Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

43G Az országgyűlés képviselőházának mára szükséges vasnyersanyagnak az árát, . Nem lehet az ország közönségére közömbös az, hogy ebben a hatalmas vállalatban mi tör­ténik és nem lehet a mi számunkra köziömbös az, hogy erkölcsi szempontból és gazdasági szempontból egyformán, ez az ügy hogyan és mint intéztetett el. Évtizedeken keresztül egyetlen magyar kormány sem tudott a Rimamurányi Et. ár­politikája ellen komoly harcot felvenni. Biró Pál volt ebben az országban a vasdiktátor; Biró Pál képviselte tulajdonképen a magyar termelést a nemzetközi vaskartelben; Biró Pál politikai és gazdasági ereje volt az, amely, százezrek számára megszabta a vasnak, mint nyersanyagnak az árát. Nagyjában-egészében a legutóbbi 15 esztendőben szerezte Biró Pál a vagyonát és a legutóibbi 15 esztendőben fejlő­dött fel a Rimamurányi Rt. olyformán, hogy most már 14 millió pengő brutto bevételről tesznek tanúságot azok a mérlegéi, amelyek­nek alapján nem lehet eligazodni, amely mér­legekből azt sem tudja egyetlen ember sem kivenni, hogy munkabérben, fizetésben mit ad ki a Rimamurányi. Olyan mérleget vezetnek ott s olyan mérleg alapján dolgoznak, ami szégyene a magyar közgazdasági életnek. (Mozgás.) Es azoknak, akik azt kérdezik, hogy mi lesz Magyarországon majd abban az eset­ben, ha a zsidótörvényt beváltják, felhívom a figyelmüket arra, hogy araikor még nincs meg az új zsidótörvény, most sem tudjuk a mérleg­szokások t miatt, a mérlegekkel való vissza­élések miatt, a réges-régi, 50—60 esztendős köz­gazdasági törvények miatt, hogy gazdaságilag mi történik ebben az országban. Ha világossá­got, tisztességet és rendet teremtenek, az lesz a legnagyobb szakszerűség, ami a magyar köz­gazdasági életben érvényesülhet. i T. Ház! Biró Pál ügye nem lehet tisztán és egyedül Biró Pál ügye, mert aki tisztában van azzal, hogy egy hatalmas, nagy, vállalaton belül esztendőkön keresztül folytatott valuta­spekulációkat hogyan és mint lehet megoldani — mert következő interpellációmban ide fogom majd hozni a t. Ház élé annak a módszerét, hogyan lehet ezt megoldani •— az nagyon jól tud;ja, hogy kizárt dolog, hogy egyetlenegy ember a maga lelkiismeretének felelősségére tudja egy ilyen hatalmas^ nagy kartelben, illetve koncernbén a valutasíbolás ügyét meg­oldani. (Haám Artúr: Díszgójok segítségével!) Nem díszgójok segítségével, de belső segítség­gel, magában a szervezetben. Tiszta lehetetlen­ség, technikai lehetetlenség, hogy egy ember milliókra menő sípolást egyedül tu díjon egy könyveléssel, egy hatalmas nagy osztályokkal ellátott vállalatnál lefolytatni. Ezt mindenki tudja, aki Magyarországon csak egy kicsit is belenézett a gazdasági életbe- (Úav von! Ügy van! balfelől.) Nem elintézés az — ezt határozottan állí­tom — hogy most egyedül Biró Pált, akinek végeredményben elegendő időt adtak a szö késre, bűnbaknak állítják oda, hogy Biró Pál egyedül feleljen azért, — .minthogy a francia törvények értelmében nem is adják ki — hogy mi történt itt, a vállalatot pedig ugyanazok az emberek, akik eddig Biró Pál mellett dolgoz­tak, minden további nélkül vigyék tovább és valami olyant lásson az ország egész közön­sége, hogy: kérem, elvitték a milliókat, rend­ben van minden, akik a hatalomban Biró Pál után következtek, azok vezetik szépen tovább