Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

V Az országgyűlés képviselőházának irányában hangosabb lenne. (Rupert Rezső; Nagyon örvendetes megállapítás!) Êz a sváb nép egy sváb lokálpatriotizmusban él és nem szereti, ha ezt megbolygatják, de ennek a nyugalomnak érdekében még áldozatokra is képes(Rupert Rezső: Igen derék nép, csak ne uszítsák!) Ez a lokálpatriotizmus az állani szempontjából nem egészen irreleváns és bármilyen oldalról is történjének erőszakos beavatkozások, ezeket emberi szempontból is helyteleníteni kell. (Rupert Rezső: Nem is akarunk!) Ez a sváb népi önmagától, teljesen saját elhatározásából tiltakozik az ilyen erőszakos beavatkozások ellen. Kötelességemnek tartottam ezt a kérdést a Ház «lé hozni már csak azért is, mert hiszen erre megbízást kaptam. Ha nem is kaptam volna meghízást, látva azt a nyugtalanságot, amely, a sváb nép között van, kötelességszerűen szorgalmaznám annak elsimítását. De kezeim között van az egyik kÖKségnejk a miniszter úrhoz címzett és közel 500 aláírással ellátott kérvénye, amelyben a következőket mondják (olvassa): »Kegyelmes Miniszter Uram! Ne tessék rossz néven venni, ha azt mondjuk, hogy Solymár községben az idei év októberétől mink is el vagyunk nyomva, mert gyermekeink már nem tanulhatják azt a nyelvet, amelyet akarnak, hanem kényszerítik, hogy német nyelvem tanuljanak. Kegyelmes miniszter úr! Értsék meg már végre egyszer a nagy urak ott fent, hogy mi nem németül akarunk tanulni, mert úgy .már úgyis tudunk, hanem magyarul, mert különben elpusztulunk a főváros szomszédságában, megélni sem fogunk tudni. (Rupert Rezső: Egészen okos dolog!) Már kétszáz éve élünk ebben az országban s nekünk rossz dolgunk sohasem volt, mink mindig szabadon és nyugodtan élhettünk és soha senki sem bántott. Hát akkor miért nem hagynak minket békében és gyermekeinket az iskolában azt a nyelvet tanulni, amely nekik is könnyebb és amelyet nemcsak érdekből, hanem szívből is tanulni akarnaki A német nyelvet nem felejtjük el úgysem, (Rupert Rezső: Kedves, megható beszéd!) mert azt úgy is tudjuk s nekünk nemcsak a magyar jó kenyér kell, hanem szükségünk van a magyar nyelvre is. Ne hallgassanak már azokra, akik a német falvakat járják, mert azok nem a mi kiküldötteink, azok bérencek, akik maguk mondták, hogy nekik ez a kenyerük.« (Meizler Károly: Ügy van! — Rupert Rezső: Ügy van! Ez a becsületes sváb nép beszéde!)! Igen, t. Ház! íme, ez a legfőbb oka annak, hogy az új tanítási renddel kapcsolatban ma itt a t. Ház szíves türelmét igénybe veszem. Ma ez a sváb nép látja, hogy az új tanrenddel kapcsolatban a magyar nyelv tudásában lemarad. Ennek következtében természetszerűen olyan zavar állott be ezekben a községekben, amelyet reparálnunk és helyrehoznunk feltétlenül szükséges. Jól ismerem azokat a motívumokat, okokat, amelyek ezt az egész kérdést napvilágra hozták. Nem újkeletű a német nyelv oktatásának ez a gondolata, hanem évtizedekre visszanyúlik. Természetes, hogy az újabb idők, mondjuk még a wilsoni elvek is, de később a német hatalomnak a minden német népet egységesítő mozgalma, ezzel kapcsolatban a magyar hatalomnak kötelességszerű gondoskodása a megszállt és elrabolt területeken élő magyarokkal kapcsolatban, ezeket a kérdéseket felelevenítették és maguk után hozták. De mi sem természetesebb, mint hogy nekünk is foglakoznunk kell az erdélyi, a bánáti,, a sza366. ülése Î939 január 25-én, szerdán. 