Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának > kell adnunk, s mindennel kárpótolnunk kell a Felvidéket. Kamarát is kell adni neki, azonban ne csináljunk ellenségeskedést, főleg egy ilyen csekély különbség miatt, mert ha szenvedett a Felvidék, hallatlanul szenvedett Győr városa is. Győr városa a trianoni békeszerződés óta Budapest után Magyarország legnagyobb ipari gyárvárosa. Különösen az 1931. évi világgazdasági válság óta, de már korábban, az infláció alatt is, Győrött a munkanélküliség folytán olyan hallatlan ínség és nyomorúság volt, hogy minden ötödik ember ínséges volt, minden ötödik emberről a városnak kelleti gondoskodnia, hogy ínségmunkával valahogyan, ha nem is emberi sorsot, csak legalább valami «létfenntartási lehetőséget tudjon biztosítani. Városom hallatlan áldozatokat hozott éppen Trianon miatt. Adósságokkal és deficitekkel küzdve, iszonyú harcot vívtunk éveken át. Ez a város nem érdemli meg azt, hogy amikor kompromisszummal, megértéssel és testvéri magyar szeretettel el tudjuk intézni ezt a kérdést, akkor azért, mert egy másik város vagy egy másik kerület többet szenvedett, olyan elkülönülést és elidegenedést teremtsünk a két országrész között, amely csak elkeseredést, ellenszenvet és az elvett intézmény visszaszerzésének kiolthatatlan vágyát kelti fel úgy az ok nélkül meghántott országrészben, mint magában Győr városában is. A kérdés békülékeny és engedékeny szel; lemben való megoldásának egyetlen nehézségét abban látom, hogy a Felvidék mélyen t. képviselői a miniszteri rendelet által adott helyzetből nem akarják levonni a megértésnek azt a konzekvenciáját, amelyet mi kívánunk. Győr és Mosón megyének az új kamarából való kiengedése nem presztízskérdés, ezt nem lehet úgy felfogni, hogy a felvidéki képviselők és a Felvidék minisztere engedtek a visszatért területek jogaiból. A Felvidék miniszterének és a felvidéki képviselőknek a teljes lelki egység és összeforrás elvi alapján állva kell keresniük a kiegyenlítést és kompromisszumot. Éjinek: pedig az a módja, hogy hagyják a Felső

: dunántúli Mezőgazdasági Kamarát eddigi székhelyén »tovább élni, a kisalföldi kamara pedig a maga életképességét találja meg Győr és Mosón vármegye és Győr sz, kir. város nélkül. A kérdés a földmívelésügyi miniszter és a felvidéki miniszter között eldőlt már akkor, amikor a földmívelésügyi miniszter úr kiadta a sérelmes rendeletet. Ha a felvidéki miniszter úr és a felvidéki képviselők a maguk részéről nem járultak hozzá a megelőző tárgyalások során már felajánlott kompromisszumos megoldáshoz, nagyon bajos dolog volna; kérem, Ihogy a földmívelésügyi miniszter úr rendeletét változtassa meg. Minthogy itt tulajdonképpen vita van a földmívelésügyi miniszter úr és a felvidéki miniszter úr között, arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, vigye ezt a kérdést a döntőbíró, a minisztertanács elé. A minisztertanács majd eldönti a vitát, meg vagyok róla győződve, úgy, hogy minden érdeket kielégít a magyar egység és testvériség szellemében. (Zajos helyeslés a baloldalon és a balközépen.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Mint olyan képviselő és gazda, aki a kamarai életben kezdtem pályámat, elsősorban hálás köszönetet mondok Drobni képviselő úrnak, hogy ilyen behatóan foglalkozott a kamarai kérdéssel. Ebből mindenesetre 366. ülése 1939 január M-en, szerdán. 