Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának ságtan és háztartástan, egészségtan), vagyis a reáliák, a rajz és kézimunka oktatása a tanulók anyanyelvén; 2. a -magyar nyelvi és nemzeti ismereti tantárgyak, tehát a magyar beszéd- és értelemgyakorlat, olvasás és olvas­mánytárgyalás, földrajz, történelem, polgári jogok és kötelességek, ének (humaniórák), valamint a testnevelés oktatása magyar nyel­ven történik; a IV— VI. osztályban pedig megcserélődik a rendszer és a számtani, ter­mészeti és gazdasági ismeretek magyar nyel­ven, a földrajzi, történeti és állampolgári is­meretek az anyanyelven ismétlendők és kéren­dők számon, illetőleg fejlesztendők. Bocsánatot kérek ezért a nagyon is rész­letes felsorolásért, (Halljuk! Halljuk!) de ez a felsorolás talán szükséges is kétségek, félre­értések eloszlatására, ezért soroltam fel min­den tantárgyat. Ezekből ugyanis kiviláglik. hogy az elődöm által a háromtípusú iskola helyébe állított egységes nemzetiségi iskola­típus vegyes előadási nyelvű iskola és nem »német iskola«, amint azt egyes újságírók ír­ták és a közönség körében is széltében be­szélik. Az új vegyes iskolatípus folytatása annak a kísérletnek, amelyet a B-típus szolgált. Azoktól, akik ezeknek az iskoláknak felügye­letével vannak megbízva, olyan jelentéseket kapok, hogy a B-típus és nyomában az újabb vegyes tannyelvű iskola eléggé beválik és általában elég jól megtanulják a gyermekek mind a két nyelvet, az iskola elvégzésével ki­elégítően tudják magukat kifejezni mind a két nyelven szóval és írásban. Elismerem azonban mindjárt itt, Baross képviselő úr fel­szólalása kapcsán, hogy mindenesetre két ide­gen nyelven, mert hiszen azt is tudjuk, hogy a gyermekek anyanyelve sváb, tehát náluk a két idegen nyelven való tanulás minden­esetre sokkal nagyobb igényt támaszt a gyer­mekek szellemi képességeit illetőleg, mint az egy nyelven való tanulás, a saját anyanyel­vükön való tanulás. A vegyes nyelvű iskolatípust már elődöm bevezette az állami iskoláknál. 1936'37-ben 43. 1937/38-ban 72 iskolában folyt így a tanítás. Az országgyűlés tagjai méltóztatnak tudni, hogy az állami iskolák elemi iskoláink­nak csak kisebb részét teszik. Ha egy intéz­kedést általánossá, általános hatásúvá kívá­nunk tenni, akkor a felekezeti iskolákban is érvényesítenünk kell azt. A miniszteri tárca vállalásakor vállaltam elődöm ezen szándéká­nak keresztülvitelét s ha már vállaltam, le is vontam minden konzekvenciát és vállaltam saját személyemben a teljes felelősséget. Ezen az alapon rávettem a felekezeteket, hogy mi­nisztériumommal karöltve hajtsák végre ^sa­ját iskoláiknál is intézkedésemet, illetőleg annak végrehajtásához járuljanak hozzá. Ennek a nem magyar anyanyelvű tanulók oktatási rendjét meghatározó és hatályban lévő kormányrendeletnek megfelelően a leg­nagyobb gonddal községenként, illetőleg isko­lánkint állapították meg minisztériumom tiszt­viselői azt, hogy milyen mértékben kell a vegyesnyelvű oktatási rendszert bevezetni, és n tanulók anyanyelvi megoszlásának lehető figyelembevételével határoztam meg azt, hogy egy iskola keretében hány tanítónak kell a magyar tagozatban tisztán magyar nyelven és Siány tanítónak kell a vegyes tagozatban ma­gyar és német nyelven tanítania. Ennek az 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán, 45Í