Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

528 Az országgyűlés képviselőházának 371. ülése 1939 február 23-án, csütörtökön. amelyet megoldani igazán nehéz. Nem akarok ennek a problémának boncolásába most belebocsátkozni, csak azt szeretném, liogy — amint a miniszterelnök úr mondotta — a nemzet tudja meg mit csinál, amikor ezt a zsidójavaslatot megszavazza és utána ne jajgasson majd és ne panaszkodjék senki, hogy nincs elég munkaalkalom és kevesebb a kenyér. Méltóztassék a kormánynak ezt is konszideráeió tárgyává tenni. T. Ház! Ezzel be is fejezem beszédemet. A miniszterlenök^ úr kijelentette itt, — ami nagyon súlyos és fontos az országra nézve — hogy ő nem ígér senkinek semmit. A magam részéről én is kijelentem, — ami talán egyáltalán nem is fontos a miniszterelnök úrnak — hogy én sem ígérek neki semmit. Ha olyan reformokkal vagy olyan újításokkal jön, amelyeket helyeseknek találok, meg fogom azokat szavazni, ha pedig helytelennek látom őket, akkor éppen pártonkívüli szabadságomnál fogva ellenük fogok fordulni. (Taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Rassay Károly! Elnök: Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a báloldalon.) A miniszterelnök úr tegnapi bemutatkozó beszédéhen olyan programmot adott, amely felöíelte az állami élet összes időszerű kérdéseit. Lehetetlen, de fölösleges is, hogy ezekre a részletkérdésekre most kitérjünk. Felesleges, mert hiszen ezekben a részletprogrammokban nagy szám-mai szerepelnek olyan állami szükségletek, amelyéket bármilyen kormánynak, bármilyen elvi alapon álljon is, mint a fejlődő idők követelményét törekednie kell kielégíteni. r Ezekkel szemben tehát természetesen semmi értelme sincs annak, hogy most egy részletes vita keretében állást foglaljunk. A bemutatkozó beszédhez fűződő felszólalásoknak különösen erről az oldalról csak egy célja lehet: a kormány elvi álláspontjával szemben megvonni a saját magunk elvi álláspontját. Ebben a tekintetben nekem nagyon egyszerű a helyzetem és azt hiszem, hogy a t. túloldalról ennen ezért szimpátiával fogják fogadni az én kijelentésemet. (Mozaás a jobboldalon.) Eddig ugyanis azt tapasztaltam, hogy valahányszor a programmal való azonosság tekintetében hangzott el kijelentés ezen az oldalon, a másik oldalról bizonyos idegesség mutatkozott. (Zai és ellenmondások a jobboldalon.) Tehát ez alkalommal, azt hiszem, bírni fogóim a t. túloldalnak szimpátiáját, mert fenntartás nélkül, világosan és határozottan kijelentem, hogy nem vagyok bizalmatlan a miniszterelnök úr és kormánya iránt. (Élénk derültség a baloldalon. — Gúnyos éljenzés jobbfelŐl.) Ugylátszik, jó jós voltam. Igen könnyűvé teszi helyzetemet, t. Ház, az a körülmény, hogy a miniszterelnök úr kijelentette, hogy az előző kormány politikáját fogja folytatni, sőt bizonyos részletkérdések fejtegetésében ezt a megállapítását plasztikusan elénk is tárta. A miniszterelnök űr azt mondotta, hogy (a háború után mindjobban eltávolodott attól a liberális korszellemtől amely a háború után is érvényesülni akart volna. Én nem fogok különféle jelzőket használni a különböző politikai irányokra. Egy bizonyos: az én politikámban alapgondolatul a polgári szabadság gondolatát tekintem, eszközéül pedig az államvezetésben ennek a politikának csak a demokráciát tudóim helyesnek elismerni, (br. Vay Miklós: A divatból régen kiment! — Fábián Béla: Ha divat volna, maga is ott lenne! — Peyer Károly: Vigyázzon, hogy áprilisban ne legyen más felfogása. — Zaj.) T. Ház! Azt is megmondom, hogy miért foglalom el ezt az álláspontot. Egyfelől azért, mert meggyőződésem, hogy ennek az országnak csak ezt a politikát szabad folytatni adott külpolitikai és belső helyzetében, de elfoglalom másfelől azért is, mert szemben a közbeszóló képviselő úrral, én ezt nem tekintem egy divatjamúlt politikának, sem a jelenben, sem a jövőt illetőleg. Mert ha a t. képviselő úr egy kissé kitekint a világba, akkor akármennyire nem tetszik és 'akármennyire nem tudja összeilleszteni ezt saját politikai álláspontjával, be kell látnia, hogy ez a politika a világ kultúrnemzeteinél domináló felfogás és alap. (Üf/.ij van! Űay van! a szélsőbaloldalon.) Ami pedig a jövőt illeti, meggyőződésem, hogy az ezzel ellentétes politikai elgondolások csak a háború utáni átmeneti tünemények, amelyek el fognak tűnni, — súlyos, nehéz megpróbáltatások között, de el fognak tűnni. Éppen ezért úflry érzem, hogy szolgálatot teszek az országnak, hogyha a polgári politika gondolatát, — űgv ^mint idestova két évtized óta — a jövőben is képviselem és fenntartom. A gyakorlati politika is ezt kîvània, mert hn igaz az, hogy egy úi divat jön, amely ezekkel az alapgondolatokkal szemben áll, akkor az országnak érdeke, hogy legyen ezzel az ellentétes iránnyal szemben olyan irány is, amely nv, ellentétes ^pólust képviseli, amely a törekvéseket mérsékli, s harmóniába hozza az ország szükségleteivel. Mi volna akkor, ha valamenyuyien egy gondolkodás szerint, egy irányban akarnánk nem vinni, hanem lökni az ország ügyét? Azt hiszem, hogyha ilyen őszintén leszögeztem ellenzéki álláspontomat, akkor szabad lesz a kormányzati módszereket illetőleg bizonyos reménységet is kifejeznem a nélkül, hogy kompromittálnám az igen t. miniszterelnök urat. Legyen szabad üdvözölnöm a t. minisztereinök urat azért, hogy amikor két és fél órán keresztül kifejtette politikai elgondolásait, nem tartotta szükségesnek, hogy az agitátorok, párttitkárok számára készített Vademecum-ban jelszavakkal igyekezzék ezt a politikát meghatározni, nem tartotta szükségesnek, hogy_ hirdesse, hogy keresztény nemzeti, jobboldali, szociális, népi politikát akar követni, (Megay Meisner Károly: Pedig azt akarja! — vitéz Váray László: Csinálja!) hanem e helyett az ő közéleti és tudós rangjának megtelelően történelmi, politikai és társadalomfilozófiai aláfestéssel jelölte meg az általa követendő utat. Üdvözlöm ezt, t. Ház, azért is, mert én képtelenségnek tartom azt, hogy egy politika lefoglalja a maga számára a kereszténység, a nemzeti gondolat és a szociális törekvések jelszavát. Ebből ugyanis automatikusan az következik, hogy azoktól, akik az állami élet vitele tekintetében bizonyos módszerekben vagy alapvető kérdésekben szembenállanak azzal a politikával, megtagadjuk a keresztény jelleget, a- nemzeti jelleget és a társadalom egyetemes érdekei szolgálatának jellegét. Márpedig így nem lehet parlamenti életet élni, így a parlament nem lehet elvek ütköző tere, ebben az esetben a parlament csak a polgárháború előkészítésének lehet a terrénuma, (típy van! XJgy van! balfelől, — Zaj a jobboldalon.)