Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
Az országgyűlés képviselőházának í hegyőrt fizetni. Ezzel szemben azonban a hegyközség megalapításával kapcsolatban a gazdák nagy előnyökre tehetnek szert. Éppeii a képviselő úr említette interpellációjában, hogy a védekezőszerek és a védekező anyagok egyöntetű nagy összegért való vásárlása révén olcsóbb árakat lehet elérni. A. kormányzat tett is már ebben a tekintetben megfelelő lépéseket. Ha összehasonlítjuk azt az összeget, amelyért a szőlőtermeléshez szükséges védekező anyagokat, rézgálieot, azután a kötözéshez szükséges raffiát idén a gazdák beszerezték, a múlt évi hasonló összeggel, megállapíthatjuk, hogy lényeges csökkenés állt elő. Ha ezt a csökkenést egy katasztrális holdra átszámítjuk, akkor megállapítható, hogy a csökkenésből a hegyközségu járulék uündenesetre kitelik. (Esztergályos János: Még mindig 'túl magasak az árak!) Rá fogok térni a konkrét árakra is, hogy a t. képviselő urat e tekintetben is bizonyos mértékben megnyugtassam. Egy mázsa rézgálio a múlt évi árral szemben idén 10 pengővel olcsóbb, ami (körülbelül 20%-os csökkenést jelent. Ugyanakkor a raffia a múlt esztendővel szemben 8 pengővel lett olcsóbb. Ha most tekintetbe vesszük, hogy egy katasztrális hold szőlő négyszeri permetezésére 20 kilogramm rézgálicra van szükség és ugyanennek a szőlőterületnek kötözésére 15 kiló raffiára van szükség, akkor megállapítható, hogy az árcsökkenés következtében a rézgáMcnál katasztrális holdanként 2 pengő megtakarítás érhető el, a raf fiánál pedig 1.20, tehát összesen 3.20 pengő. Természetesen csak akkor ha a gazdák nagy tömegben szerzik he* a védekező anyagot. Éppen a hegyközségi .szervezeten keresztül azonban megvan a lehetősége annak, hogy nagy mennyiségben szerezzék be. Tenmészetesen ha egyenként szerzik be külső szatócsüzletekben, nagyobb árat fizetnek és éppen ez teszi szükségessé a hegyközség megalapítását, hogy nagy tömegekben tudják beszerezni ezeket a védekező szereket. Ha az egyes hegyközségek túl magasnak tartják a hegyközség költségvetését, azt, megfellebbezhetik és végső fokon a földmívelésügyi minisztérium elé kerül. Természetszerűen ha túlzott kiadásokat, elsősorban ha túlzott igazgatási és személyi kiadásokat látok, bizosíhatom az interpelláló képviselő urait, hogy ezeket anindenkor le fogom faragni és csakis a legszükségessehb kiadások fedezésére felvett öszszegeknek a költségvetésébe való beállítását fogom engedélyezni. Az interpelláló képviselő úrnak a hegyközségi törvénnyel szemben második kifogása az volt, hogy a szőlőtelepítést három évre beszüntettük. Erre azért volt szükség, mert óriási mennyiségű borkészletek álltak rendelkezésre, azonkívül nem volt teljesen pontos statisztikai adat arra vonatkozóan, hogy mekkora szőlőterület van az országban. Három év alatt ez természetesen teljes mértékben tisztázódni fog és akkor meg fogjuk tudni állapítani, hogy hol lehet megengedni új szőlő telepítését. Itt elsősorban a homokos vidékekre gondolok szociális szempontból és_ a történelmi bortermelő vidékre, ahol lehet majd a szőlő területét szaporítani. Az értékesítést nem lehet folyamatosan és tökéletesen megoldani, ha nem tudjuk azt, hagy mennyi szőlőterület • áll rendelkezésre, mennyi bor elhelyezéséről kell minden évben gondoskodnunk. (Üqy