Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-371
Az országgyűlés képviselőházának 371. ülése. 1939 február 23-án, csütörtökön. 527 retezték-e talán olyan nagyra, hogy azok már túlmennek az ország teljesítőképességén. Ma már közismertek politikai körökben azok a nyilatkozatok, amelyeket baráti államok kiváló vezető politikusai tettek, amidőn arról hallottak, hogy Magyarországon milyen reformokai akarnak megvalósítani és azt kérdezték, hogy mindezt egyszerre akarják-e az urak megvalósítani (Mozgás jobbfelől.) és hogy nem mennek-e talán ezek túl ilyen kicsiny ország teljesítőképességén. Teleki Pál gróf valamennyiünk szívéből beszélt tegnap, amidőn azt hangoztatta, hosry igenis szükséges egy modern hadsereg felállítása és szükséges a hadsereg korszerű felszerelése. Én azt gondolom, hogy valóban ez a legszükségesebb ma, s ez az, ami előtt minden más reformtervnek háttérbe kell szorulnia. Minden más reformot tehát csak addig a mértékig szabad végrehajtani, amíg azok végrehajtása nem befolyásolja a hadsereg korszerű felszerelésének lehetőségét. Erre pedig szükség van azért, mert minden békenyilatkozat ellenére és annak ellenére, hogy az összes állam fők és vezető államférfiak valamennyien a békét hangoztatják, méltóztassék tudomásul venni, hogy Nyugat-Európában igenis, háborúra készülnek fel. (Ügy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Ez a háborús veszély. — reméljük, nem maga a háború — valószínűleg a közeli időkben, mihelyt a spanyol kérdés a végleges elintézés stádiumába jut, vagy mihelyt Olaszországnak Franciaországira! szem bon támasztott igényei a maguk teljességében meer lesznek formulázva: újból alakot fog ölteni. A nagyhatalmaknak ebbe a vitájába, yagy perébe nekünk beavatkoznunk nem szabad és a nyugaton kitörő konfliktus esetén Magvarországnak igenis, semlegesnek kell ma radnja. amíg csak lehetséges. (Helyeslés.) Ezt a semlegességet ez az ország csak akkor tu dia megőrizni, ha fegyveres ereié nemcsak lélekben, de modern felszereléssel is tényleg mindenkép Ítészen fog állani. T. Ház! Az idő nem engedi, hogv most hoss.Tstih'b vitába bocsátkozzam s nem akarom ''irhi- ?V de-l ét sem igénybe venni, (Halljuk! tlallmkl) sein a vitát nyújtani, hogv a mostani reformokkal szemben a ielen pillanatban állast foglaljak, csak egy tisztelettelies kérést intézek a miniszterelnök úrhoz. (Hallíuk! Hallíuk!) A miniszterelnök úr az aktuális kérdésekkel kapcsolatban többek között és elsősorban a zsidókérdéssel is foglalkozott. A Napló még nem áll rendelkezésünkre, tehát bocsánatot kérek, ha csak a laookból citálok, de azt hiszem, egyáltalán nem lesz kétség aziránt, hogy a valóságnak megfelelően fogok citálni, (vitéz Várady László: Melyik újságból idéz? — Felkiáltások balt elől: Az Üj Magyarságból! — Dulin Jenő: Mindegy, ha*jól citál!) A miniszterelnök úr a következőket mondotta (olvassa): »Súlyos lépések *ezek — már tudniillik a zsidótörvény — s azok keresztülvitele fájdalmas. Súlyos lépések ezek az egyénekre vonatkozólag, de súlyosak gazdaságilag is. A nemzetnek azonban tudnia kell, hogy súlyos lépésekről van szó és a nemzet közvéleményének, valamint a nemzet minden egyes tagjának a várható következményeket kötelességük el is viselni. Utólag azután ne jajgasson nekem senki!« (Farkas István: Ezt mondotta! A jajgatás már megvan!) Ez azt jelenti, hogy a zsidótörvény keresztülvitelének kapcsán olyan gazdasági nehézségek fognak előállni, mint amilyenek már elő is állottak. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Érdekes tünet, hogy a zsidótörvény rendelkezései a javaslat megalkotása, sőt benyújtása előtt is nagyrészt már végre lettek hajtva. A tünetekből tehát látni lehet már a következményeket, hogy ezek a rendelkezések nemcsak zsidóknak, hanem nagyon sok kereszténynek is el fogják venni a kenyerét. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen egyes zsidó üzletek vagy vállalatok megszűntével a keresztények azokat azonnal átvenni nem képesek, vagy nem is akarják, tehát a munkanélküliek tömege fog jelentkezni. Eddigelé ez kis mértékben volt csak észlelhető, biztosan előre meg lehet azonban mondani, hogy a munkanélküliek száma még növekedni, szaporodni fog. Nálunk ugyanis most egy ugya.nolyan folyamat van kialakulóban, mint amilyen folyamat indult meg Angliában körülbelül 150 esztendővel ezelőtt. Ez az industrial revolution, vagyis ipari forradalom nálunk még nem is alakult ki a maga teljességében. Ugyanis, amikor Angliában elkezdődött az iparosodás, — körülbelül 150 esztendővel ezelőtt — az történt, hogy a falu népe betódult a városokba, ahol a gyárakban kapott munkát, jobb megélhetést s ahol általában sokkal megfelelőbb viszonyok közé került. Nálunk a gyáripari fejlődés csak a világháború után kezdődött és lett nagymérvű. Ennek egyik bizonyítéka a sok kérőlevél. (Úgy van! Ügy van!) Azt hiszem, képviselőtársaim között talán nincs egy sem, aki ne kapott volna, vagy ne kapna úgy, mint én, mindennap leveleket, hogy egyik vagy másik gyárba, ipari vállalatba ajánljuk be az illetőket, mert falun megélni nem tudnak. Itt van a földbirtokreform kérdése. Ezt is csak éppen röviden érintem. Az urak bizonyára azt fogják mondani, hogy azért kell nagybirtokreform, illetve földbirtokreform, hogy a nincsteleneknek legalább egy része földhöz jusson. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ugyanakkor, amikor egyesek nagyon helyesen földhöz fognak jutni, itt marad a gazdasági cselédek problémája, akiknek tömege — nem tudom, helyes-e a statisztikai adat — körülbelül 800.000 fő. (Mozgás és zaj. — Egy hang jobbfelől: Nincsenek annyian!) — Rassay Károly: A családtagokkal együtt.) Természetes, hogy a családdal együtt vannak ennyien. Ezek egy része kenyértelenné válik, mert nem lehetséges őket azonnal birtokhoz juttatni. Itt lesz tehát ez a népréteg, amely igyekezni fog, úgy mint a többiek eddig, ismét még nagyobb mértékben a gyáriparban és a gyárakban elhelyezkedni. A zsidótörvény következtében azonban nem hogy gyárak keletkeznének, hanem egyelőre inkább meg fognak szűnni. A kormány tehát a zsidókérdés megoldásának problémája után új, óriási nagy és újszerű problémákkal fog találkozni, amelyek a kormánynak óriási nagy nehézségeket és bajokat fognak okozni, sőt előre lehetne mondani minden jövendülés nélkül, _ hogy ugyanakkor pedig csökken a nemzeti jövedelem, mert hiszen az ipari jövedelem egy része, amely a nemzetnek adóalapját tetemesen előmozdította és növelte, el fog esni. így tehát nagyobb problémákkal fogunk szemben állni és sokkal kisebb, sokkal kevesebb nemzeti jövedelem fog rendelkezésre állni, ami még nehezebbé fogja tenni hadseregünk fölszerelését, amelyért — mint Teleki Pál mondta — igenis áldozatokat kell hozni. Ezek az áldozatok pedig egyre nagyobbak lesznek. Nagyobb áldozat, kevesebb jövedelem, ez olyan probléma, 82*