447 badkakörnyéki magyarsággal. A fővároskörnyéki svábság kérdése azonban nem parallel ezekkel a kérdésékkel. Azt hiszem, hogy azok az úgynevezett német vezető urak, akik talán a legjobb szándékkal működnek, nem tettek különbséget a fővároskörnyéki svábság igényei és azoknak a németeknek, illetőleg sváboknak az igényei között, akik távolabb a fővárostól egy tömegben élnek, akik a magyar főváros szellemi életével kevésbbé találják inegal kapcsolatot és tömegeikkel inkább a primitív életben maradnak vissza. Ezek számára ellenben, akik ezen a környéken. élnek, egészen más és különleges elbírálás szükséges. Ugyanis méltóztassanak elképzelni, hogy Bukarest környékén párezer magyar vagy Berlin környékén párezer francia, vagy Párizs környékén párezer német élne és ezek számára az államnyelv tökéletes bírását eltiltanák. Hozzávéve azt is, hogy ezek a nemzetiségek ott az anya- államban kétszáz éve élnének, méltóztassanak magukat beleképzelni a pestkörnyéki svábság helyzetébe. Ez a különleges leki alkat, ez akülünleges gazdasági helyzet maga után vonja azt, hogy ez a budapestkörnyéki svábság semmiféle népcsoporti gondolatba nem tud és nein akar beleilleszkedni. Nem akarja a sváb lokálpatriotizmust felcserélni más eszmekörrel, amely nem felel meg a magyar tradícióknak, a magyar történelemnek. (Rupert Rezső: És a vallását sem akarja ellhagyni!) Ezt nyomatékosan le kell szögeznem, már csak azért is, nehogy a kerületembéli sváb nép téves fogalmakra adjon okot a közvélemény előtt. De le kell szögeznem ezt a kormányzat felé is és, last but not least, az — úgy látom — hiányosan informált berlini kormány felé is. Ezt az utóbbit azért is teszem, mert azt hiszem, hogy amennyiben a berlini kormány érdeklődik ezeknek a sváb lakosoknak a sorsa iránt, meg fogja találni a módját annak, hogy a magyar kormánnyal együtt ezeket a panaszokat a legsürgősebben orvosolja és, remélem, meg fogja találni a módját annak is, hogy a jövőben ne történjenek olyan telekvásárlások, amilyenek eddig történtek. Nemrég az egyik községben egy ilyen népművelési tit'kár azzal jött ki, hogy nem Verdunnél van a nagy német temető, hanem itt Magyarországon. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! — Horváth Zoltán: A Volksbund titkára!) Ilyen és hasonló előadások nem jelentik a német nép kulturális nevelését. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejári Baross Endre: Kérek 15 perces meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Házi a kért meghosszabbítást megadta. Baross Endre: T. Ház! Azt hiszem, hogy ha ezek a német vezető urak ilyen valótlanságokon felépülő kultúrát akarnak adni ennek a népnek, akkor ez a nép meg fogja találni a módját annak, hogy ezek a titkárok többé ne járjanak ki a községekbe. (Rupert Rezső: A nép sok helyen már saját maga tiltakozik ezeknek a titkároknak a kijárása ellen!) Mindezt kötelességszerűen mondottam eí. Többen figyelmeztettek, hogy ne nyúljak ehhez a kérdéshez, de én, azt hiszem, hogy ha egy képviselőhöz a kerülete egy kéréssel fordul, kötelessége abban megfelelően eljárni. (Helyeslés.) Aztán feltétlenül kell még egypár szót szólnom ahhoz a sváb fiatalsághoz, amely a magyar állam áldozatkészségéből fejlesztette tudását és találta meg boldogulását. Azt mondhatom,, hogy a magyarság végtelen és mérhe