Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának textilnyersanyagokikal való kereskedelem, ki­vitel és behozatal, valamint az ezen gyártás­sal összefüggő minden segédvállalat űzése. Gumiköpenyek, kerékpár és mindenfajta motor­járművek belső és külső abroncsainak előállí­tása és eladása, mindenfajta kábelek előállí­tása és eladása, orthopédiikus és lábápolással összefüggő szükségletek előállítása, raktára és eladása stlb. (Horváth Zoltán: Hallatlan! Azonnal meg kell vonni tőle az iparigazol­ványtj Menjen ki!) Végtelenül hálás volnék a miniszter úr­nak, ha affelől is felvilágosítana 'bennünket és nagyon szívesen hallanám, ha megcáfolná azo­kat a borzasztó híreket, amelyek itt elhangzot­tak. (Horváth Zoltán: Kinek érdekében csinál­ták ezt? — Br. Berg Miksa: Ki tűri ezt?), hogy vámmentes becsempészéssel kibújik a pá­ronkint átlag 3 pengő díjtételnek a vámpénz­tárba való befizetése alól! (Felkiáltások bal­fetŐl: Évi kilenc millió pengő! Hallatlan! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Végül még egy kérdéssel szeret­nék foglalkozni és ez az olcsó cipő kérdése. Egy pillanatig sem szeretnék olyan megvilágí­tás alatt állani, mintha én és párttársaim az olcsó cipő ellenségei volnánk, (Müller Antal: Ellenkezőleg!) vagy azért beszélnénk a Bata­gyár letelepedése ellen, mintha nem akarnók, hogy Magyarországon olcsó cipő legyen. Mi is aláírjuk, hogy igenis, szükség van arra, hogy a magyar kvóta, amely állítólag fejen­kint csak fél cipő, megváltozzék és javuljon, mi is azt mondjuk, hogy itt az országban há­rommillió embernek valóban olcsóbb cipőre van szüksége, de én — nem tehetek róla — nem tudom ezzel megindokolni a Bata-gyár letelepedését. Azt mondom, hogy az olcsó ci­pőt magyar tőkével, magyar iparossal, ma­gyar munkással is meg kell tudni csinálni. (Úgy van! Ügy van!) Szégyennek tartanám a magyar iparra nézve, ha ezt nem tudnók a saját erőnkből megcsinálni és okvetlenül arra volna szükségünk, hogy külföldi tőke tanít­son meg minket arra, hogyan kell olcsó cipőt csinálni. (Zaj.) T. Ház! Iparostársaimtól megérdeklődtem, hogy tulajdonképpen milyen is a Bata-cipő. Leteszek az igen t. Ház asztalára egy felbon­tott Bata-cipőt. (Haám Ar^úr a cipő megte­kintése után: Ez papír!) Megérdeklődtem szak­embereknél, hogy milyen ez a cipő és a szak­emberek a következőket állapították meg (ol­vassa): »A felsőrész anyaga ló-box. Ez a ló­fa ox erős ugyan, de a vizet issza. A kéreg pa­píranyag. Átázásnál azután tönkremegy. Az orrkeménység vászonféle szövött anyag, a rugalmasság megadása céljából. A talpbélés az úgynevezett branzol, ami tulajdonképpen az egész cipő lelke, a megállapítás szerint bőr és papírpor keverékéből, valami ragasztó- — bri­kettező — anyag hozzáadásával préselt lemez. Hitványabb még a szintén használni szokott papírlemeznél is. A lágyékerősítő anyaga pa­pírlemez. A ráma töredező, hitvány bőranyag, holott a jó rámának szívósnak kell lennie. A sarok felső foltja — mint ahogy méltóztatnak látni — körülbelül 3 milliméter vastagságú bőranyag, a többi rész, vagyis az alsó foltok papírból vannak.« Bár én is azt mondom, hogy olcsó cipő kell, mégis be kell látnom, hogy a magyar kisipar nem tud konkurrálni a cseh papíripar­ral és nemeziparral. (Br. Vay Miklós: Borkar­iéi is van közben!) 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 471 Mély tisztelettel kérem a kereskedelem­ügyi miniszter urat, méltóztassék figyelembe venni mindezeket az aggodalmakat, tekintve, hogy a magyar cipésziparosság élni akar és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem in­dokolatlan az a félelem, amely ma a cipész­iparosságot az egész országban áthatja. Arra kérjük a mélyen t. miniszter urat, szüntesse meg ezt a félelmet, óvja meg a magyar cipész­iparos-társadalmat és ne adjon engedélyt a Ciktának a Magyarországon való letelepedésre. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszter: T. Képviselőház! Miután ebben a tárgyban még egy interpelláció jegyeztetett he, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy a második interpelláció után válaszoljak. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr beje­lentését tudomásul venni? (Igen!) Következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja a iparügyi és pénzügymi­niszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Iin^Síi'­pelláció az iparügyi és pénzügyminiszter urak­hoz a Bata-cipőgyár, illetve annak magyar változata, a Cikta. ügyében. 1. Hajlandó-e az iparügyi miniszter úr a Bata-cipőgyár ügyében eddig tett és ezután teendő intézkedéseiről a képviselőházat tájé­koztatni? 2. Mi az oka annak, hogy as iparosság képviselőinek jogos és indokolt kérelme da­cára az iparügyi miniszter úr a Bata-ügyben nem hívta össze az Országos Iparügyi Ta­nácsot? 3. Megfelel-e a valóságnak az, hogy a Bata­cipőgyár magyar változatánál a magyar állam a részvények bizonyos mennyiségének birtoká­ban van? 4. Ha ez megfelel a valóságnak, miért nem használja fel a kormány a közvetlen rendelke­zésnek ezt a jogát az exisztenciájában fenyege­tett cipőgyártó kisiparosság és kiskereskedők érdekében? 5. Indított-e vizsgálatot a pénzügyminisz­ter úr a vámmentesen behozott 3 millió pár Bata-cipő ügyében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Az az interpelláció, amelyet az előttem^ szólott igen t. képviselő úr mondott el. már régen napirenden van; hogy csak ma került ennek elmondására sor, annak /különböző okai van­nak, amelyeket én ebben • a pillanatban tár­gyalni nem akarok; csupán jellemzésül kívá­nom megemlíteni, hogy a magyar ^ cipőkészítő kisiparosságnak és a magyar cipész-munkás­ságnak hosszú hónapokon és esztendőkön ke­resztül kellett könyörögni, a kormánynál el­járni, kilincselni, hogy védje meg őket^ egy idegen betöréstől, amely őket exisztenciájuk­ban támadja meg. Különös maga a tény is, hogy ez az inter­pelláció ma itt a cipőkészítő kisiparosság és a cipész-munkásság érdekében elhangzik, ha egy pillanatra emlékezetünkbe idézzük az igen t. miniszterelnök úrnak nem is egy ízben, hanem többízben tett kijelentését, hogy tudniillik azt 1 akarja, hogy minél több ember legyen a maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom