Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
Az országgyűlés képviselőházának textilnyersanyagokikal való kereskedelem, kivitel és behozatal, valamint az ezen gyártással összefüggő minden segédvállalat űzése. Gumiköpenyek, kerékpár és mindenfajta motorjárművek belső és külső abroncsainak előállítása és eladása, mindenfajta kábelek előállítása és eladása, orthopédiikus és lábápolással összefüggő szükségletek előállítása, raktára és eladása stlb. (Horváth Zoltán: Hallatlan! Azonnal meg kell vonni tőle az iparigazolványtj Menjen ki!) Végtelenül hálás volnék a miniszter úrnak, ha affelől is felvilágosítana 'bennünket és nagyon szívesen hallanám, ha megcáfolná azokat a borzasztó híreket, amelyek itt elhangzottak. (Horváth Zoltán: Kinek érdekében csinálták ezt? — Br. Berg Miksa: Ki tűri ezt?), hogy vámmentes becsempészéssel kibújik a páronkint átlag 3 pengő díjtételnek a vámpénztárba való befizetése alól! (Felkiáltások balfetŐl: Évi kilenc millió pengő! Hallatlan! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Végül még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni és ez az olcsó cipő kérdése. Egy pillanatig sem szeretnék olyan megvilágítás alatt állani, mintha én és párttársaim az olcsó cipő ellenségei volnánk, (Müller Antal: Ellenkezőleg!) vagy azért beszélnénk a Batagyár letelepedése ellen, mintha nem akarnók, hogy Magyarországon olcsó cipő legyen. Mi is aláírjuk, hogy igenis, szükség van arra, hogy a magyar kvóta, amely állítólag fejenkint csak fél cipő, megváltozzék és javuljon, mi is azt mondjuk, hogy itt az országban hárommillió embernek valóban olcsóbb cipőre van szüksége, de én — nem tehetek róla — nem tudom ezzel megindokolni a Bata-gyár letelepedését. Azt mondom, hogy az olcsó cipőt magyar tőkével, magyar iparossal, magyar munkással is meg kell tudni csinálni. (Úgy van! Ügy van!) Szégyennek tartanám a magyar iparra nézve, ha ezt nem tudnók a saját erőnkből megcsinálni és okvetlenül arra volna szükségünk, hogy külföldi tőke tanítson meg minket arra, hogyan kell olcsó cipőt csinálni. (Zaj.) T. Ház! Iparostársaimtól megérdeklődtem, hogy tulajdonképpen milyen is a Bata-cipő. Leteszek az igen t. Ház asztalára egy felbontott Bata-cipőt. (Haám Ar^úr a cipő megtekintése után: Ez papír!) Megérdeklődtem szakembereknél, hogy milyen ez a cipő és a szakemberek a következőket állapították meg (olvassa): »A felsőrész anyaga ló-box. Ez a lófa ox erős ugyan, de a vizet issza. A kéreg papíranyag. Átázásnál azután tönkremegy. Az orrkeménység vászonféle szövött anyag, a rugalmasság megadása céljából. A talpbélés az úgynevezett branzol, ami tulajdonképpen az egész cipő lelke, a megállapítás szerint bőr és papírpor keverékéből, valami ragasztó- — brikettező — anyag hozzáadásával préselt lemez. Hitványabb még a szintén használni szokott papírlemeznél is. A lágyékerősítő anyaga papírlemez. A ráma töredező, hitvány bőranyag, holott a jó rámának szívósnak kell lennie. A sarok felső foltja — mint ahogy méltóztatnak látni — körülbelül 3 milliméter vastagságú bőranyag, a többi rész, vagyis az alsó foltok papírból vannak.« Bár én is azt mondom, hogy olcsó cipő kell, mégis be kell látnom, hogy a magyar kisipar nem tud konkurrálni a cseh papíriparral és nemeziparral. (Br. Vay Miklós: Borkariéi is van közben!) 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 471 Mély tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék figyelembe venni mindezeket az aggodalmakat, tekintve, hogy a magyar cipésziparosság élni akar és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem indokolatlan az a félelem, amely ma a cipésziparosságot az egész országban áthatja. Arra kérjük a mélyen t. miniszter urat, szüntesse meg ezt a félelmet, óvja meg a magyar cipésziparos-társadalmat és ne adjon engedélyt a Ciktának a Magyarországon való letelepedésre. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Miután ebben a tárgyban még egy interpelláció jegyeztetett he, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy a második interpelláció után válaszoljak. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr bejelentését tudomásul venni? (Igen!) Következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja a iparügyi és pénzügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Iin^Síi'pelláció az iparügyi és pénzügyminiszter urakhoz a Bata-cipőgyár, illetve annak magyar változata, a Cikta. ügyében. 1. Hajlandó-e az iparügyi miniszter úr a Bata-cipőgyár ügyében eddig tett és ezután teendő intézkedéseiről a képviselőházat tájékoztatni? 2. Mi az oka annak, hogy as iparosság képviselőinek jogos és indokolt kérelme dacára az iparügyi miniszter úr a Bata-ügyben nem hívta össze az Országos Iparügyi Tanácsot? 3. Megfelel-e a valóságnak az, hogy a Batacipőgyár magyar változatánál a magyar állam a részvények bizonyos mennyiségének birtokában van? 4. Ha ez megfelel a valóságnak, miért nem használja fel a kormány a közvetlen rendelkezésnek ezt a jogát az exisztenciájában fenyegetett cipőgyártó kisiparosság és kiskereskedők érdekében? 5. Indított-e vizsgálatot a pénzügyminiszter úr a vámmentesen behozott 3 millió pár Bata-cipő ügyében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Az az interpelláció, amelyet az előttem^ szólott igen t. képviselő úr mondott el. már régen napirenden van; hogy csak ma került ennek elmondására sor, annak /különböző okai vannak, amelyeket én ebben • a pillanatban tárgyalni nem akarok; csupán jellemzésül kívánom megemlíteni, hogy a magyar ^ cipőkészítő kisiparosságnak és a magyar cipész-munkásságnak hosszú hónapokon és esztendőkön keresztül kellett könyörögni, a kormánynál eljárni, kilincselni, hogy védje meg őket^ egy idegen betöréstől, amely őket exisztenciájukban támadja meg. Különös maga a tény is, hogy ez az interpelláció ma itt a cipőkészítő kisiparosság és a cipész-munkásság érdekében elhangzik, ha egy pillanatra emlékezetünkbe idézzük az igen t. miniszterelnök úrnak nem is egy ízben, hanem többízben tett kijelentését, hogy tudniillik azt 1 akarja, hogy minél több ember legyen a maga