Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

0Û Az országgyűlés képviselőházának Drobni Lajos: T. Ház! Hogy befejezzem ezt a gondolatomat, dehát az államnak kellett volna nemcsak e rendelet kiadásával, — mely a hivatalos lapnak egy kis részén elfér — a hóna alá nyúlnia a felvidéki kamarának, ha­nem a törvényben megállapított kötelességé­nek teljesítésével állami hozzájárulás nyújtá­sával is. Tehette volna és teheti ezt az állam annál is inkább, mert 1920 óta, a mezőgazda­sági kamarák felállításától kezdve, soha egyetlen egy mezőgazdasági kamarának az állam állami hozzájárulást nem adott. Ha te­hát 17 éven át az állam megszabadult az ál­lami hozzájárulástól, amit a törvény ír elő, akkor . most a Felvidék visszatérésében, ha­tártalan nemzeti örömére, amikor a Felvi­déknek egy ilyen intézményre szüksége van, amikor a Csallóköz mezőgazdasága megkí­vánja kamara felállítását, akkor az államnak elemi kötelessége a törvényben megállapított állami hozzájárulással előmozdítani a kamara célkitűzéseinek olyan módon való kielégítését, amely sem ellenszenvet, sőt még panaszkodást sem vonhat maga után. A mai megoldás semmi körülmények kö­zött sem kielégítő. Ez a megoldás egy 5500Ü lakosú nagyvárost kapcsol egy 20.000 lakosú szunnyadó kisvároshoz. Ez a megoldás délt észak felé kapcsolja, már pedig a Csallóköz­nek, ^ véleményem szerint, dél felé kapcsolása, dél felé való irányítása elégítheti ki csak ag­rarérdekeit. Teljes tárgyilagossággal merem állítani, hogy ha én részese volnék .a Felvidék, a Csallóköz sorsa intézésének, én ezt a terüle­tet csak a Győrben székelő Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarához csatoltam volna. 20 esztendőn keresztül, amíg a Felvidéket visszavártuk, azzal hadakoztunk, hogy lehe­tetlenség ennek az állapotnak megmaradnia, hiszen a folyók lefelé folynak, nem felfelé. A gazdasági érdekek lefelé, a Kárpátok meden­céjében délre, az Alföld felé gravitálnak és most, a húsz esztendő után, amikor igazságunk alapján a Felvidék egy részét visszakaptuk, éppen ezt az igazságot borítjuk fel azzal, hogy a Felső-Dunántúlt széjjelszaggatjuk s nem kreálunk egy olyan területet, amely a közös gazdasági érdekek kifutója lehetne, amely mellett egyedül lenne lehetséges a Csallóköz terményeinek nyugat felé való vi­tele a Győrött tervezett hűtőház, exportvásár­pénz s hasonló létesítmények segítségével. Olyan területeket csatolnak igenis észak felé, amely irányba való gazdasági gravitáció, ki­vitel teljesen lehetetlen azok miatt ,a határok miatt, amelyeken ma cseh katonaság áll. (Úgy van! balfelöl.) T. Ház! Meggyőződésem, hogy a felvetett kérdést mar az eddigi megvilágításban is olyannak méltóztatnak megismerni, hogy ezt még ma is egyszerűen el lehet intézni, csak miegértés kell hozzá. (Ügy van! Ügy van! bal­felöl.) Győr küzlekedési gócpont, Győr minden irányban, minden vármegyével, amely a Felső­dunántúli Kamarához tartozott, központi fekvé­sénél fogva könnyön közlekedett és érintkezett. Ezt az új állapotról nem lehet elmondani. Mél­tóztassék elképzelni, hogyan fog Fejér '•' vár­megye, Veszprém vármegye közönsége Szom­bathely felé utazni. Legalább két napot vesz igénybe az utazásuk, hogy Szombathelyre el­jussanak, ott gyűlésen részt vehessenek és visz­szazarándokolhassanak. Ezt, nézeteim; szerint az agrár érdekek józan előmozdítása nemcsak hogy nem kívánja meg, hanem egyenesen tiltja. 