Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

472 Az országgyűlés képviselőházának gazdája, minél több ember érezze az önálló munka felelősségét, amely a társadalomban élő ember legbecsesebb kincse. (Horváth Zoltán: Ezt csak mondta!) Ezután a miniszterelnöki nyilatkozat után joggal felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy mégis exisztenciájukhan, önállóságukban, létükben veszélyeztetett kisiparosok és munkások jönnek ide a Ház elé és kétségbeesett lélekkel kérnek segítséget a törvényhozástól. Ha előttem szólott igen t. képviselőtársam nem tette volna le a Ház asztalára ezt a Bata-féle rongyot, akkor joggal támadhatott volna valakiben ez a gondolat, hogy szükség van a, Bata-cégnek Magyarországra való beeresztésére, mert az elsőrangú, kitűnő munkát végez, olyat, amilyet a magyar cipészmunkások és a magyar cipészkisiparosok előállítani nem tudnak. Azokkal azonban, akikben ez a gondolat támadna, legyen szabad a következőket közölnöm. A magyar cipészmunkás, a magyar cipész-kisiparos munkája az egész világon híres és elismert. (Igaz! Ügy van!) A magyar cipészmunkás, a magyar cipész-kisiparos munkáját ott méltóztatnak találni Európa minden nagyobb városában. (Müller Antal: Párizs legfényesebb üzleteiben! — Horváth Zoltán: Becsületet szereztek az országnak!) Azok a képviselőtársaim, akik Párizst megjárták, bizonyára sokszor megálltak egy-egy fényes cipőkirakat előtt és elgondolkoztak azon, hogy miért nem tudnak a mi magyar cipészmunkásaink is olyan cipőt gyártani? Bementek azzal a gondolattal, hogy egy pár szép cipőt vásároljanak és akkor kitűnt, hogy egy helyiséggel beljebb ott ülnek azok a magyar cipészmunkások, akik ezeket a gyönyörű, szép munkákat készítik. Semmi szükség sincs tehát arra, hogy a kormány engedélyével, a kormány segítségével egy olyan idegen vállalat telepedjen le ebben az országban, amely idegen vállalat ellen — miként azt előttem szólott képviselőtársam mondotta — mindenütt Európában, sőt Amerikában is a legélesebb harcot vették fel. Az ellenérv velünk szemben, akik a Batacégnek magyarországi letelepedése ellen harcolunk, az, hogy a Bata-cég olcsó cipőket gyárt. Ha megnézem, hogy mi teszi lehetővé a Bata-cég* részére azt, hogy olcsó, dömpingáron elárassza cipővel az egész világot, — most Kínába hurcolkodnak át Párizsból, hogy elárasszák az egész világot olcsó munkával — akkor annak a titkát és nyitját megtalálom abban, hogy a Bata-cég Csehországban állami támogatással dolgozik, a Bata-cég kiuzsorázza a neki dolgozó kisiparosokat és vállalkozókat, internátusokban nevelt fiúkkal, serdületlen gyermekekkel dolgozik és végül minden hulladéknak és textilrongynak a cipőbe való bemunkálásával válik részére lehetővé az olcsó ár megállapítása. Kétségbe vonni ezt, igen t. uraim, nem is lehet: ime, itt van a Ház asztalán az a rongy, amelyet a Bata-cég cipő gyanánt olcsó áron árusít, (Horváth Zoltán: Papír!) konkurrálva a magyar kisiparossággal, konkurrálva az itteni cipésziparral. Azt, amit az imént mondottam, hogy a Bata-cég

