Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának 3 Önkényes változtatással szemben nem az volt I az álláspontja, hogy minek kamarát adni a Felvidéknek! Dehogy, mi azt mondtuk, hogy á Felvidéknek mezőgazdasági kamarára van szüksége agrárélete teljességének kiépítéséhez, ezt meg kell adni. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara a hozzátartozó érdekeltségekkel karöltve a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara életképességét a maga részéről biztosítani akarta és a rendelet megjelenése előtt elnöke útján már önként felajánlotta Komárom és Esztergom vármegyéknek dunajobbparti részeit, amely területeknek a Felvidékhez való csatolásával feltétlenül egészséges és életképes alakulat jött volna létre. Mert szívünk diktálja azt a felfogást, hogy mindent a Felvidékért, de nem úgy, hogy az anyaországot sorvasszuk el, az anyaországot intézményeitől fosszuk meg és visszafejlesszük és ott olyan területi beosztást csináljunk, amely abszurdum. Ez a mostani beosztás ugyanis abszurdum. A Felső dunántúli Mezőgazdasági Kamara székhelyének Szombathelyre való áttétele nemcsak Győr városának sérelme. Sérelme ez Fejér és Veszprém vármegyéknek is. Ezekből a vármegyékből az ország legnyugatibb városával az érintkezés fenntartása a legnagyobb nehézségekbe ütközik, napokat vesz majd igénybe az utazás. T. Ház! A kérdést el lehetett volna intézni kompromisszumos alapon is, amint — ismétlem — arra a győri érdekeltség, illetve a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara mindig hajlandó is volt. Komárom és Esztergom vármegyék területe 17.000 pengő járulékot biztosít a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara számára. A Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarának a visszatért területekre eső része 1,426,000 hold. 3%-kai számítva ez után a járulék 99.756 pengő, kereken tehát százezer pengő. Ha ehhez hozzávesszük Esztergom és Komárom vármegyék 18.000 pengős járulékát, ez 118.000 pengő. (Egy hang a középen: Ügyvédi kamarát is kapott Komáromi) Igen, a győri ügyvédi kamara esete is bizonysága annak, hogy az is a testvéri szeretetnek, megértésnek és összetartásnak legnagyobb tanújelét adta, amikor nemhogy akadályt nem gördített, hanem Komárom székhellyel elősegítette önálló külön ügyvédi kamara felállítását (Éljenzés.) és ezzel a győri ügyvédi kamarától az 1874 óta hozzátartozó Komárom és Esztergom vármegyei területek elcsatolását. Ránk azt mondani, hogy bennünk nincs belátás, (Egy hang jobbfelől : Ki mondja/) hogy mi nem megértéssel, nem meggyőződéssel akarjuk a kérdéseket elintézni, nem lehet. Mi csak azt mondjuk, hogy rólunk-nélkülünk ne intézkedjenek, hanem hallgassanak meg bennünket, (Gallasz Ágost Rudolf: Ugy van! Ez a lényeg!) mert ha ez ebben az esetben megtörtént volna, akkor a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, aki mindig a méltányos és igazságos megoldások embere, nem vezethették volna félre egy ilyen rendelet kiadásával. (Gallasz Ágost Rudolf: Mielőbb jóvá kell tenni!) T. Ház! Amikor arról beszélünk, hogy mindnyájunknak segítenünk kell a Felvidéket, azt mondom, hogy a Felvidéknek önmagának is kötelessége erőit a legteljesebb mertekben kifejteni és ezzel a teljes erőkifejtéssel biztosítani az intézmények létrehozását. Ha a Felvidéken a 3%-os kulcsot a törvényben megállapított 4%-ra felemelnék, mert a törvény megadja a jogot a 4%-os járulék szedésére, akkor magából a visszatért területből lád.üüO *6. ülése 1939 január 25-en, s&erâân. 461 pengő jövedelme volna a kisalföldi kamarának. Ha ehhez hozzávesszük a Komárom- és Esztergom megyék területéről befolyó 18.000 pengőt, akkor 151.0CO pengő körüli jövedelme volna a kisalföldi kamarának minden idegen segítség és támogatás nélkül. Életképessé teheti tehát önmagát ez a kamara s megállhat a saját lábán, ha a 3%-os járulékot 4%-ra emeli. Vegyük ehhez még hozzá a felsődunántúli kamara 10.000 pengős hozzájárulását. De tovább megyek, miért viseljen minden áldozatot csak a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarai A többi kamarától is lehet áldozatot kérni, ha az ország érdeke ezt kívánja. Mert nem vagyok hajlandó partikuláris érdeknek tekinteni, hogy Komáromban új kisalföldi kamara létesüljön, mert ha ennek felállítása szükséges, úgy ez országos érdek. Ha pedig országos érdek, akkor ennek a kamarának létrehozásában, terheinek legalább a kezdet nehéz évei alatt viselésében vegyen részt a többi mezőgazdasági kamara is. Hiszen a kaposvári kamara egy négyzetöllel nem lesz szegényebb az új területi beosztás folytán, a debreceni, a miskolci kamara területe, járuléka és jövedelme pedig növekszik. Ha a megcsonkított Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara megmaradt jövedelméből önként hajlandó 10.000 pengőt az átmenet esztendeire a kisalföldi kamarának adni, miért nem lehetne a többi kamarát is erre kényszeríteni? Ha n mélyen t. miniszter úrnak nincs erre jogilag kényszerítő eszköze, feltétlenül megvan a tekintélye és az erkölcsi ereje, amelynek hatásával a többi kamarát is a szolidaritás és segítés kötelességére kényszerítheti. De tovább megyek! Hogy mennyire nincs szükség egy közel 60.000 lakosú város 17 év óta fennálló intézményének megsemmisítésére és mennyire megvan a lehetőség kompromiszszummal, megértéssel eljárni, a problémát kölcsönösen kielégítő módon elintézni, (Zaj.) annak bizonyítására rámutatok arra a tényre, hogy az 1920 : XVIII. te. 47. §-a szerint a mezőgazdasági kamara olyan kiadások fedezésére, amelyeket saját bevétele, vagy az állami hozzájárulás nem fedez, a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával mezőgazdasági kamarai illetéket vethet ki. Tehát három forrásból fedezi a kamara kiadásait: először a saját bevételeiből, tagsági díjakból, felvételi, bizonyítvány díjakból stb. A második bevételi forrás nem a járulék, hanem az állami hozzájárulás és csak a harmadik és utolsó forrás a kamarai járulék. Ha tehát a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara és a felsődunántúli határ agrárlakossága ilyen áldozatkészséggel siet Felső-Magyarország segítségére, hogy önként hozzájárul ahhoz, hogy Komárom- és Esztergom vármegyék átadásával területileg kiegészítse a felvidéki kamarát, ezenkívül pénzbeli áldozatot hoz, akkor kérdem hol marad az állam? Az államnak volna elsőrendű kötelessége, hogy amikor az ország érdeke ^egy felvidéki új mezőgazdasági kamara felállítását teszi indokolttá, hóna alá nyúljon ennek a fiatal intézménynek, teljesítse vele szemben kötelességét, — s tegye életképessé állami hozzájárulás forma jában — amit a törvénv is előír. Elnök: Képviselő úr, beszédideje lejárt. Drobni Lajos: Kérek 15 perc meghosszabbítást. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a 15 percnyi meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a beszédidőmeghosszabbltást megadja.