Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának Azt mondotta a mélyen t. miniszter úr, hogy tárgyalt a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara elnökével. Ez nem elégíti ki az érde­kelteket, a vármegyéket és az érdekképviselete­ket. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a ka­mara még nem alakult meg, úgyhogy az elnök és az igazgató ma tulajdonképpen esak az ad­minisztrációt vezeti, tehát ők ma nem tekint­hetők a mezőgazdasági kamara törvényes kép­viselőinek. A Felsödunántúii Mezőgazdasági Kamara elnöke a Felsődunántúli Kamara min­den irányban teljhatalmúnak tekinthető meg­bízottjaként nem volt figyelembevehető. Éppen ez a helyzet az Országos Mezőgazdasági Kama­ránál is, mert amennyiben onnét szakvéle­ményt adtak, azt sem az Országos Mezőgazda­sági Kamara adta, hanem annak megalakulása hiányában tisztán és kizárólag alkalmazott szakközegei adták meg, mégpedig rosszul. T. Ház! Az előbb szándékosan kihagytam beszédem böi Győr város küiön érdemeit, melyek azonban szorosan összefüggnek a Felsödunán­túii Mezőgazdasági Kamara ügyével. A Felső­dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1926-ban Győr város legforgalmasabb útvonalán kama­rai székház céljára egy tőiket vett 80.000 pen­gőért. Ez körülbelül 100.000 pengőjébe van ma a Mezőgazdasági Kamarának. Ehhez a telek­vételhez Győr sz. kir, város közönsége 40.000 pengő adománnyal járult hozzá, azonkívül vál­lalta a tclekértékemelkedési adót, úgyhogy ez­&el együtt ma Győr városának a Felsödunántúii Mezőgazdasági Kamiarán a követelése 53.134 pengő és ennek 1926-tól járó kamatai. A Felső­dunántúli Mezőgazdasági Kamarának a szék­ház fel nem építése folytán a kötött szerződés szerint ma körülbelül 90—100.000 pengővel kell ezt az összeget visszafizetnie abból a telekből, amelyért ma értékesítés esetén 60.000 pengőt sem kap. A felhozott tény tehát egyrészt azt mutatja, hogy Győr városa áldozatosan részt­vett a mezőgazdasági kannára érdekeinek szol­gálatában, másrészt pedig azt, hogy nyitottan és figyelmen kívül hagytak olyan kérdéseket, amelyeknek megoldása a Felsődunántúli Mező­gazdasági Kamara tagjait, a gazdaközönséget anyagilag súlyosan érdeklik, s Őt véleményem szerint rendkívül nehéz problémák elé is ál­lítják. A földtmívelésügyí miniszter úr kívánsá­gára a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kaamra 1926-ban felállított egy magtisztító telepet. Erre az Okh.-tól 56.000 pengő kölcsönt vett fel, amelyből ma is fennáll 40.000 pengő kölcsön. Most tehát, a likvidáláskor, amikor a Felsődu­nántúli Mezőgazdasági Kamarának nincs más vagyona, mint a telek, amely legfeljebb 60.000 pengőért értékesíthető, úgy az anyagi nehézsé­gek s az alkalmazottak ügye előzetes tisztázás s megbeszélés hiányában még igen nagy gon­dokat fognak okozni. Városom; 17 helyiségből álló bériertet évi 1000 pengőért adott a Felsődunántúli Mezőgaz­dasági Kamarának, Győr városa maga is olyan , anyagi áldozatokat hozott, úgy hogy ezek el- | lenében 17 éves intézményétől megfosztása miatt jogosan felléphet nemcsak érdekeinek képviseletében, hanem a mezőgazdasági erde­kek megvédéséért is. , . . . Ismételten kérem a földmívelésügyi minise ter urat, szíveskedjék a kérdést a miniszterta­nács elé vinni és a minisztertanács dönteset eb­ben a kérdésben kikérni. A két város s az er­dekeit vármegyék nem párbajt vívni, hanem I KÉPVISELŐHÁZI N APL ó XXI, 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 465 belátást és megértést találni akarnak. A jövőre felkészülés idején nincs szükség közbedobni Eris almáját. Merem állítani, hogy nagyon ke­vés gazda fog vidékünkről Komáromiba eljárni, ami szakadékot fog jelenteni. Bár kimondottan városi képviselő vagyok, de meggyőződésem szerint egyenetlenség szításával nem lehet ag­rárérdekeket szolgálni. Hiába van iparunk, hiába van kereskedelmünk, ez az ország első­sorban agrár állam, földjével áll vagy bukik. Te­hát a földért, az agrárnépességért, az agrárér­dekek megfelelő észszerű védelméért mindent el kell követnünk. A megfelelő védelem pedig az, hogy úgy oldjuk meg a problémákat, hogy abból ne ellenségeskedés, hanem megértés, ösz­szefogás és teljes népi egység származzék. Is­mételten kérem a kérdésnek a minisztertanács elé való terjesztését. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tu­domásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudo­másul veszi. Következnék Mojzes János képviselő úrnak kétrendbeli interpellációja, egyik a miniszter­elnök úrhoz a hitbizományi törvény, megvál­toztatása tárgyában, a másik a belügyminisz­ter úrhoz dr. Nagy Gábor nagy baracskai fő­jegyző fegyelmi ügyei tárgyában. A képviselő úr e két interpellációjának elmondására ha­lasztást kért, amelyet én megadtam. Következik Takács Ferenc képviselő úr in­terpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz a mezőgazdasági munkások bérrendezése és családi segélye tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpel­láció a földmívelésügyi miniszter úrhoz a mezőgazdasági munkások bérrendezése és csa­ládi segélye tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott munká­sok keresete túlságosan alacsony és nem ele­gendő ahhoz, hogy a munkások saját maguk és családjuk eltartásáról megfelelően gondos­kodhassanak? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, Ihogy a mezőgazdaságban alkalmazott munká­sok évi bére és részes keresete a legkülön­félébb módon van megállapítva, illetőleg ön­kényesen alakult ki? (Kölcsey István: Barce­lona! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Barcelona! ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Kéthly Anna: Éljen a spanyol köztársaság! — Esztergályos János: Nincs más gondja, kép­viselő úrnak? — Zaj.) Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Esztergályos János: A földmunkások nyomorúsága nem fáj önnek? — Kéthly Anna: Nem! — Malasits Géza: Nem fáj! — Esztergályos János: Jel­lemző! — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Franco!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét továbbolvasni. Esztergá­lyos képviselő urat pedig kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Malasits Géza: Magának a szlovákok adnak majd feleletet erre! — Zaj.) Huszár Mihály jegyző (tovább olvassa): »3. Hajlandó-e a miniszter úr a mezőgazdasági munkások bérét törvényhozási úton rendezni? 4. Tudomással bír-e a miniszter úr arról, hogy a családos mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok milyen nehéz körülmények között nevelik gyermekeiket? 5. Hajlandó-é a miniszter úr törvényjavas­71

Next

/
Oldalképek
Tartalom