Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

43G Az országgyűlés képviselőházának mára szükséges vasnyersanyagnak az árát, . Nem lehet az ország közönségére közömbös az, hogy ebben a hatalmas vállalatban mi történik és nem lehet a mi számunkra köziömbös az, hogy erkölcsi szempontból és gazdasági szempontból egyformán, ez az ügy hogyan és mint intéztetett el. Évtizedeken keresztül egyetlen magyar kormány sem tudott a Rimamurányi Et. árpolitikája ellen komoly harcot felvenni. Biró Pál volt ebben az országban a vasdiktátor; Biró Pál képviselte tulajdonképen a magyar termelést a nemzetközi vaskartelben; Biró Pál politikai és gazdasági ereje volt az, amely, százezrek számára megszabta a vasnak, mint nyersanyagnak az árát. Nagyjában-egészében a legutóbbi 15 esztendőben szerezte Biró Pál a vagyonát és a legutóibbi 15 esztendőben fejlődött fel a Rimamurányi Rt. olyformán, hogy most már 14 millió pengő brutto bevételről tesznek tanúságot azok a mérlegéi, amelyeknek alapján nem lehet eligazodni, amely mérlegekből azt sem tudja egyetlen ember sem kivenni, hogy munkabérben, fizetésben mit ad ki a Rimamurányi. Olyan mérleget vezetnek ott s olyan mérleg alapján dolgoznak, ami szégyene a magyar közgazdasági életnek. (Mozgás.) Es azoknak, akik azt kérdezik, hogy mi lesz Magyarországon majd abban az esetben, ha a zsidótörvényt beváltják, felhívom a figyelmüket arra, hogy araikor még nincs meg az új zsidótörvény, most sem tudjuk a mérlegszokások t miatt, a mérlegekkel való visszaélések miatt, a réges-régi, 50—60 esztendős közgazdasági törvények miatt, hogy gazdaságilag mi történik ebben az országban. Ha világosságot, tisztességet és rendet teremtenek, az lesz a legnagyobb szakszerűség, ami a magyar közgazdasági életben érvényesülhet. i T. Ház! Biró Pál ügye nem lehet tisztán és egyedül Biró Pál ügye, mert aki tisztában van azzal, hogy egy hatalmas, nagy, vállalaton belül esztendőkön keresztül folytatott valutaspekulációkat hogyan és mint lehet megoldani — mert következő interpellációmban ide fogom majd hozni a t. Ház élé annak a módszerét, hogyan lehet ezt megoldani •— az nagyon jól tud;ja, hogy kizárt dolog, hogy egyetlenegy ember a maga lelkiismeretének felelősségére tudja egy ilyen hatalmas^ nagy kartelben, illetve koncernbén a valutasíbolás ügyét megoldani. (Haám Artúr: Díszgójok segítségével!) Nem díszgójok segítségével, de belső segítséggel, magában a szervezetben. Tiszta lehetetlenség, technikai lehetetlenség, hogy egy ember milliókra menő sípolást egyedül tu díjon egy könyveléssel, egy hatalmas nagy osztályokkal ellátott vállalatnál lefolytatni. Ezt mindenki tudja, aki Magyarországon csak egy kicsit is belenézett a gazdasági életbe- (Úav von! Ügy van! balfelől.) Nem elintézés az — ezt határozottan állítom — hogy most egyedül Biró Pált, akinek végeredményben elegendő időt adtak a szö késre, bűnbaknak állítják oda, hogy Biró Pál egyedül feleljen azért, — .minthogy a francia törvények értelmében nem is adják ki — hogy mi történt itt, a vállalatot pedig ugyanazok az emberek, akik eddig Biró Pál mellett dolgoztak, minden további nélkül vigyék tovább és valami olyant lásson az ország egész közönsége, hogy: kérem, elvitték a milliókat, rendben van minden, akik a hatalomban Biró Pál után