360. ülése 1939 január 25-én, szerdán­A mezőgazdasági kamaráknak az a 'céljuk és rendeltetésük, hogy szolgálják és előmozdít-. sák az agrár lakosság érdekeit. Ennek a meg­oldásnak, amely szerint Győr és Mason várme­gyét^ egyszerűen felcsatolják a kisalföldi ka­marához, nem tudják más magyarázatát adni, mint az éghajlati és talajviszonyok közötti egyezőséget. Bocsánatot kérek, Győr, Mosón, Fejér, Veszprém és Sopron vármegye éghajlat és talaj szempontjából teljesen egy? De egyéb­ként is a mezőgazdasági kamaráknál nem ilyen szempontok jönnek számításba. A mezőgazda­ságig kamaráknál a lényeg a földimávelő közön­ség érdeke, ezeknek azonos szakműveltsége, kul­túrája és hasonló üzemrendszere. A hasonló üzemrendszeren, kultúrán alapuló egységet, amely 17 éven át szerves egésszé forrott össze, borítja fel most a miniszteri rendelet máról­holnapra egy tollvonással, a nélkül, hogy a kis­alföldi kamarának átgondolatlan módon való megalakításával az agrárérdekek szempontjá­ból jobb állapotot teremtene. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Utalok arra, hogy ma sem kérünk mást, mint igazságot. Ha a mélyen t. földmívelésügyi kormány elmulasztotta azt, hogy e kérdés el­döntése előtt, aimely.kérdés nem teljes szuverén kormányzati jog, — ami kitűnik abból is, hogy a hivatkozott törvény 27. §-ának rendelkezése szerint az ilyen (miniszteri rendeletet be kell jelenteni az országgyűlésnek, — hanem ez kor­látozott jog, a törvényhozás által a kormányra átruházott olyan jog, amelynek gyakorlását nyomon kell követnie az országgyűlésnek való bejelentésnek, mindezt ha tehát a t. miniszter úr elmulasztotta az összes anyaországi érdekel­tek meghallgatását, akkor joggal kívánhatják a mellőzött érdekeltségek, hogy amit elmulasz­tottak, most pótolják. Méltóztassék a földmíve­lésügyi miniszter úrnak tehát revízió, alá venni ezt a kérdést. Méltóztassék az összes érdekelt tényezők s az összes tárgyi adatok mérlegelése és vizsgálata alapján a kérdést újból vizsgálat tárgyává tenni és újból dönteni. T. Ház! Ismétlem, az ellentét ma is rendkí­vül csekély. Tisztán és kizárólag arról van szó, hogy nem kérnek imást sem Győr, sem az összes környező vármegyék és városok, mint azt, hogy a miniszteri rendeletet akként módosítsák, hogy a kisalföldi mezőgazdasági kamara működési területéből Győr és Mosón vármegyék és Győr­törvényhatósági város területét hagyják ki. Ennek automatikus következménye pedig az, hogy minthogy Mosón, Győr vármegye és Győr városa visszamarad a felsődunántúli ka­maránál, nem kell ennek a székhelyét változ­tam és átvinni Szombathelyre, hanem továbbra is változatlanul Győr marad a Felső dunántúli Mezőgazdasági Kamara székhelye. Ez a meg­oldás gyakorlati és észszerűbb, ez a megoldás a megértés útját keresi, ez a megoldás a meg­értés útját keresi, ez a megoldás elejét akarja venni annak, hogy kellemetlen utóíz maradjon vissza ügy az érdekelt vármegyék agrárlakos­ságának szájában, mint pedig Győr városáé­ban, amely város majdnem háromszor akkora, mint Komárom és mégis ezt a várost pórázon vezetik oda Komáromba, mintegy megbüntetve az ebben a városban 17 év óta fennálló mező­gazdasági kamarát. Ez nem igazság! Hittel vallom, hogy soha nem tudjuk eléggé elismerni azt a szenvedést, amin a megszállott Felvidék 20 esztendőn keresztül átment. Mindent a vilá­gon, a szívünk meleg szeretete mellett mindent, ami csak anyagilag képességünkben áll, oda

Next

/
Oldalképek
Tartalom