Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

460 Az országgyűlés képviselőházának 2. Öszeegyeztethetőnek tartja-e a t. föld­mívelésügyi miniszter úr a visszatért terüle­tek és az anyaország egységesítésének érde­keivel azt a tényt, hogy az egységesítés ne a megértés, szolidaritás és áldozatkészség szel­lemében az esetleges érdekellentétek kiegyen­lítésével, hanem az anyaország terhére intéz­mények megszűntetésével és sorvasztásával, területeknek és agrárnépességnek sakktábla­szerű önkényes tologatásával, nagyvárosnak kisvároshoz csatolásával, a pénzügyi, gazda­sági és politikai irányadó szempontok félre­tételével oly módon történjék, hogy az ellen­szenv felkeltésével az igazságtalanság meg­szűntetésére irányuló küzdelmek kapuját nyissa meg? 3. Van-e tudomása a t. földművelésügyi mi­niszter úrnak arról, hogy a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara és az összes tényezők a testvéri megértés szellemében áldozatok árán is készek előmozdítani a visszatért Felvidék érdekeit és kompromisszumos megértéssel is megoldható lett volna a felvidéki kamara fel­állítása? 4. Van-e tudomása arról a t. földniívelés­iigyi miniszter úrnak, hogy a mezőgazdasági kamarák kiadásainak fedezésére elsősorban sa­ját bevételük, másodsorban állami hozzájáru­lás, harmadsorban a mezőgazdasági kamiarai illeték kivetése szolgál? 5. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak ar­ról, hogy a felvidéki területekhez Esztergom­Komárom vármegyék hozzácsatolása egymagá­ban a miskolci kamara eddigi illetékbevételét messze meghaladó illetékbevételt biztosít az új kamarának, amelyhez még az átmenet éveire a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara külön mléltánvos hozzájárulásra is hajlandó? 6. Hajlandó-e a t. földmívelésüeyi miniszter úr a törvényben megállapított állami hozzá­járulással a kormány részéről is áldozatosa ?» elősegíteni az új felvidéki kamara életképes felállítását, a nélkül, hogy elviselhetetlen igaz­ságtalansággal sújtaná a tömör szervezeti egy ségberi összeforrt Felsődunántúli Mezőgazda sáa'i Kamarát, mint agrárképviseletet, Felső­Dunántúl vezető városát és közlekedési góc­pontját, Győr városát? 7. Amennyiben a Felvidék visszatért t's számbajövő területei érdekei szolgálatát nein a Felsődunán túli Mezőgazdasági Kamarához (Győr) csatolásában ismerik fel, hajlandó-e a t. miniszter úr a 120.270/1938. F. M. sz. rendele­tét revízió tárgyává tenni s a közmegnyugvás érdekében azt részben s akként módosítani, hogy a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara mű­ködési területéből Győr, Mosón közigazgatási lag egyelőre egyesített vármegyék és Győr tör­vényhatósági jogú város területe kimarad, ezen területek a Felsődunántúli Mezőgazdasági Ka­mara működési területébe helyeztetnek vissza. minek folytán ia Felsődunántúli Mezőgazdasáeri Kamara székhelye továbbra is Győr marad 1 ? Dr. Droíbni Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Drobni Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!') Interpellációm tárgya látszólag egy sérelmei hoz ide a Ház elé éppen a visszacsatolt Fel vidékkel kapcsolatban. Mielőtt azonban beszédembe belekezdenék, tisztázni kívánok valamit. Rupert Rezső t. kép­viselőtársam közjogi aggodalmát — meg vagyok róla győződve — el fogja oszlatni az a tény, 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. hogy a felvidéki minisztérium átmeneti, ideig­lenes. (Esztergályos János: A miniszterelnök úr helyett kap választ Rupert!) Ez a minisz­térium az átmenet ideje alatt visszavezeti a visszatért területet a Magyar Szent Korona testébe. Egyébként is nekem az a felfogásom, hogy a visszatért Felvidéknek minden vonat­kozásban, közjogi, alkotmányjogi, politikai, gazdasági, szociális téren mindazt meg kell adni, amire szüksége van, éppen azért, hogy be tudjon szervesen illeszkedni az óhazába. Amikor ebből a pirincipiumból indulok ki, méltóztassanak megengedni, hogy egy olyan eseményt hozzak a t. Ház elé, amely a Fel­vidékkel szemben a régi anyaország egyes te­rületeinek sérelmét tünteti fel, amely sérelem azonban semilyen körülmények között sem megy el addig a határig, hogy a Felvidéknek azt az igényét, azt a jogát, hogy a iejlődés útjára léphessen, magának intézményeket kö­vetellhessen, kétségessé tenné. Nemcsak, hogy kétségessé nem tesszük ezt, hanem minden tő­lünk telhető erővel előmozdítani és támogatni akarjuk. (Helyeslés.) Be fogom bizonyítani, hogy ez az eset most is a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarával kapcsolatban is. Mélyen t. Ház! A földmívelésügyi minisz­ter úr 1939 január 12-én megjelent 120.270/1938. számú rendelete a mezőgazdasági kamarák száma, elnevezése és székhelye tekintetében módosítóan intézkedik. Ez a rendelet a mező­gazdasági kamarák számát eggyel felemeli, Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarát létesít Ko­márom székhellyel. A Felsődunántúli Mező­gazdasági Kamarát ez a tény annyiban érinti, hogy a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kama­rától, amely 17 éven át Győr székhellyel mű­ködött, ez a rendelet elvonja Komárom, Esz­tergom, Győr és Mosón vármegyét és ezeket a vármegyéket az új Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarához csatolja. Ennek az átcsatolásnak természetes következménye, hogy a Felső­dunántúli Mezőgazdasági Kamara egyrészt területileg óriási mértékben kisebbedett, más­részt pedig Győr és Mosón vármegyének a Kisalföldi Kamarába kebelezésével automa­tikusan megszíínt annak lehetősége, hogy az egyébként megcsonkítottan ugyan, de fenntar­tott Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamará­nak továbbra is Győr maradhasson a székhe­lye, mert a Kisalföldi Kamarához való átcsa­tolás folytán Győr nem lehet a visszamaradt Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara szék­helye. Ennek folytán a miniszteri rendelet ú,i székhelyül a Felsődunántúli Kamara részére Szombathelyt jelölte ki. Szombathely annyira határváros, hogy ha ennél még tovább akarta volna vinni a t. földmívelésügyi miniszter úr a csonka Felsődunántúli Kamara székhelyét, már csak Németországtól kérhetett volna va­lami helységet kölcsön. Ez az intézkedés, amely a mezőgazdasági kamarák tekintetében radikális változást idézett elő, az érdekelt tör­vényhatóságok köztük városom, vármegyém, s még 5—6 érdekelt vármegye, az összes mező­gazdasági érdekképviseletek, a mezőgazdasági bizottságok meghallgatása és megkérdezése nélkül, máról holnapra meglepetésszerűen, szinte «puccsszerűen történt. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ez olyan meglepetésként érte a felsődunántúli gazdatársadalmat, mint egy bomba, amely levágódik a derült égből es robban. T. Ház! A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának, illetve Győr városának ezzel az

Next

/
Oldalképek
Tartalom