46íí látszik az, hogy a mezőgazdasági kamarák 1 élete és működése széles körben nagy érdek; lődést vált ki. A képviselő úr kifogásolta azt a töldmívelésügyi miniszteri rendeletet, amely kis! alföldi kamarát szervez Komárom székhellyel és hogy Győrtől a felsődunántúli kamarai 1 székhelyét megvonta és máshová helyezte át j Érveim alátámasztására az 1920-as törvényből : egy paragrafust szeretnék felolvasni és a követ; keztetést levonni. Az 1920 : XVIII. te 27. §-a | értelmében a kamarák a mezőgazdasági lakosság különleges érdekeinek egyetemes előmozj dításásra és képviseletére szolgálnak, tehál | sohasem helyi érdekeket, hanem általános ; mezőgazdasági érdekeket kell, hogy képvisel; jenek. A jelen esetben tehát elsősorban a kis! alföldi mezőgazdasági lakosság és talán első ! helyen kell megemlítenem, a 20 évi elnyomatás ! alatt szenvedett kisalföldi magyar mezőgazda! sági lakosság érdekében kellett a kérdést meg• oldani és ezek érdekeinek szem előtt tartásával j az egységes kamarai szervezetet megalkotni. A | kisalföldi kamara megállapított működési terüi léte földrajzi, éghajlati és értékesítési szemI pontból teljes egységet képez és ha valaki rá! néz a vízrajzi, helyrajzi, termelési térképre, | láthatja, hogy a Csallóköztől délre eső Mosón— ; Győr vármegye és Érsekújvár vidéke egy| forma termelési képet mutat és az ország ta' tán leghomogénabb területét képviseli. De rá , kell mutatnom éppen Drobni képviselő úrral ! szemben, aki szerint Győr alkalmasabb lenne j a mezőgazdasági kamara szempontjából szék; helynek, mint Komárom, hogy sokszor nem a ! város lakosságának a száma a döntő, hanem az, hogy a város lakosságából hányan fogial! koznak mezőgazdasággal. Győr város lakosságából 3'55% foglalkozik mezőgazdasággal, míg i Komárom területén sokkal nagyobb rész. Győr j város par excellence ipari centrum, amint a i képviselő úr is mondotta, s Budapest után a ! legnagyobb ipari város. Ezzel szemben KomáI romban semmiféle ipar nincs és, sajnos, bizoI nyög mértékben a komáromi hajógyár rovására ! az óbudai hajógyár fejlesztetett ki. A mezö: gazdasági kamara érdeke az, hogy olyan mező! gazdasági város támasztassék alá ezzel az in; tézménnyel, amelynek ős- és főfoglalkozása a : mezőgazdaság. Ez áll Komáromra. Azonkívül Komárom összeköttetés, értékeI sites szempontjából nagyon jól fekszik, orj szágutakon, vasúton megközelíthető, kiviteli | piac szempontjából elsőrangú és könnyen meg! közelíthető Győr felől is. Viszont ha Győr lett volna kamarai székhely, akkor a Csallóközből, amíg a medvéi híd, vagy más összeköttetés nincs a Dunán keresztül, csak kompon lehetett volna Győrt megközelíteni és télvíz, zajlás idején Győr a kamarai életből természetesen nagy mértékben ki lett volna kapcsolva. Ezek a szempontok késztettek egyebek közt arra, hogy Komáromot válasszam szókhelyül. Meg kívánom azonban említeni, hogy a felvidéki miniszter úrral való teljes összhangban állapodtunk meg ebben és ez a megoldás — azt hiszem — az egész felvidéki gazdaközönség körében teljes megelégedést váltott ki. Rá kell mutatnom arra is, hogy Győr vármegye földrajzilag, néprajzilag és gazdasági szempontból teljes 'mértékben a Kis Magyar Alföld egy része. (Nirnsee Pál: Ezt tagadom!) A képviselő úr tagadja, a képviselő úr azonj ban veszprémmegyei, tehát nincsen talán any> nyira informálva a győrmegyei helyzetről,