aránynak megállapításánál azt vettem irány­; adónak, hogy az érdekelt szülők a beiratás al­j kalmával milyen anyanyelvűnek jelentették be gyermekeiket. Pe arról is gondoskodtam, hogy ahol a tanulók túlnyomó többsége német anya­nyelvű s az egészen csekély számú magyar j tanulók részére külön tanítót alkalmazni nem I lehetett, ezeknek a tanulóknak tisztán magyar | nyelven való elkülönített oktatását a tanító j külön díjazás mellett lássa el. ! _ Méltóztassék ezekután megengedni, hogy j kitérjek annak az egynéhány községnek ese­I tere, amelyeknek dolgát az interpelláló kép­viselő urak elemezték. Pilisborosjenőn az 1930. évi népszámlálás szerint 185 magyar és 1482 német lakos volt. A háranitanerős állami iskolába beírt tanulók közül szüleik tizenegyet vallottak magyar- és 107-et nemetanyanyelűnek, a két tanerős római katolikus elemi iskolában pedig 18-at magyar­es 116-ot németanyanyelvűnek. Rendelkezésem értelmében az állami iskolában egy tanítónak tisztán magyar nyelven, kettőnek pedig ma­gyar és német nyelven keli tanítania. Az utóbbi tagozat a tanulók nagy száma miatt talán még fejlesztésre is szorul. j Pomázon — amelyről szintén szó volt — az } 1930. évi népszámlálás szerint 4620 magyar és 386 német lakos volt. A 16 tanerős állami isko­lába beírt tanulók közül szüleik 453-at vallot­tak magyar- és 204-et németanyanyelvűnek. Rendelkezésem értelmében a 16 tanító közül 12-nek tisztán magyar nyelven, négynek pedig magyar és német nyelven kell tanítania. Solymáron az 1930. évi népszámlálás sze­rint 881 magyar és 2718 német lakos volt. A 12 tanerős állami iskolába beírt tanulók közül 33-at vallottak magyar- és 503-at németanya­uyelvűnek. Rendelkezésem értelmében a 12 ta­nító közül kettőnek tisztán magyar nyelven, tíznek pedig magyar és német nyelven kell tanítania. Ilyen értelemben nyert az oktatási nyelv a közleményekben nem említett többi, kisebb­nagyobb mértékben németek által lakott köz­ségben is rendezést. Ha a számszerűségek iránt is méltóztatnak érdeklődni, t. képviselőtársaim, közölhetem, hogy 380 községben történt ilyen vonatkozású rendezés. Ezekben a községekben 74 új tanítói állás szervezése után tisztán magyar nyelven fog tanítani, — ezek mind vegyesnyelvű köz­ségek, illetőleg németnyelvű községek — 376 és az egységes vegyesrendszer szerint fog taní­tani 731 tanító. A magyar tankötelesek külön oktatásáért pótdíjban részesülő, tehát külön­órákat adó tanítók száma 54, az anyanyelvet külön oktató tanítók száma pedig 41. Hogy a pénzszerűséget is bizonyos mértékig illusztrál­jam, az ezen rendszer miatt építendő új tanter­mek száma 86. Meg kell állapítanom ezekután azt, hogy elődömnek egytípusos elgondolása nem veze­tett az agitáció és a vádaskodások megszünte­tése s a kétoldali befolyásolás tekintetében jobb eredményre, mint Klebelsberg gróf há­romtípusos megoldása. Az egymásnak ellent­mondó, egymást sokszor gyorsan követő ellent­mondó állásfoglalások — volt olyan község, amely négyszer változtatta álláspontját — az egyes községekben napirenden maradtak a tanfelügyelők jelentése szerint és ellenőrzőim tudomása szerint. Mert néha ezek nem is ke­rülnek nyilvánosságra. Egyes szülők névváltoztatása r bizonyára származhat egyéni meggondolásból, családi körülményekből is, például a férj és feleség 69*

Next

/
Oldalképek
Tartalom