Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
•^ ír 'Az országgyűlés képviselőházának másik oldala az egyházé, az egyház lelki pass tori teendőket végző papjai szempontjából az, hogy a kormányzat — úgy a mai, mint az elmúlt kormányzatok — teljes elismeréssel értékelte azt az erkölcsi munkát, amelyet a különböző egyházak lelkipásztorai a nemzetnevelés terén, különösen a falusi lakosság körében, a falusi élet társadalmi és gazdasági vonatkozásában kifejtettek. Ezt az értékelést meg is mutatta azzal, hogy ahol ez a tevékenység vasúti utazással volt kapcsolatos, ott ezekbe a kedvezményekbe, amelyekhez őket juttatni lehetséges volt, bele is helyezte. Vonatkozik ez különösen a hitoktatást végző lelkipásztori személyzetre, akár abban a formájában, hogy — úgy mint az állami tanszemélyzet — státusba voltak beosztva mint hitoktató személyzet, akár pedig abban a formájában, hogy bizonyos időtartamra speciális megbízatást kaptak, úgyhogy lelkipásztori ténykedésüket csak mellékfoglalkozásként végezték. A lelkipásztoroknak ez a kategóriája ugyanazt a vasúti kedvezményt élvezte, mint ami az állami tisztviselők részére az 1926-os kedvezmények kapcsán lett megállapítva, ezenfelül a különböző szerzetesrendek, apácarendek, egyes felekezeteknek egyházi testületei, valamint egyes egyházi személyek megkapták akkor, ha lelkipásztori tevékenységük vasúti utazással volt kapcsolatos. Ügy vélem, hogy a kérdésnek ilyetén való rendezésével a kereskedelmi kormány egyrészt szem előtt tartotta az 1926-ban elvben helyesen felépített . rendezést, másrészt — és e tekintetben Tildy igen t. képviselőtársam megállapításához a magam részéről is teljes egészében csatlakozom — ennek a tevékenységnek értékelését ezzel is dokumentálni igyekezett. Ügy vélem, kár volna ezt a rendezést ma megbolygatni es ezzel esetleg megingatni a 26-os rendezést. Ezért tiszteletel kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon ) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Tildy Zoltán: T. Ház! Sajnálattal állapítom meg, hogy a miniszter úr lényegében tagadó választ adott. Azok a kategóriák, amelyeket a miniszter úr felsorolt, tényleg kapják ezt a vasúti kedvezményt, de hiszen olyan kategóriák ezek, amelyek eddig be voltak sorozva a tanítószemélyzet keretébe. Maga a lelkipásztori kar kapott bizonyos vasúti kedvezményt — mondjuk — országos nagygyűlései alkalmából és igénybe vehetett vasúti kedvezményt akkor, amikor az ország egész társadalma igénybe vehette ezeket, de magának az egész lelkipásztori kar munkájának bizonyos megbecsülése abban nyilvánult volna meg, ha ezt a munkát a nemzet, a nagy közösség szempontjából is méltóztatott volna értékelni. A lelkipásztori kar megérdemli ezt a kevés segítséget az államtól akkor, amikor az állam nagyon sok tekintetben anyagi szempontból megrövidítette a lelkipásztori kar életlehetőségét. Megemlítettem, hogy úgy a korpótlék, mint egyéb más tekintetben az állam jelentős levonásokat alkalmazott a lelkészekkel szemben az elmúlt esztendő során. Hozzátehetem ehhez azt is, hogy ugyanakkor mérhetetlenül megnövelte az egyházak iskolai terheit, hiszen csaknem kétszeresére emelte fel az állam az egyházi tanítók nyugdíjjárulékát, illetőleg azt, amit e címen az egyházaknak be kell fizetniÖk. Amikor az állam egyrészt terheket rótt az egyházukra, másrészt elvett a lelkipásztori javadalomból, azt hiszem, nagyon méltányos volt az a kére366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 448 lem, amelyet előterjesztettem és őszintén sajnálom, hogy a miniszter úr lényegében teljesen tagadó választ adott nekem ebben a kérdésben, bár elismerte a lelkészek kiváló munkáját, amelyet a közösség érdekében végeznek. Válaszát ezért sajnálattal nem vehetem tudomásul és bejelentem itt a Házban, hogy ezt a kérdést a költségvetési vita során, talán még részletesebben megindokolva és indokokkal jobban alátámasztva, ismét a Ház elé fogom hozni. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Mózes Sándor képviselő úrnak a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. , Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. fölmívelésügyi miniszter úrhoz a hegyközségi tíörvény végrehajtásának felfüggesztése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak árról, hogy a szőlősgazdák és gyümölcstermelők a hegyközségek kötelező megalakítására vonatkozó törvényes rendelkezést, a hegyközségek megalapításával kapcsolatban felmerülő súlyos terhek miatt, a legnagyobb elégedetlenséggel fogadták és a hegyközségek kötelező megalakítására vonatkozó rendelkezés és a telepítési tilalom felfüggesztését követelik*! 2. Hajlandó-e a miniszter úr a hegyközségek kötelező megalakításaira és a telepítési tilalomra vonatkozó törvényes rendelkezést legalább az igazságos, egyenlő és arányos közteherviselés megvalósításáig felfügeszteni 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! Annak a szőlősgazdatársadalomnak érdekében szólalok fel, amely 1—2 és 5 holdas területen, az egész ország területén összesen- mintegy 200.000 hold homokon folytat szőlőművelést és gyümölcstermelést. Meg lehet állapítani, hogy ez a kisgazdatársadalom igen nehéz gazdasági és szociális körülmények között él, amennyiben holdankint átlagban véve sokszor 20 pengő adót fizet, úgyhogy egy húszholdas kisgazda évi 400 pengő adóval van megterhelve. _ Ez a körülmény az oka annak, hogy a kisgazdatársadalom ellenszenvvel viseltetik minden olyan törvényes rendelkezéssel szemben, amely újabb terheket rak vállaira. Ilyen újabb terheket tartalmaz a hegyközségi törvény is, amely kimondotta a hegyközségek és a hegyközségi tanácsok kötelező megalakítását. Ezeknek megalakításával és a hegyközségi adminisztrációval kapcsolatban olyan újabb terhek kerülnek a szőlőmüvelő és gyümölcstermelő gazdatársadalom vállaira, amelyeknek következtében ahelyett, hogy gazdasági és szociális helyzete megjavulna és életszintje emelkednék, életszintje sülyed és szociális helyzete súlyosbodik, mert csak így képes a terheket elviselni. A kisgazdatársadalom attól tart, hogy a hegyközségek és hegyközségi tanácsok megalakításával kapcsolatban katasztrális holdankint mintegy 4—6 pengő újabb teherrel lesz megterhelve és hogy a hegyközségek adminisztrációjával kapcsolatos terhek fokozódni fognak az idők folyamán és nem is tudják mindig előteremteni a költségeket azokra a célokra, amelyeket éppen a hegyközségi törvény igyekezett a szőlőművelő és gyümölcstermelő gazdák, ér68' !