az üzemet. ::: T* Ház! Nekem a leghatározottabb kifő- 1 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. gásom van az ellen a gyakorlat ellen, ame­lyet a Nemzeti Bank vezetett be. Én a Corpus Jurisban semmi nyomát sem látom annak, hogy a Nemzeti Bank hogyan lehet ügyész, hogyan lehet vizsgálóbíró és hogyan lehet végső döntő fórum azokban az ügyek­ben, amelyek a valutasíbolási dolgokkal ösz­szef üggnek. Ez lehetetlen gyakorlat, amely­nek a törvényes alapjait nem látom. Igen komoly és fontos helyről hallottam a követ­kezőt. Egyelőre nincsen jogom kétségbevonni az adat helyességét, de tisztelettel bocsánatot kérek majd, ha bebizonyítja a t. kormány, hogy nem igaz, amit mondok, tehát előre is fairül akarok eljárni. Kérdezem, igaz-e, hogy a Rimamurányira már hatmillió pengőt rá­sóztak a valutasíbolási dolgok miatt és hogy ezt a hatmillió pengőt a Rimamurányi le is fizette? Kérdezem, lehetséges-e az, hogy a Nem­zeti Bank, mint állam az államban, hatmillió pengő büntetést rávág a történtek miatt a Rimamurányira, a hatmilliót a Rimamurányi a mellényzsebébői nevetve kifizeti, mert a mérleg abból a szempontból, hogy mennyi a vagyon, hamis. (Mozgás. — Zaj.) Ezt én állítom felelősséggel. Tehát a Rimamurányi kifizeti a hatmillió pengőt s mehet az egész kocsi to­vább úgy, ahogy azelőtt ment és ezzel a dolog el van intézve. így nem lehet a dolgokat véglegesen elin­tézni, így nem lehet megnyugtatni azoknak az embereknek erkölcsi érzékét, akik ebben az országban töméntelen adót fizetnek, akikét megraboltak 15 és 20 esztendő alatt a vas­árukkal. Különben is a leghatározottabban szembeszállók mindenkivel, aki arra hivatko­zik, hogy a világot a pénz irányítja. Nem igaz, hogy ezt a világot a pénz irányítja és nem is szabad a pénznek irányítani a világot. Vannak bizonyos erkölcsi alapjai egy nem­zet gazdálkodásának, amelyeknek, ha nem tudnak megfelelni, vagy ha azoknak határait túllépik, akkor hiába van akármennyi pén­zünk, hiába gyűjtünk össze akármennyi de­vizát, vagy legyen bármennyi alapunk, annak a nemzetnek el kell pusztulnia, ha a nagy tö­megek, akik végtelen nyomorúságban élnek, nem érzik azt, hogy az igazság sújtó keze tel­jes erővel lecsap olyankor, amikor volt or­szággyűlési képviselők, a politikai hatalom részesei, hatalmas nagyvállalatok élén álló elnökvezérigazgatók szabadon szaladhatnak el és szaladhatnak el az esetleges cinkostár­saik is. Hogy pedig ennek lehetősége fennforog, erre vonatkozólag kénytelen vagyok megálla­pítani, hogy még a régi Tabakovics-rezsim idején Biró Pált a Rimamurányi Vasmű Rész­vénytársaság elnök-igazgatóját, a devízaarisz­tokrácia egyik tagját és a Rimamurányi Vas­műveket hivatalosan felkérték arra, hogy a devízaönrendelkezési jog gyakorlata alapján előállott bizonyos visszaélések kiderítésére ad­jon a Rimamurányi hiteles felvilágosításokat az üzemvezetésről. Többszöri felszólítás dacára — miután a tárcaközi bizottság felfüggesztette a Rimamurányi devízaönrendelkezési jogát — nem tudták megkapni a Rimamurányitól az elszámolásokat, mert azokat megtagadta é* devízaönrendelkezési jogát mégis visszakapta, amivel megmutatta, hogy sem a minisztérium, sem a kormány, sem a Nemzeti Bank a Rima­murányi Vasmüvek Rt.-nek Magyarországon nem •parancsolhat. . • .. - . ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom