Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

w 444 Az országgyűlés képviselőházának «lekében megvalósítani. Egy rossz gazdasági esztendő, egy fagykár, egy esős esztendő olyan helyzetbe hozhatja a szőlősgazdatársadalmat, hogy még a rendes adóját sem lesz képes megfizetni, nem hogy azokat az újabb terheket el tudja viselni, amelyek a hegyközségi törvény rendelkezéseivel kapcsolatban vállaira nehezednek. Ezért a homokon gazdálkodó szőlősgazdatársadalomnak az a kívánsága, hogy a hegyközségek ^ kötelező megalakítására vonatkozó rendelkezés legalább bizonyos időre függes^tessék fel. A hegyközségi törvény kimondja, hogy az autonómia keretén belül elsősorban a szőlősgazdatársadalomnak áll jogában megalakítani a hegyközséget és ha az érdekeltség azt nem alakítaná wes;, akkor a törvényhatóság első tisztviselője hivataliból alakítja meg a hegyközséget. A gyakorlatban e törvényes rendelkezés következtében az a helyzet állt elő. hogv a homokos szőlő- és gyümölcst^'**melő vidékeken igen sok_ helyen nem alakították mesr a h egyezségeket és nap*v eléeredetlenségpel fogadták azokat a rendelkezéseket, amelyek újahb terheiket falén tenfík a szőlőművelésnek. Ezeknek a szőlőművelőkT>.ek az a kívánsáffuk. hogy a 'minisztérium azokat a taoasztalatokat, amelyeket a hep^kóVségekkel kapcsolatban eddig szerzett, először azokon a vidékeken hasznosítsa- ahol a hep-vközsé^eíket eddig nem alakították me°r: állítson szőlő- és gyüni ölcs-mintatel éneket, mntpssa he azokat a környéken élő szőlőmíWelő és pryümölcstermelő gazdáknak és ha ők uiep* fognak győződni ezeknek a mintateleneikne-k előnyös gazdasági helyzetéről, abban az esetben önként hajlandók lesznek a hegvközséget megalakítani. Súlyos szociális «érelem^k tartják a homokon gazdálkodó szőlősgazdák, hegy a hegyközsép'i törvénv három évre felfüggesztette a s-zőlőtelenítést. A homoknak a mezőgazdasági művelésbe való bevonása oedig igen fontos ál]arai és szociális érdeket szolgálna. Állami érdeket annyiban, hogy a teljesen terméketlen, homokos vidék ezzel bevonható lenne a mezőgazdasági kultúrába és éhben az esetben újabb adóalanyok vagyontárgyát fosna képezni, tehát újabb adóbevételekre is fog lehetőséget nyújtani az államnak. Másrészt pedis- azokon a vidékeken, ahol a homokon a gardák szőlőműveléssel és szőlőtermeléssel foglalkoznak, ha nagy^ családdal rendelkeznek, mintegy igényként jelentkezik az a követelés, hogy újabb és űfabh területeket vonva be a mezőgazdasági kultúrába, újabb jövedelmi forráshoz juthassanak és ezáltal lehetővé váljék a család megélhetése. Ezzel a telepítési kérdéssel szorosan összefügg a borértékesítés kérdése. Felmerült az a kérdés, miképpen lehetne abban az esetben, ha ezt a szőlőtelepítést a kormányzat megengedné, a borkészletet a piacról eltüntetni. Igen fontos volna, ha az állam gondoskodnék a bornak és a mustnak az eltüntetéséről olyanformán is. hogy különféle konzervgvárakat állítana fel, amely szörnnek dolgozná fel a mustot és a szörpöt beállítanák a néptáplálkozás szolgálatába, amint ez Németországban is történt. Ezáltal elejét lehetne venni annak a. szomorú ténynek is, hogy a bortermelő vidékeken a helyett, hogy tejet, vagy ilyen édes szörpöt adnának a gyermeknek reggelire, forralt borral táplálják őket reggelire és napköziben is 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. bort adnak nekik, hogy a táplálkozás hiányait valamiképpen pótolni tudják. Mindezekre való tekintettel arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ha nem volna lehetséges a hegyközségi törvénynek ezeket a sérelmezett rendelkezéseit legalább bizonyos időre felfüggeszteni, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a homokon nehéz gazdasági és szociális körülmények között élő szőlősgazdatársadalom a növényvédekező szereket olcsóbb áron kaphassa meg és bizonyos kedvezményeket és biztosítékokat kaphasson abban a tekintetben is, hogy termelt borát minden körülméuyek között értékesíteni fogja. Elnök: A. földmívelésügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszolni. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpelláló kéöviselő úr a hegyközségi törvénynek tulajdonképpen két rendelkezését kifogásolta. Egyrészt azt, hogy magának a hegyközségnek a megalakítása a gazdatársadalomra súlyos terhet ró,, másrészt pedig, hogy a szőlőtelepítés ideiglenes megtiltása szociális szempontból nem helyes, igazságtalan, különösen a homoki területeken gátolja a kisgazdák, kisemberek megélhetését, A hegyközségi törvény végrehajtása most van folyamatban. A végrehajtási utasítás azonban csak október 30-án jelent meg, amikor a földmíves-népesség legnagyobb része katonai szolgálatot teljesített és ennek volt a következménye az, hogy a hegyközségi törvénynek az intézkedéseit teljes egészében nem lehetett végrehajtani. Tudomásom van azonban arról, hogy bizonyos nehézségek is merültek fel egyes vidékeken, elsősorban azokon a vidékeken, ahol hegyközség eddig nem volt, ahol tehát a lakosság, illetve a gazdatársadalom még nem ismerhette a hegyközségi szervezkedésben rejlő előnyöket és azt, hogy mennyiben segíthet ez a szervezet az ő helyzetükön. Ezzel szemben viszont körülbelül 14 városban, illetve nagyobb községben több hegyközség megalakítását kérték az illetékesek a hegyközségi törvény 2. §-a értelmében, ami azt mutatja, hogy azokban a városokiban, illetve azokban a nagyobb falvakban, ahol azelőtt is hegyközség volt, ahol tehát a gazdák ismerték a hegyközség előnyeit, önként jelentkeztek és nem egy, hanem dűlőnként több hegyközséget is alakítottak. Természetes, hogy a hegyközségek megalakítása bizonyos terheket ró a gazdákra. Költséget okoz elsősorban az, hogy minden hegyközség kataszteri holdanként egy pengő tanácsi hozzájárulást köteles fizetni, ez ezen járulék maximális összege. Viszont nincs megállapítva, hogy mennyi az egyes hegyközségek által a saját hegyközség költségeire fizetendő járulék. A törvényben akarattal nem jelöltük meg az erre fordítandó összeget, mert annakidején attól féltünk, hogy az így megállapított maximális összeg egyúttal minimális összeg is lesz és így a gazdáknak tetemes kárára lesz és túlnagy teherrel fogja a gazdákat sújtani, (Esztergályos János: így is nagy terhet jelent!) A kérdés megoldása kettős. Ha terhet is ró a hegyközség a gazdákra, ez a teher nem lesz annyi, mint amennyi előnyt a hegyközség megalakítása a gazdáknak nyújtani fog. A hegyközség megalakításával ugyanis megoldódik a szőlők őrzése, az eddigi mezőőrök helyett hegyőröket alkalmaznak. Tehát az egyik zsebből eddig fizették a mezőőrt, akit ezentúl nem fognak fizetni és a másik ^sebből fogják a