a másik után tartotta, amikor senki sem akart ünnep­rontó színében feltűnni. (Nagy zaj a jobb­oldalon.) Ezért mindezideig a képviselőház nem foglalkozott azokkal a dolgokkal és cse­lekedetekkel, amelyek a miniszterelnök úr kormányzását jellemzik. (Csoór Lajos: A külüa-yi bizottságot össze lehetett volna hívni!) Szóvá akarom tenni azokat a tüntetéseket, amelyek a múlt hónap közepén a főváros ut­cáin lezajlottak. A képviselőház többsége a miniszterelnök iránt nyjlt szavazással bizal­matlanságot mondott ki. (Egy hang jobbfelöl: A < népfront!) A szavazással egyidejűleg, majdnem azt mondhatnám, a leszavazás pilla­natában az egyetemi ifjúság, (vitéz ímrédy Béla miniszterelnök megjelenik a teremben. — Élénk felkiáltások jobbfelöl: Éljen Ímrédy!) egyetemi hallgatók ós középiskolás tanulók felvonultak Budapest utcáin és a miniszter­elnök úr mellett tüntettek. (Egy hang jobb­felöl: Azoknak is joguk van! — Farkas Ist­ván: Ablakbeverésre tanítják az iskolában a gyerekeket. Ez lesz a maguk jövő nemzedékei) A rendőrhatóság előtt a miniszterelnök úrnak azt a kívánságát tolmácsolták, hogy a fiatal­ság szabadon és zavartalanul vonulhasson a képviselőház elé és amikor ezek az ifjak, ezeJí a fiatal egyetemi, de még inkább és nagyobb többségben középiskolai diákok idejöttek az Országház-térre és a képviselőház ablakai felé fordulva, a Dunába kívántak olyan politiku­sokat, (Derültség a jobboldalon.) akik három nappal azelőtt a miniszterelnök úrral egy kor­mányban ültek és vele együtt az ország veze­téséért a felelősséget viselték, akkor a tünte­tők vezetőit a miniszterelnök úr a képviselő­házban fogadta (Zaj a baloldalon. — Csoór Lajos: Nagy hiba volt!) és nem azt mondotta nekik, hogy: kedves fiatal barátaim, a politi­kát bízzák a politikusokra, ők _ maguk pedig menjenek vissza az iskola padjaiba, tanulja­nak és dolgozzanak, mert akkor több hasznot fognak az országnak hajtani, hanem azt uiou­üUse 1938 december 14.-én, szerdán. 47 dotta a miniszterelnök úr, hogy minél na­gyobb a harc, annál nagyobb lesz a győzelem és ezzel... (Kölcsey István: Ez nem igaz! Ne lázítson! Nem/volt ön ott!) A miniszterelnök ur ezt nem cáfolta meg. Ha a miniszterelnök úr megcáfolja, azt köszönettel fognom tudomá­sul venni és örülni fogok neki. (Kölcsey Ist­ván: En is megcáfolom, mert ott voltam! Nem való, amit csinálnak! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindazonáltal az tény, ho^y fogadta a tünte­tőket, a pártjához tartozó képviselők pedig ki­mentek a balkonra és balkonról karfelemelés­sel üdvözölték őket. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, — Farkas István: Német faj­védők! Mihez tapsolnak? -— vitéz Csicsery­Rónay István: Magyar fajvédők! — Farkas István: Szegyeinek magukat! — Egy hang jobbfelöl: Szegy el je magát maga! — Farkas István: Maga szegy el je magát! — Propper ' Sándor: Fasiszták lettek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! .' Payr Hugó: Ettől a perctől kezdve a kor­mányválság egész ideje alatt, több napon ke­resztül Budapest utcáin mindennap előre meg­rendezett és megszervezett tüntetések voltak, amelyekben — ismételten mondom — az egye­temi ifjúság és középiskolai tanulók vettek részt, akiket az iskolákból csoportosan enged­tek ki és vezettek a tüntetők közé. [Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Én is lát­tam saját szememmel! Szegyeitem magam! — Huszovszky Lajos: Senki sem hiszi el, hogy középiskolákat kivezényeltek!) Ezek a tünte­tők végigvonultak Budapest utcáin, s betörték az ablakokat, tekintet nélkül arra, hogy azok az ablakok vagy kirakatok kinek és kiknek a tulajdona voltak. (Farkas István: A cseh ipar nak tesznek szolgálatot, ha beveretik az abla­kokat!) Ezeknek a tüntetéseknek az volt a látsza­tuk, hogy felülről rendezték. Ezek szimpátia tüntetések voltak a miniszterelnök úr mellett és Budapest közönségét, (Kölcsey István: Az egész ország tüntetett mellette!) az egész kor­mányválság ideje alatt, amikor a kormány sorsa az államfő kezébe volt letéve, úgy akar­ták feltüntetni, mintha a főváros közönsége eigyhangií lelkesedéssel és követeléssel állana a miniszterelnök úr személye mögött. . (vitéz Szalay László: Az egész ország! — vitéz Csi­csery-Rónay István: Próbálták volna ezt ma­guk megrendezni!) Elhiszem, hogy mestersé­ges eszközökkel sikerült szimpátiahangulatot teremteni, de kérdezem a miniszterelnök urat, vájjon közölte-e az államfővel ezeknek a tün­tetéseknek formáját és lényegét, megmon­dotta-e, hogy itt nem az ország dolgozó társa­dalma, hanem fiatal gyermekek tüntetnek, fiatal gyermekek vesznek bennük részt, (Rei­singer Ferene: Elemi iskolások, kis táskával!) akik nem tudták, mit követelnek, akik nem tudták, miről van szó, akik nem ismerték sem a politikai válság lényegét, sem (hátterét. Előre; látható volt, hogy amikor a lemondásban levő kormány a kormányválság ideje alatt engedi az utcát megmozdulni sa]átmaga mellett ren­dezett tüntetések formájában, ennek konzek­venciája, folytatása lesz. Előrelátható volt, hogy a kormányválság befejezésé utáni nap, amikor a miniszterelnök úr az államfő döntése alapján pozícióját megtartotta, (Élénk éljen­zés és taps a jobboldalon.) másnap kivonult .az utcának egy másik rétege, amely marisokkal veszedelmesebb formában jelentkezett es arra hivatkozott, hogy ha szabad tüntetnie az egyik csoportnak, (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) na • 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom