Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Àz országgyűlés képviselőházának 853, pontból indult ki a törvényhozás, amikor hozzájárulást határozott éi az Urszagos Tisztviselői üetegsegelyzö Alaphoz, iiiiről az 1921 :XIAi. t.-c. a Költségvetési törvény intézkedik, kimondván, (olvassa): »Felhataimaztatik a kormány, hogy az állami tisztviselők, nyugdíjasok es özvegyek és családtagjaik gyogy&ezeiesi költségeinek fedezhetese ceijabol a népjóléti és munkaügyi miniszter kezelése alá tartozó Országos Tisztviselői .betegsegeiyezesi Alapot letesimessen, hogy ennek az, alapnak gyarapítására egyrészt az állam bevételeiből havonként 12 millió koronát lordíthasson, másreszt az igényjogosult tisztviselőktől készpénzben kapott összes járandóságaiknak 2/o-át kitevő járulekot szedhessen és nogy rendeleti úton szabályozhassa az említett alap igénybevehetésének feltételeit, részleteit és módozatait,« A kiindulási alap tehát helyes volt. 1921-ben havi 12 milliót — az akkori milliós számítás szerint — rendelt a törvény az állam, mint munkaadó részéről erre a oélra és 2% betegsegélyzési járulékot az alkalmazottak részérői. Sajnos azonban a közbejött események azt idézték elő, hogy a törvénynek ez a rendelkezése csak 1922-ben és 1923-ban hajtatott végre, 1924-től kezdve törvény szűntette meg az állam hozzájárulását és 1924-től kezdve a nyugdíj járulékalap lépett előtérbe, amelyet az 1912. évi nyugdíjtörvény létesített. A hiányokat ebből a nyugdíjjárulék-alapból fedezték, úgy hogy az állam semmivel a világon hozzá nem járul az intézmény fenntartásához. Az intézményt fenntartották az érdekeltek hozzájárulásából és ami hiány mutatkozott, azt a nyugdíjjárulék-alapból vették ide évről-évre. Ilyen körülmények között ez az intézmény nem teljesíthette azt a feladatot, nem tölthette be azt a hivatását, amelyet maga elé szabott (Fábián Béla: Ügy van), mert ilyen gyenge támogatás mellett (Fábián Béla: Ugy van! Pénznélküli támogatás!) nem lehetséges azokat a szolgáltatásokat követelni és végrehajtani, amelyek a betegsegélyzéshez szükségesek. (Fábián Béla: Pénznélküli betegsegélyzés!) Változás látszott beállani 1933/34-ben, amikor a Gömbös-kormány foglalta el helyét, s amikor a Gömbös-kormány pénzügyminisztere, Imrédy Béla mostani miniszterelnök úr az 1933/34. évi költségvetés »nyugdíjjárulékalap« fejezetében Ígéretet tett a jövőre vonatkozólag. Azt mondja tudniillik az 1933/34. eyi költségvetés 3. számú melléklete a »nyugdíjjárulékalap« címnél (olvassa): »A tisztviselői betegsegélyező alaphoz hozzájárulás 500.000 pengő. A kiadási többletként mutatkozó 554.600 pengőből 149.600 pengő a tisztviselői betegsegélyezési alaphoz való hozzájárulással jelentkezik. A hozzájárulás azért szükséges, hogy az utóbbi alapnak gyógyintézeti ápolási koltségmegtérítésekre kellő fedezet álljon rendelkezésre. E rovattal kapcsolatban megjegyzem,« — s ez a fontos, erre kérem a figyelmet — »hogy amennyiben az államháztartás helyzetének alakulása azt lehetővé fogja tenni, az Országos Tisztviselői Betegápolási Alap részére fizetendő ezt a hozzájárulást a jövőben fokozatosan az állami közigazgatás költségvetéseben kívánom biztosítani.« Tehát eszerint az indokolás szerint a pénzügyminiszter úr akkor kijelentette, hogy az állami hozzájárulást évenkint a költségvetésben kívánja biztosítani, ez azonban nem következett be. (Fábián Béla: Sajnos, sajnos!) Most méltóztassék megengedni, hogy egy pillantást vessek az Otba. költségvetésére. A követese 1988 december Úrén, szerdán. eö kezőket látom,' Itt van az Otba. 1933/34. évi előirányzata. Akkor a kiadási rovatban találom a gyógyintézeti, ápolási költségmegtérítéseket, temetési segélyeket, kezelési költségeket, bevéteiképen pedig a következőt: az igényjogosultak járuléka 1,350.000 pengő, a nyugdíjjárulékalap hozzájárulása 500.000 pengő. Az i9i>6/ö7 évi költségvetésben a nyugdíjalap és az igényjogosultak hozzájárulása 1,766.000 pengő. Világos tehát ezek után, hogy az Otba.-t egyedül a közalkalmazottak tényleges járandóságai után levont hozzájárulásból és a nyugdíjjárulékaiapból odavetett összeggel tartják fenn és maga az állam semmit sem ad erre a célra. Azt képzelem, igen t. Képviselőház, hogy amikor az állam annyi mindenféle címen juttat más intézményeknek, amikor részvénytársaságok, szövetkezetek és más alakulatok élvezik az állam pénzügyi hozzájárulását, akkor az államnak péJdaaüásképen a saját munkatársainál, úgy mint minden más munkaadónak teljesíteni kellene a maga kötelességét, mert hiszen máskülönben nem tudja ez az intézmény a maga hivatását teljesíteni. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Nyitott ajtókat méltóztatik döngetni! — Fábián Béla: Annál könnyebb a helyzete! —- ReményiSehneller Lajos pénzügyminiszter: Ezt már a bizottságban elmondtam! — Fábián Béla: Ha senki sem döngeti az ajtót, legalább ő döngesse! — Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: De nyitva van!) Majd egy kérést intézek a pénzügyminiszter úrhoz, nem vagyok olyan szuverén ember, hogy azt gondoljam, hogy minden jó, amit csinálok (Derültség.), mégis azt hiszem, hogy gyakorlatilag is helyes kérést fogok intézni a pénzügyminiszter úrhoz, amit teljesíteni lehet, mert hiszen teljesíthetetlen kérésekkel nem szeretem a képviselőházat untatni. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Igaz!) Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy a kormánynak milyen nehéz helyzete vau a legkülönbözőbb igények kielégítése és teljesítése szempontjából. Ezt teljesen értem és méltányolom. (Fábián Béla: Mindent vissza!) Fizetéseket vissza, nyugdíjakat vissza!) Nem szeretek levegőbe beszélni és elérhetetlen, teljesíthetetlen kívánságokat hangoztatni, de azt hiszem, helyes és erkölcsös alapon állok, amikor azt mondom, hogy ha a közalkalmazottak kérdéséről van szó, akkor az állam, mint munkaadó éppen olyan helyzetet foglaljon el, mint más munkaadó és a paritás szempontjából teljesítse feladatát és kötelességét. Most érkeztem el ahhoz a kérdéshez, amelymindebből folyik, tudniillik a szolgáltatások kérdéshez. Minthogy az Otba. pénzügyi alapja ilyen gyengén áll, ennélfogva szolgáltatásai sem lehetnek megfelelők. Minthogy ezekkel a kérdésekkel már régóta foglalkozom, mondhatom, hogy a szabad orvosválasztás az ideális állapot, minden ellátásnak az a végső ideálja, hogy mindenki a maga orvosához mehessen, de ez a kérdés nem olyan egyszerű kérdés, ez a kérdés nagyon nehéz kérdés. Pénzügyileg a felosztás kérdése a javadalmazás összhangja a járulékokkal kapcsolatban nem olyan egyszerű, hanem súlyos és nehéz pénzügyi kérdés. Ezt elismerem és nem is tudok az Otba. jelenlegi adminisztrációja ellen semmit sem mondani, mert ahol érdeklődtem, mindenütt a legnagyobb dicsérettel beszélnek erről az adminisztrációról. Én tehát a világért sem akarom rendes és dolgos emberek munká» ját bántani, mert abban a keretben, amelyét i 8*