következtek, azok vezetik szépen tovább az üzemet. ::: T* Ház! Nekem a leghatározottabb kifő- 1 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. gásom van az ellen a gyakorlat ellen, amelyet a Nemzeti Bank vezetett be. Én a Corpus Jurisban semmi nyomát sem látom annak, hogy a Nemzeti Bank hogyan lehet ügyész, hogyan lehet vizsgálóbíró és hogyan lehet végső döntő fórum azokban az ügyekben, amelyek a valutasíbolási dolgokkal öszszef üggnek. Ez lehetetlen gyakorlat, amelynek a törvényes alapjait nem látom. Igen komoly és fontos helyről hallottam a következőt. Egyelőre nincsen jogom kétségbevonni az adat helyességét, de tisztelettel bocsánatot kérek majd, ha bebizonyítja a t. kormány, hogy nem igaz, amit mondok, tehát előre is fairül akarok eljárni. Kérdezem, igaz-e, hogy a Rimamurányira már hatmillió pengőt rásóztak a valutasíbolási dolgok miatt és hogy ezt a hatmillió pengőt a Rimamurányi le is fizette? Kérdezem, lehetséges-e az, hogy a Nemzeti Bank, mint állam az államban, hatmillió pengő büntetést rávág a történtek miatt a Rimamurányira, a hatmilliót a Rimamurányi a mellényzsebébői nevetve kifizeti, mert a mérleg abból a szempontból, hogy mennyi a vagyon, hamis. (Mozgás. — Zaj.) Ezt én állítom felelősséggel. Tehát a Rimamurányi kifizeti a hatmillió pengőt s mehet az egész kocsi tovább úgy, ahogy azelőtt ment és ezzel a dolog el van intézve. így nem lehet a dolgokat véglegesen elintézni, így nem lehet megnyugtatni azoknak az embereknek erkölcsi érzékét, akik ebben az országban töméntelen adót fizetnek, akikét megraboltak 15 és 20 esztendő alatt a vasárukkal. Különben is a leghatározottabban szembeszállók mindenkivel, aki arra hivatkozik, hogy a világot a pénz irányítja. Nem igaz, hogy ezt a világot a pénz irányítja és nem is szabad a pénznek irányítani a világot. Vannak bizonyos erkölcsi alapjai egy nemzet gazdálkodásának, amelyeknek, ha nem tudnak megfelelni, vagy ha azoknak határait túllépik, akkor hiába van akármennyi pénzünk, hiába gyűjtünk össze akármennyi devizát, vagy legyen bármennyi alapunk, annak a nemzetnek el kell pusztulnia, ha a nagy tömegek, akik végtelen nyomorúságban élnek, nem érzik azt, hogy az igazság sújtó keze teljes erővel lecsap olyankor, amikor volt országgyűlési képviselők, a politikai hatalom részesei, hatalmas nagyvállalatok élén álló elnökvezérigazgatók szabadon szaladhatnak el és szaladhatnak el az esetleges cinkostársaik is. Hogy pedig ennek lehetősége fennforog, erre vonatkozólag kénytelen vagyok megállapítani, hogy még a régi Tabakovics-rezsim idején Biró Pált a Rimamurányi Vasmű Részvénytársaság elnök-igazgatóját, a devízaarisztokrácia egyik tagját és a Rimamurányi Vasműveket hivatalosan felkérték arra, hogy a devízaönrendelkezési jog gyakorlata alapján előállott bizonyos visszaélések kiderítésére adjon a Rimamurányi hiteles felvilágosításokat az üzemvezetésről. Többszöri felszólítás dacára — miután a tárcaközi bizottság felfüggesztette a Rimamurányi devízaönrendelkezési jogát — nem tudták megkapni a Rimamurányitól az elszámolásokat, mert azokat megtagadta é* devízaönrendelkezési jogát mégis visszakapta, amivel megmutatta, hogy sem a minisztérium, sem a kormány, sem a Nemzeti Bank a Rimamurányi Vasmüvek Rt.-nek Magyarországon nem •parancsolhat. . • .. - . ;