Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-353
40 Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 19 êè December lk-éri, szeréén. jelenleg a törvény megenged, ők nem tehetnek mást, mint amit tesznek. Az Otba, adminisztrációja nem felelős azokért a helyzetekért, amelyek előállanak. A szolgáltatások szempontjaiból tehát én a szabad orvosválasztást ideálnak mondottam, mindig elismervén az e körül felmerülő nehézségeket. De méltóztassanak tekintetbe venni másrészről magának az orvosi társadalomnak az érdekét is, amelyet feltétlenül a szabad orvosválasztás elvére kellene fektetni. Ennyit az orvosválasztás kérdéséről. A másik kérdés az ellátás kérdése. Mindazoknál az intézményeknél, amelyek hasonló működést fejtenek ki, tehát az Oti.-nál, a Mabi.-nál és hasonló intézményeknél, a gyógyszereket maga az intézmény szolgáltatja, ott van például a fővárosi segítőalap, amely 80%-ban adja a gyógyszereket. Méltóztatnak látni, hogy a gyógyszerellátás kérdése nagyon súlyos és nagyon nehéz kérdés, mert a gyógyszerek drágák, alkalom szerint, a betegség mérvéhez és fokához képest sokba kerülnek és a tisztviselőtársadalom nagy megterhelését jelentik. A végső célnak tehát annak kell lennie, hogy az ellátásba belefoglaltassék a gyógysze rek kiszolgáltatása is, mert a gyógyszerek kiszolgáltatása nélkül az egész intézmény beteg és csonka. (Br. Urbán Gáspár: Mindez pénzkérdés!) Nagyon jól méltóztatik közbeszólni, mélyen t. képviselőtársam, hogy mindez pénzkérdés. Nagyon jól tudom, hogy ez pénzkérdés, természetes is, hogy pénzkérdés, csak azt gondolom, hogy amikor az állam, mint munkaadó és az alkalmazott, mint munkavállaló ezerepei, az államnak partnernek kell lennie ebben a legfontosabb kérdésben, az egészség kérdésében, ami a jelenlegi struktúra mellett lehetetlen. Ez tehát a helyzet a gyógyszerek kérdésében. Van még egy rendkívül fontos kérdés, amely az idők során nőtte ki magát fontossá. Nem mondom, hogy ez mindig fontos volt, de most az lett. Itt van a kezemben a minisztérium 7.700/1934. számú rendelete az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap szolgáltatásainak újabb szabályozása tárgyában. Ez a rendelet felállítja a háziorvosi ellátást és felállítja a szakorvosi ellátást. A szakorvosi ellátásnál a következőket mondja (olvassa): »Az 1'5%-os betegsegélyezési járulékot fizető családfők és igényjogosult családtagjaik a fogászati szakorvosi ellátást kivéve kedvezményes szakorvosi ellátásban részesülnek.« Mindenki, aki az életben él, tudja, hogy a fogászat mennyire fontos kiegészítő része a szakorvosi kezelésnek. Nagyon sokszor sok kezelés és vizsgálat után kitűnik, hogy a fognál van a baj. Most méltóztassék elképzelni: kiderül, hogy a fogászhoz kell mennie a köztisztviselőnek, de nem mehet fogászhoz, mert a fogászi kezelés teljesen ki van zárva, ennélfogva ezt a fogászati kezelést szintén fel kell venni az ellátások sorába, inert mindaddig, amíg ez meg nem történik, a kezelés teljesen hiányos. Méltóztatnak tehát látni, hogy én gyakorlatilag mutattam rá a gyógyszerellátás, a fogászat kérdésére. Mindezeket azonban csak akkor lehet végrehajtani, ha az állam is megfelelő összeggel, paritásos alapon hozzájárul az Otba. költségeihez. Most jövök a legutolsó kívánsággal, és ez az Önkormányzat kérdése. Itt az érdekelteknek semmi beleszólásuk, semmi szavuk nincs egy olyan intézménynél, amelyet egyedül ők tartanak fenn a maguk erejéből. Helytelennek és méltánytalannak tartom, hogy ne legyen nekik önkormányzatuk. (Fábián Béla: u'gy van! Nem kiskorúak!) Minden hasonló intézménynek van önkormányzata. Ott van az Oti. ott van a Mabi., ott vannak a köztisztviselői csoportosulások, a posta, a postatakarékpénztár, az államvasutak, a dohányjövedék, ezek mind tartanak fenn külön betegsegélyző intézményeket. Ezekben az intézményekben a munkaadó paritásos alapon járul hozzá a terhekhez, másrészt pedig önkormányzatuk is biztosítva van. (Fábián Béla: Azt mondják, hogy nem érettek rá!) üin tehát azt mondom, hogy ha még paritásos alapon is kezelik ezeket a kérdéseket, akkor is feltétlenül jár nekik az önkormányzat, de különösen ebben a helyzetben, amikor senki más nem fedezi a költségeket, csak maguk az érdekelt köztisztviselők. Nagyon furcsának és nagyon helytelennek találom, hogy a kormány maga intézi a dolgokat ebben az intézményben, de az érdekelteknek, a köztisztviselőknek semmi szavuk és beleszólásuk az intézménybe nines. En tehát azt hiszem, helyes elvi alapon állok, amikor önkormányzatot kérek a köztisztviselő társadalom részére. Ami a gyakorlati kérdést illeti, mélyen t. miniszter úr —- s ezért gondolom, nogy helyes volt a felszólalásom — itt ebben a torvényjavaslatban új kategóriákat soroznak be az Otba. tagjai közé, vármegyei, városi és községi tisztviselőket, tenát az Otba. struktúrájába új elemek jönnek. Már most az igen t. pénzügyminiszter urat kérem elmondandóim megfigyelésére. (Keményi-Scnneller Lajos pénzügyminiszter: Figyelek!) A törvényjavaslat első paragrafusa felhatalmazza a minisztériumot, hogy ezeknek az új kategóriáknak az Otba. körében történő betegsegélyezését elrendelhesse, szabályozhassa a betegsegélyezés mérvét, az igénybevétel módját és feltételeit. A miniszter úr tehát e törvényjavaslat alapján kap egy újabb felhatalmazást ennek a kérdésnek rendeleti úton való szabályozására. Én azt kérem a miniszter úrtól, — és gondolom, hogy ezért nem volt hiábavaló a felszólalásom — hogy ha a miniszter úr megjegyzéseimet tárgyilagosaknak és helyénvalóknak találja és ha megvan rá a lehetőség és mód, — én nem kívánok sohasem lehetetlent, mindig a meglevő viszonyokhoz képest beszélek — az állam mutassa meg az ő gesztusát, az ő érdeklődését, áldozatkészségét a meglevő helyzethez képest, és méltóztassék az errevonatkozó rendeletben ilyen intézkedést tenni. Az autonómia bevezetése nem kerül semmibe. Ami pedig az anyagi áldozat kérdését illeti, én nem beszélek maximumokról, én csak a lehetőségről beszélek, éppúgy, amint a lehetőségről beszélek a szülési és temetkezési segélynél is, amikor azt kérem, hogy ott necsak a maximumot méltóztassék meghatározni, hanem a minimumot is. Én tehát úgy gondolom, igen t. Képviselőház, hogy teljes tárgyilagossággal, az ügy iránti szeretettel, a közalkalmazott társadalom iránti mély rokonszenvvel adtam elő ezeket a kéréseket és kérem a miniszter urat, hogy azt, ami lehetséges, ami kivihető, méltóztassék rendeletében megtenni. Ezeket kívántam előadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Brobni Lajos,