Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
464 Az országgyűlés képviselőházának Mindenki, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik,^ mindenesetre megállapíthatja azt, hogy <*yőr megye tényleg a Kis Magyar Alföldhöz tartozik. Az interpelláló képviselő úr azt mondja, hogy a rendelet kiadásakor a földmívelésügyi . miniszter talán nem ismerte a problémát, nem ismerte a helyzetet, incidentaliter döntötte el a kérdést (Felkiáltások jobbfelől: Ez nem valószínű!) és esetleg félrevezették őt. Amikor én a kérdést tárgyaltam, engem nem vezettek félre. Teljes mértékben utánanéztem ennek a kérdésnek, sőt a győri kamara elnökével is tárgyaltam ebben az ügyben, sajnos, azonban nem tudtam vele egy nézetre jutni. Viszont más érdekeltségek és az arra illetékesek az én véleményemen voltak, azt helyeselték s így ennek következtében bocsátottam ki ezt a rendeletet. Azt mondta még az interpelláló képviselő úr, hogy Győr sokkal nagyobb város, mint Komárom, tehát ezért is elsősorban Győrben kellene a kamarai székhelyet felállítani. Bátor leszek néhány példára hivatkozni ezzek kapcsolatban. A Duna-Tiszaközi Kamara legnagyobb városa Budapest után Szeged és mégsem Budapesten, vagy Szegeden van a kamara székhelye, hanem Kecskeméten. Geográfiailag ugyanis Kecskemét fekszik központilag s azonkívül a legnagyobb termelő- és gazdaréteg Kecskeméten van. De rá kell mutatnom például arra is, hogy az Al.sódunántúli Kamara székhelye Kaposváron van, holott Pécs sokkal nagyobb város Kaposvárnál, Mivel azonban Kaposvár gazdaváros, elsősorban Kaposvárra kellett tekintettel lenni. A t. képviselő úr másik panasza az volt, hogy Szombathely fekvésénél fogva az ország szélén lévén, nem megfelelő kamarai székhelynek. Véleményem szerint igenis megfelelő, mert mindenhonnan jól megközelíthető kivéve Székesfehérvárt, (Gallasz Ágost Rudolf: Három nap!) de ezen a kérdésen is lehet segíteni. Mint ahogyan a kecskeméti kamarának van Budapesten kirendeltsége, a szombathelyi kamara is könnyen állíthat fel Székesfehérváron kirendeltséget s akkor ez a kérdés is eliminálva van. Fontos azonban, hogy egy kamarai intézmény a határszélen is legyen, hogy a magyar gazdatársadalmat ott mindenféleképpen segíteni és aláámasztani tudja. Azt mondta továbbá az igen t. képviselő úr, hogy a kamarai illetékek szempontjából is meg lehetett volna oldani a kérdést. Köztudomású dolog és az elmúlt évtizedből tudjuk, hogy az olyan kamarák, amelyeknek illetékbevétele csak 100—120 ezer pengőt tesz ki, — ilyen volt a miskolci kamara — nem életképesek. A kamara működése megköveteli, hogy legalább 150—180 ezer pengő r illetékbevétele legyen, mert ezen illetékbevétel nélkül a kamara nem tud eleget tenni legfontosabb hivatásának. A kamara legfontosabb hivatása az, hogy a tisztviselők szálljanak ki a falvakba és a kamara alsó szervezeteit, a járási mezőgazdasági bizottságokat és a községi mezőgazdasági bizottságokat foglalkoztassák. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a kamara megfelelő pénzbeli alátámasztással tud ezeknek alányúlni részint költségeik fedezésére, részint pedig, hogy megfelelő tisztviselők szálljanak ki. Ha már most, amint a t. interpelláló képviselő úr említette, Győr és Mosón vármegyét kikapcsoltuk volna a kisalföldi kamarából, ennek illetékbevétele nem lett volna elég. Meg kell említeni, hogy a mostani beosztás 366. ülése 1939 'január 25-én, szerdán, mellett 4%-os illetmény kulcs szükséges amW, hogy a kisalföldi kamarának 178.000 pengős bevétele legyen, ennyire pedig feltétlenül szüksége van, viszont a Felsődunán túli Mezőgazdasági Kamarának tervezett és most végrehajtandó beosztása szerint 3-5%-os illetménykulcs mellett 190.000 pengő jövedelme lesz. A kamara tehát életképes lesz és fog tudni működni. A t. képviselő úr szerint a dolgon úgy is lehetne segíteni, hogy a Felsődunántúli Kamara, évi 10.000 pengőt juttatna a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarának átmeneti segítség címén és reméli, hogy más kamarák is követni fogják ezt a jó példát. Ezt azonban a törvény nem engedi meg, mert az illetményeket a gazdák maguk fizetik saját kamarájuk részére, ennek jövedelme tehát a saját kamara területén költendő el. Teljesen törvénytelen lenne tehát 10.000 pengőt átutalni az egyik kamarától a másikhoz. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy az állam járuljon hozzá a kamarai költségekhez, erre nézve nincs precedens és nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr a mostani viszonyok között erre hajlandó lenne, sőt meg vagyok győződve arról, hogy erre képtelen. A pénzügyminiszter úr úgy is ad évenkint 90.000 pengőt az Országos Mezőgazdasági Kamarának és kizártnak tartom, — már beszéltem vele erről — hogy ennél többet tudjon adni. (Meizler Károly: Megérdemelné a kamara!) Nagyon sajnálom, hogy Győr város kárt szenved ezáltal, de remélem, hogy talán sikerül majd Győrnek ezt a sérelmét nem a kamarával kapcsolatban ugyan, hanem más úton valahogyan orvosolni. Tisztelettel kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Drobni Lajos: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úrnak azt az ígéretét, hogy Győri kárpótolni fogja, 'hálásan köszönöm. Méltóztassék azonban megengedni annak kijelentését, hogy ez mégsem nyugtat meg engem, mert a mezőgazdasági kamara ügye nemcsak a város ügye. Én mint Győr város képviselője természetesen élesebben fejeztem, ki Győr város szempontjait és érdekeit, de hogy mennyire nemcsak Győr város képviseletében szólaltam fel, hanem több vármegye képviseletében, azl méltóztatik majd holnap délben 12 órakor látni. A miniszter úr holnap délben fogadja azt a küldöttséget, amelyben Győr szabad királyi város kiküldöttein kívül több vármegye és összes gazdasági érdekképviseleteinek kiküldöttei is részt fognak venni. Meg fogja látni a miniszter úr, hogy nemcsak Győr város, hanem nagy terület, szinte országrész agrárlakossága érdekeit védem akkor, amikor a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara érdekében felszólaltam. Azt se méltóztassék gondolni, hogy én itt a Házban egyedül állok, mert hiszen győrvárosi képviselőtársamon kívül Győr vármegye és a szomszéd vármegyék összes képviselői pártállásra tekintet nélkül mind mellettem állnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Úgy van! Még Csikvándi is!) A küldöttséget még nekünk kellett mérsékelni, mert pár százan akartak feljönni a földmívelésügyi miniszter úr elé, nemcsak a közép- és nagybirtokosok, hanem a kisgazdák képviselői is, mi azonban egy komoly, méltóságteljes és nem túlzottan nagyszámií küldöttséget alakítottunk ki.
