Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

450 Az országgyűlés képviselőházának napi élet, mint az iskola hatása volt az, hogy sokan nyelvükben és érzésükben egyaránt megmagyarosodtak. (Horváth Zoltán: Minden kényszer nélkül!) Közelebb jövök most az interpelláció speciális témájához, de azt hiszem, meg fogják érteni a t. Ház tagjai, hogy ezeket előre kellett bocsátanom. (Rupert Kezső: Rendben van!) Annak a felfogásnak, hogy mindenkinek emberi és állampolgári joga egyaránt, hogy a maga s ezzel gyermekei anyanyelvét maga határozza meg és maga döntsön a felett, hogy gyermeke az állam által felállított vagy elismert iskolák közül miiyen iskolába járjor, nyilván legjobban Klebelsberg gróf 1923. évi elgondolása és intézkedése felelt meg, a három típusú A-, B- és C-tipusú iskolák felállítása nem magyarajkűak lakta községeinkben: teljesen anyanyelvi iskola a magyar nyelv kötelező tanításával, teljesen magyarnyelvű iskola az anyanyelv, illetve nemzetiségi nyelv kötelező tanításával és vegyes iskola, amelyben a két nyelven kívül a tantárgyaknak egyik felét magyarul, másik felét pedig az anyanyelven, azaz nemzetiségi nyelven tanítják. Nem hiszem, hogy elfogulatlan ember ezt az elgondolást no találná helyesnek, igazságosnak, méltányosnak. Tapasztalatom és meggy őződésem, hogy vannak olyan németajkú állampolgárok, akik s olyan németajkú községek, amelyeknek nagy többsége egészen német iskolát kivár gyermekei részére. De hasonlóképpen meggyőződésem és tapasztalatom az is, hogy vadnak, — és pedig sokkalta nagyobb számban — akik magyar iskolát kívánnak és a német nyelvvel kapcsolatban nem kívánnak mást, csak azt, hogy gyermekeik a német nyelvet, írást, olvasást és a német nyelven való számolást sajátítsák el. (Ügy van! Ügy van!) Enaek a két felfogásnak felelt meg az A- és a C-típus. Azoknak, akik a C-típusú iskolát kívántak és óhajtják ma is, egy része gyakorlati okok ból kívánja ezt, mondván, hogy ők és gyermekeik németajkúak ugyan s otthon németül, illetve helyesebbül svábul beszélnek, tehát anyanyelvüket úgy is tudják, de ha Magyarországon az életben érvényesülni és szabadon mozogni kívánnak és azt akarják, hogy gyermekeik előtt az érvényesülés minden lehetősége megnyíljék, akár köz-, akár szabadpályákon, akkor magyarul is kell tanulniok és ezért kívánják a C-típusú iskolát. Tudóin azonban azt is, hogy sokan vannak még, akiknél nemcsak ilyen okok, hanem mély érzelmek is okozzák, hogy magyar nyelven és szellemben kívánják gyermekeiket taníttatni. Baját megyémben, Szatmárban például a romári uralom idejének elején több nagykárolykörüli sváb község magyar iskolát kívánt román vagy német iskola helyett, amidőn erről megkérdezték, ami nyilván minden néven nevezendő érdekük ellen volt, tehát az oka ennek csak a németajkú lakosságnak magyarságához való ragaszkodása lelhetett. A B-típusú középen álló iskola már eleve átmeneti megoldás volt az A- és C-típus között és egyrészt módot akart nyújtani az ingadozók részére, másrészt kísérlet is volt. A három típusos elgondolás tehát, ismétlesm, nézetem szerint jó, de egyben idealista és talán túlságosan jóhiszemű megoldás volt, amely különösen végrehajtása módjának^ elgondolásában nem számolt a való élettel és a választási lélektannal. Ugyanis arra az eszményi álláspontra helyezkedett, hogy módot ad a 866. ülése 1989 január 25-én, szerdán. szülőknek az iskolatípus szabad, befolyástól mentes megválasztására. Mindenki előtt világos lehet» hogy már pénzügyi okokból is lehetetlen minden községben mindhárom típusú iskolát felállítani, úgyhogy minden egyes szülő szabadon választihasson gyermekének beiratásakor. így csoportos állásfoglalások, iskolaszékeik és szülői értekezletek állásfoglalásai következtek be, ami a szabad elhatározás befolyásolását és megmásíitását még könnyebbé teszi, mint a szülőknek egyenkint való befolyásolása. Ilyen befolyások természetesen, érvényesültek is mindkét irányban: egyrészt hatósági és egyházi személyek és a magyar lakosság részéről, másrészt német egyesületek és vezetőik, bel- és külföldi turisták, egyéni és csoportos látogatók és részben ismét hivatalos és egyházi személyek résziéről egyrészt a német iskola, az A típus, másrészt, ia magyar iskola, a C tipus érdekében. Előttem feküdt a napokban a legutóbbi időből 105 kérvény. Ezek közül vegyestrendszerű iskolát kért 48, amelyek között 40 nyomtatott, 4 sablonos, — gépelt kérvény és 2 iskolaszéki jegyzőkönyv van; a tisztán német iskolát kérő 5 kérvény pedig ugyanazon az írógépen írott, tehát szintén központilag készített kérvény (Mozgás és felkiáltások: Nagyon érdekes!); a magyar tanítási nyelvet kérő 52 kérvény közül viszont 49 a tanítói által is aláírt jegyzőkönyv. Összesen 3 nem hibátlan helyesírással írott kérvény van a 105 között, amelyek tehát nyilván a falusi lakosságnak mindenféle nagyobb írástudóktól függetlenül írott véleménynyilvánításai, kérései. (Horváth Zoltán: Ezeket a szülők írták! — Egy hang balfelöl: Ott nem voltak turisták!) Azt hiszem, ezekhez a különben elég paritásosán eloszló számarányokhoz aligha kell kommentárt fűznöm. A harcok mind nagyobb hullámokat vertek bel- és külföldön. A kormányok igyekeztek a hatóságokat, az egyházakat, a magyar közvéleményt mérsékelni, a németség vezetőit a bel- és külföldön megnyugtatni. Minthogy éppen a kisebbségek, főleg a németajkúak részérői merültek fel panaszok, — felemlítem Gratz Gusztáv képviselőtársunknak a magyarországi német népművelődési egyesület 1934. évi közgyűlését megnyitó beszédét — hogy az A-típusú népiskolákban a tankötelesek nem tanulnak meg magyarul, viszont másrészről az iskolák felülvizsgálatánál az volt észlelhető, hogy a C-típusú iskolákban a tanulók az anyanyelvben nem érik el a kívánt eredményt a heti két órában, ami nyilvánvaló- A m. kir. kormány 1935 december 23-án 11.000/1935. M. E. szám alatt kiadott rendeletével a fentérintett 110.478/1923. VIII. a. számú vallás- és közoktatásügyi minisztériumi rendeletet hatályon kívül helyezte, a kisebbségi tannyelvű népiskolák három (A., B.. C.) típusát megszüntette és elrendelte, hogy ahol a törvényes feltételek fennforognak, a nyelvi kisebbséghez tartozó tanköteles gyermekek oktatása egységes rendszer szerint történjék. Az új rendszer mellett: 1. az anyanyelvi és a szülő földismereti tantárgyat (anyanyelvi beszéd- és értelemgyakorlat és ennek keretében a szülőföld ismerete, olvasás, írás, fogalmazás, helyesírás és nyelvi magyarázat, ének), valamint a számtani, természeti és gazdasági ismeretek (számolás és mérés, természetrajz, természettan és vegytan, gazda-