Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-353
38 Az országgyűlés képviselőházának 353 ügyi bizottságának a keresetek halmozásának és a férjes nők közszolgálati alkalmazásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában készített jelentését. Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy a jelentés kinyomatását és szétosztását elrendelni, tárgyalására nézve pedig a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja, napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az előadó úr a jelentés tárgyalására nézve a sürgősség kimondását is kérte. Kérdem, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Napirend szerint következik a VIII—XI. fizetési osztályba tartozó közszolgálati tisztviselők korpótlékáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nem lévén kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok, anyagi helyzetének családvédelmet szolgáló javításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik az Országos Tisztviselői Betegsegélyzési Alap szolgáltatásaira igényjogosultak körének kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom: 688., 692. sz.) Szólásra következik Bródy Ernő/ képviselő úr, aki tegnapi ülésünkön beszédének elmondására halasztást kapott; őt illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! A társadalmi betegbiztosítás intézménye Magyarországon félévszázados múltra tekinthet vissza, illetve, ha egy nekem kedves számot kell mondanom, akkor azt mondhatom, hogy 48 évre te, kinthet vissza, mert 1891-ben hozta ide Baross Gábor az első betegsegélyezési törvényt, amely a munkásokról szólt. A munkások után a magántisztviselőket, a háború után pedig a köztisztviselőket vonták bele a társadalombiztosítás keretébe. Itt azonban nem áll meg a sorozat, mert hiszen már harminc évvel ezelőtt megszavaztam egy határozati javaslatot a képviselőházban a mezőgazdasági munkások betegsegélyezéséről és balesetbiztosításáról, 1927-ben újra beadtak egy^ határozati javaslatot ebben a tárgyban s azóta is folyton kísért a mezőgazdasági munkások betegsegélyezésének és Dalesetbíztosításának kérdése. De más . ülése 1938 december 14.-én, szerdán. kategóriák is ^igényt tartanak a társadalombiztosításra. Itt x vannak a kiskereskedők és a kisiparosok, akiknek a helyzete ma rendkívül nehéz s akik, amikor alkalmazottaik részesülnek ennek az intézménynek áldásaiban, maguk is szeretnék a közösségi elv alapján a társadalombiztosítás segítségével valamilyen ín ódon átélni azokat a nehéz időket, amelyeket à betegség jelent számukra. Itt van azonban a köztisztviselőtársadalom is. Ez a kérdés Összefügg az egész köztisztviselőkérdéssel és a fizetéscsökkentés kérdésével, mert hiszen a háború előtt a köztisztviselő még nyugodtan rábizhatta magát háziorvosára, akkor még nem gondolt arra, hogy ha betegség fordul elő családjában, akkor egy nagy intézményben keressen gyógyulást. Méltóztassék azonban elgondolni, hogy ma, amikor minden fillérnek megvan a helye, a nagy lakbér és a közszükségleti cikkek fokozódó drágasága folytán, valóságos katasztrófát jelent, ha egy családban betegség fordul elő. Felfordíthatja a család egész életrendjét, ha akár a családfő, akár a feleség, akár a gyermek mégbetegszik s ez. katasztrofális •'hatású lehet az egész családra. Méltóztatnak tehát látni, hogy a társadalombiztosításnak és a bêtegsegélyezésnek rendszere a mai társadalomban fokozott mértékben kell, hogy érvényesüljön. Ezen a téren azonbair bizonyos alapelveket kell felállítani, hogy a társadalombiztosítás betölthesse a maga hivatását és rendeltetését. Azt hiszem, helyesen állapítom meg ezeket az alapelveket a következőkben. ; Magának a társadalombiztosításnak fő elvi alapja az, hogy a munkaadó és a munkavállaló közösen viseljék a terheket, mert a közös tehervállalás alapján képes a megfelelő szolgáltatásokat teljesíteni a betegsegélyezési intézmény. Az első alapelv tehát a paritás a tehervállalásban a munkaadó ós a munkavállaló között. A második alapelv a szolgáltatások megfelelő mértéke és a megfelelő eljárás a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Itt elsősorban Él SZíibad orvosválasztás intézményére gondolok, mert minden ilyen intézménynek az az ideális célja, hogy mindenki ahhoz az orvoshoz mehessen, akiben neki bizalma van. A harmadik felállítandó alapelv az Önkormányzat. Ez azt jelenti, hogy mindazoknak az érdekelteknek, akik súlyos járulékaikkal résztvesznek az intézmény fenntartásában, az autonómia keretében hozzászólásuk legyen a saját ügyük, a saját intézményük kezeléséhez. Most már, ha nézem és vizsgálom emez alapelvek szempontjából az Otba. ügyét, akkor a következőket kell megállapítanom. Az állam ebben a pillanatban az Otba. fenntartási költségeihez semmivel sem járul hozzá, az állam teljesen kivonta magát ez alól, szerintem helytelenül, mert az állam ebben az esetben nem közjogi alany, hanem munkaadó, az államnak pedig, mint munkaadónak példaadóan kell előljárnia. Amikor az állam a maga különböző törvényeiben a munkaadókra különböző terheket rak, akkor, ha maga is mint munkaadó szerepel munkatársaival szemben, ezeket a terheket neki is vállalnia kell és ez ebben az esetben nem történik meg. ,•••Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban'visszatérjek ennek a törvénynek a keletkezésére. Annakidején helyes elvi állás-
