Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

526 Az országgyűlés képviselőházának 371 jen Gömbös Gyulát személyében gúnyolták ki, amikor Thonuzobás és Hadak-útjás magyar idealizmusával úttörésre állt elő, (Zaj) ugyanez érte most Imrédy Bélát is, amikor a meotiszi csodaszarvas jelvényével jött, amit annyira űzőbe vettek és annyiszor kigúnyoltak, álalkotinánnyal és álparlamentarizmussal agyonsanyargatott magyar népnek. Meg vagyok győződve arról és önök az ellenzéken is tudják, uraim, hogy az ország nagy többsége ma is Imrédy Béla mellett áll. (Ugy van! Úgy van! — Taps jobb felől. — Horváth Zoltán: Mi van a Teleki-kormánnyal % — Br. Berg Miksa: Oszlassuk fel a Házat! — vitéz Csicsery-Rónay István: Majd meglátjátok, mi lesz! Irmagotok sem lesz bent! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha pedig most végül közvetlenül a miniszterelnök beszédére térek rá, rá kell mutatnom az ellenzéken most megnyilvánult hangulatra, hogy rámutathassak ezzel együtt az erről az oldalról előttem felszólaltaknak arra a sorára, akik erről az oldalról nagy Ave Caesar!-t kiáltottak az új miniszterelnök felé! Szavaikból azonban mindenütt kitűnik az, bogy önigazolásukat keresik, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) ugyanakkor bókolnak feléje s utat vágnak politikájuknak, de nem a népi politikának, hanem önmaguknak. (Nagy zaj bal felől. — Rassay Károly: Jaj! Jaj!) Éppen ezért figyelmeztetem a miniszterelnök urat a sok elhangzott angol és egyéb idézet után egy aesopusi idézetre, amely a rókáról, a hollóról és a sajtról beszél. (Elénk derültség jobbfelől — Rassay Károly: Óriási! — Buchinger Manó: Jaj! — Rassay Károly: Saját elnökük volt Sztranyavszky^ nem az enyém! Ö szülte önöket 35-ben!) Én bízom a miniszterelnök úrnak abban a fórumkerülő szerénységében, amelyről önmaga mondta el, hogy 18 esztendővel ezelőtt eltávozván r a miniszterelnöki székből, a magyar cserkészetnek szentelte életét, hogy egy új, erősebb, jobb magyar nemzedéket neveljen a liberálisságában bűnös mai -nemzedék helyére. (Fábián Béla: Na! Na!) Bízom abban a nagyszerű kiállásban, amellyel merte nemcsak személyi összetételében vállalni Imrédy Béla kormányát, hanem átvette javaslatait is, sőt — amint most r olvasom az újságokban — magát a mozgalmát is. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Kicsit átfestették! — Kölcsey István: Nem festették át! — Boczonádi Szabó Imre: És ha átfestették, nem vörösre festették át! — Propper Sándor: Jól megy a címfestés! — Boczonádi Szabó Imre: Menjen Madridba! — Zaj. — Elnök csenget. — Buchinger Manó: Csodamázolók!) Éppen ezért teljes bizalmamat fejezem ki Teleki Pál és kormánya iránt. . T. Ház! A tünetekből meg kell végül állapítanom, hogy Teleki Pál kormányának szerencsésebb hullámverés között indul a hajója. Ezt jogosan következtetem abból, hogy ha a Gömbös Gyulát és kormányát tépő ördögi hullámok után jónak látták, hogy Darányit csendesebb vizekre engedjék, az Imrédy Béla elleni embertelen dagályt is minden eddigi humoros jel szerint opportunus apály fogja most követni. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.— Egy hang jobbfelől: Embervadászat volt! — Br. Vay Miklós: Fejvadászat! Csúnya dolog volt! — vitéz Csicsery-Rónay István: Szégyelhetik magukat, akik ezt a fejvadászatot rendezték! — Zaj.) Én a miniszterelnök tírnak és kormányának magyar jóakarásához magyar jószerencsét ülése 1939 február 23-án, csütörtökön. kívánok. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot többen üdvözlik. — Horváth Zoltán: Mecsér teóriája szerint Imrédy zsidó! Mit támogatjátok? — Fábián Béla: Mecsér mondta, hogy hetediziglen zsidó marad!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kölcsey István (Fábián felé.): Majd egy kis oktatást tartunk magának! Űgylátszik, ráfér! — Boczonádi Szabó Imre: Csúnya kis história volt!) Szólásra következik'? Vásárhelyi Sándor jegyző: Gróf Si gray Antal! Elnök : Gróf Sigray Antal képviselő urat illeti a szó. Gr. Sigray Antal: T. Ház! Minthogy csak röviden akarok a pártonkívüli képviselők egyetlen szónokaként felszólalni, nem fogom követni Némethy Vilmos előttem r felszólalt igen t. képviselőtársamat azon az úton, amelyen, beszédét kifejtette, de azért mégis szeretnék néhány megjegyzést tenni beszédére. Első megjegyzésem az, hogy ha ő — amint mondotta — megnyugvással fogadta azt a döntést, amely az előző miniszterelnök urat a Házban történt leszavazás után ismét megbízta a miniszterelnöki teendőkkel, akkor szerintem valamennyiünknek kötelességünk azt a döntést is megnyugvással fogadni és abba belenyugodni, amely Teleki Pál grófot bízta meg a miniszterelnöki teendőkkel. (Felkiáltások jobbfelől: Meg is nyugodtunk! — Br. Berg Miksa: Akkor rendben van! — vitéz CsicseryRónay István: E felett nincs vita! — Vitéz Árpád: Vakondok-munkát folytattak! — Egy hang jobbfelől: Ne tessék dum-dum lövegekkel jönni! — Halljuk! Halljuk! bal felől.) Ami pedig a kormánypártban való szakadást illeti, amelyhez nekem, mint pártonkívüli képviselőnek, semmi közöm nincsen, Némethy képviselő úr leegyszerűsítette azzal, hogy^ az egyik oldalon a nemzetvédő és keresztény nemzeti gondolat harcosai, a másik oldalon pedig a liberalizmus és a zsidó kapitalizmus képviselői állnak. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől. — vitéz Csicsery-Rónay István: Nagyou jól mondotta! — Farkas István: Szent együgyűség!) Én, mint pártonkívüli képviselő, ezt nem tudom ennyire leegyszerűsíteni. Azt hiszem ugyanis, hogy vannak olyan körülmények, amelyek ezzel a szakadással kapcsolatban még nincsenek tisztázva. Ezeknek tisztázására a volt miniszterelnök urat a nyilvánosság előtt felszólították, ő azonban ezeknek a felszólításoknak, legalább amennyire én tudom, nem tett eleget. Ami pedig már most az új kormányelnök úr személyét illeti, nekem ebben a tekintetben nehéz a helyzetem, mert vele szemben pozitív értelemben elfogult vagyok. Eckhardt Tibor igen t. barátom tegnap azt mondotta, hogy ha arra az időre gondol, amikor a miniszterelnök úrral megismerkedett, akkor az emlékezés visszavezeti őt a szegedi csónakházba, engem pedig visszavezet a gyermekkorra, amikor együtt játszottunk. Ez azonban természetesen nem ok arra, hogy ne tegyem kritika tár

: gyáva őt és kormányát akkor, ha kritizálni valót találok. T. Ház! A kormányprogrammal kapcsolatban elsősorban ki kell térnem arra, ami már a vesszőparipám kezd lenni, hogy tudniillik a szükségképpen adódó és a közvélemény által — amit Teleki miniszterelnök úr tegnap sikerülten definiált — sürgetett reformokkal, meg tudjuk-e vájjon találni mindazt, ami a magyar jövendő szempontjából igazán szükséges és hogy a Ház elé kerülő reformterveket nem mé-