van! Ügy van! jobbfeW.) W6. ülése 1930 január 2 S-en, szerdâfL 445 Csak rá kívánok mutálni arra, hogy az 1937. évi rekordtermés alkalmával 4,500.000 hektóliter bor termett, olyan kvantum, amely természetesen, hihetetlen mértékben lerontotta a belső bor- és must-árat és ennek következtében és a termelők ai kisemberek verejtékes munkájuk gyümölcsét nem élvezhették, nem kapták meg. Ezért .már akkor szükség volt az óriási termés levezetése érdekélben intervenciós vásárlásokra, amelyek segítségével 480.000 hektóliter bort vont ki az állam a forgalomból: ! 120.000 hektólitert vásárolt meg borpárlatfőzésre, 200.GW hektólitert vásárolt meg sűríI tésre, 100.000 hektólitert exportra és 60.000 hekI tóliter került zárolásra. Ennek volt a következménye az, hogy ez, a nagy kvantum kike] rülvén a forgalomból, a borárak nem zuhantak | még lejjebb. Segített ebben a tekintetben az is, I hogy a kormányzat irányárakat állapított i meg, amelyek 1937-ben cukorfokonkint 0.7 fillért, szőlő-kilogrammonként 7 fillért, maiigán I fokonként pedig kiforrott bornál 1.3 fillért j jelentettek. Minthogy a hegyközségi törvény, illetve a beruházási javaslat következtében az állam más úton-módon is már eddig is a gazdák segítségére sietett közpincék létesítésével — a múlt évben 12 ilyen közpince létesült 160-000 hektóliter befogadóképességgel, az idén pedig négy közpince van építés alatt 40.000' hektóliter befogadóképességgel — láthatjuk azt, hogy a kormányzat igen is még nagy imisttermés esetén is tetemes mennyiségű mustot von ki majd a forgalomból és így lehetővé teszi, hogy a mustár megfelelően alakulhasson ki. Az idei termés a múlt évinél jóval alacsonyabb, csak 2,700.000 hektóliter volt és ennek következtében az idén a must-árak megfelelőek voltak, amennyiben az idén cukorfokonként 1.3 fillér volt a must ára, a szőlő kilója pedig 10—12 fillér, viszont a maligánfokonkint a kiforrott bor ára két fillér volt. Az idén is intervenciós vásárlások keretében — megjegyzem, hogy az intervenciós vásárlások elsősorban a tömeg-borokat, a kisemberek úgynevezett kommeroborát veszik fel — 27.000 hektóliter bor vétetett fel és ennek a következménye az, hogy az 1937-es helyzettel szemben, amikor a bor ára maligánfokonkint 1.3 fillér volt, ennél a 27.000 hektóliternél ez 3.5-ről 4 fillérre i emelkedett fel. Méltóztatnak ebből látni, hogy a borértékesítés szempontjából és elsősorban a kistermelők érdekében a kormány már eddig is megfelelő intézkedéseket foganatosított és én a magam részéről e téren tovább is kívánok menni és továbbra is lehetővé kívánom tenni, hogy ezek a kisemberek a jövőben is megfelelő áron értékesíthessék a termésüket. (Helyeslés.) Ami már most az interpelláló képviselő úrnak azt a propozícióját illeti, hogy a hegyközségi törvény végrehajtása tekintetében bizonyos türelmi időt vezessek be, erre a törvény, sajnos, nem ad nekem lehetőséget, mert határozottan megvan benne mondva, hogy azt végre kell hajtani, én azonban mindenkor figyelemmel leszek a helyi viszonyokra, és a helyi viszonyok gondos mérlegelésével és az egyes emberek helyzetének tekintetbevételével a legméltányosabban kívánom majd ezt a kérdést rendezni, lehetőleg úgy, hogy a gazdatársadalomra minél kevesebb teher háruljon és a gazdaközönség minél több hasznát láthassa