1 'miért képes olcsó áron árusítani, világszempontból. nemzetközi szempontból állapítottam meg. Most méltóztassék megengedni, hogy a magyar cipész-kisipárosság megállapítását olvaseatm itt fel, taikik értenek e kérdéshez és ismerik a Bata-céget. Ezek nyomtatásban adták ki, hogy miért tud a Bata-cég Magyarországon olcsó cipőt árusítani. Hangzik 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. ez a következőképpen (olvassa): »Mert a cseh Bata vámmentes, becsempészés révén kibújhat a pájronkint átlag 3 P díjtételnek a vámpénztáriba való befizetés alól.« Hogy miként csempészte be, azt már előttem szólott Tobler igen t. képviselőtársam megmondotta. (Horváth Zoltán: Hány pár volt? — Peyer Károly: Hárorm millió!) Három millió. Kilenc millió pengő az az összeg, amellyel a Bata-cég a magyar államot megkárosította (Felkiáltások a baloldalon: Borzasztó!) és éppen ezért vagyok bátor a pénzügyminiszterhez is intézni interpellációmat, kérdezve azt, íhogy indított-e vizsgálatot a pénzügymiiniiszte,r úr a vámmentesen behozott három millió pár Bata-cipő ügyében? (Müller Antal: Meg kell vizsgálni!) Folytatják a kisiparosok, megvilágítva az olcsó ár oltat, és azt írják (olvassa): »Mert a cseh Bata-cég silány boramyagot is 'belemanipulál a cipőbe.« Méltóztassék megengedni, hogy ennek indokolásául felhozzam a következőket. Az elmúlt napokiban ÉrseJkújvárról és Komáromból, ahol a Bata-cég Magyarország területén van, feljöttek Budapestre a Bata-cég^ megbízottai, hogy budapesti borkereskedőknél (bőrt vásároljanak, és ezek az urak visszamentek anéilkül, hogy Budapesten 'bőrt vásároltak volna, "mondván, fhogy olyan silány árut bőrben, mint amilyet a Bata-cég használhat, a magvar bőrgyárak aiem termelnek.« T. Kép viselőiház! A magyarázatot így folytatják a kisiparosok: »Mert a cseh Bata csak 8 százalék fázis adót fizet, nálunk pedig 10 és fél százalék a bőr fázisadója.« — Majd tovább ezt írják: »A cseh Bata-cipő azért is olcsóbb, mert először: a mai hivatalos árfolyamon 7 csehkorona 1 pengőbe kerül és így 77 koronás cipőt a mi pénzünk szerint ma 11 pengőért mBg lehet vásárolni. Másodszor: a cseh tőzsidei jegyzés iszetnint pedig 5 és fél csehkorona 1 pengő és így ezen az alapon a 77 koronás Batacipő magyar pénzben mér 14 pengőbe kerül 11 pengő helyett.« Tehát 3 nengő a különbség a vámnál, 3 pengő az árfolyaimkülönhözetnél. 10 fillér a forgalmi adókülönb özet. 2*70 pengő a munkabérkülönhözet, vagyis 8*80 pengő maiad minden pár Bata-cipőnél a Bata-cég zsebében. Ez a 8*80 pengő^ magyarázza részben, hogy miért tud a Bata-cég olcsó cipőt előállítani. Mélyen t. Képviselőház! Felvetődik most a kérdés, miért drágább a Bata-cégnél a magyar cipészek készítménye. Erre a válasz a kisiparosok részéről a következő: »A bőrkartel által megszabott bőrárak rendkívül magasak.« így például most a bőrárak 100 százalékkal magasabbak, mint voltak 1935-ben. A bőrárak ugyanis 1935-ben kezdtek fölfelé menni; amikor megindult az olasz-abesszín háború, akkor mindent kiszállítottak ebből az országból, ami kiszállítható volt és ez természetesen maga után vonta a bőrárak emelését is. Igaz, ma már van egy árkormánybiztos és ez az árkormánybiztos intézkedett is, azonban az intézkedés csak annyiból állott, hogy a bőrkartelnek legutóbbi^ a nyáron tett kísérletét a bőráraknak emelésére meghiúsította. Kérek 10 perc meghosszabbítást. (Egy hang jobb felől: 5 percet! — Felkiáltások jobbfelol: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért 10 perc meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a 10 perc meghosszabbítást megadta. Esztergályos János: Azért nem tud a magyar kisiparosság versenyezni a Bata-céggel, mert a magyar kisiparosság nem részesül