Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
I Az országgyűlés képviselőházának György: Államtitkárt nekik! — Derültség. — Fábián Béla: Hadd legyen nekik is!) Bocsánatot kérek, képviselőtársam, ha államtitkári széket nem indítványozok emez interpellációmban a cigányok számára, ez onnan van, hogy én nagyon tiszteletben tartom a magyar alkotmányt. Nem akarok itt népcsoportokat kreálni, nem akarom, hogy mint népcsoport jelentkezzenek, amely esetleg államtitkárt, minisztert ültesen a székbe, de még az ellen is tiltakozunk, hogy a cigány népnek képviselői betegyék a lábukat a magyar parlamentbe. A szentistváni gondolatot ilyen módon nem akarom meggyalázni. A magyar cigányság hiába volt külön népfaj, ma a nagy magyar nemzetnek egyik szegény rétege-ként élhet itt, remélem a jövőben jobb sorsban, mint eddig, (vitéz Várady László: Ha dolgozik!) A cigányság nagy szaporodásával nagyon veszélyezteti a magyar falvak vagyoni helyzetét, mert teljesen a falvak nyakán lógnak, a magyar falvaknak szinte a vérét szívja ki ez a nép. Vannak olyan családok, amelyeik bementek egy faluba 30 évvel ezelőtt és ma már 40—50 taggal rendelkeznek ezek a famíliák s mind abban a kicsi faluban élnek még, annak a vérét szívják. A t. képviselőtársam az imént említette, hogy van itt 8—10.000 lakosú község, ahol 1100 cigány él. Nálam van egy község, Komárváros, ahol inkább muzsikus cigányok vannak letelepedve, van 8—10 zenekaruk, 188 tagot számlálnak abban a kicsi községben és mind csak zenész-cigányok. (Földesi Gyula: Nálunk külön iskolájuk is van!) Szóval, rendkívül szaporodnak. Éppen ezért fontos, hogy nemzetvédelmi szempontból is gondolkozzunk arról, hogy a cigányságot megfelelő módon arra az útra tereljük, amely az emberi fejlődésnek, az alacsony sorsból való feltörekvésnek megfelel. De fajvédelmi szempontból is fontos ez a kérdés. Ma ők még nem politizálnak, mint sokan itt, akik talán arra gondolnak, hogy népcsoportnak nevezzék ki a cigányságot, úgy, mint más népeknél, más testvéreinknél próbálkoznak egyes politikusok ebben az országban. A magyar cigány ma még nem politizál és lehet, hogy mi még nem érjük meg ezt az időt, amikor ide akarják beküldeni a parlamentbe a Magyarít, a Kóczét, — de még szerencse, ha ők jönnének és nem egy Kolompárt küldenének ide. Ok a nemzetnek tagjai, de csökevények, olyan csökevények, amelyek asszimilálódni sem nem tudnak, sem nem akarnak. Ezen a bajon pedig segíteni kell. A mi gyámoltalanságunkat, ügyetlenségünket bizonyít] hogy ezen a kérdésen nem tudnak segíteni. Előbb ismerjük meg a baj nagyságát, hogy fogalmunk legyen arról, milyen nagy baj a cigánykérdés Magyarországon. En idehoztam egy statisztikát, amely igen ritka és csaknem ismeretlen volt, mert a cigánykérdéssel sem a Statisztikai Hivatal, . sem közigazgatásunk statisztikai szempontból nem foglalkozott. Itt van Balogh Gábor csendőralezredesnek 1935-hől való s a zalaegerszegi csendőrosztály területéről szóló, számszerű adatokkal, megvilágított jelentése. Ez a jelentés azután ; az egész ország képére alkalmazható. Először is megállapítja az alezredes, hogy ki a cigány. Megállapítja, hogy a cigányok között vannak letelepedett, kóbor, vándor, iparigazolvánnyal dolgozó cigányok, kocabandák, amelyek mu366. ülése 19SŰ január 25-én, szerdán. 435 zsikálva koldulnak az országúton, mellettük azután mezei munkát vállalók, vályogvetők és sátorlakók. Teljesen kóbor cigány szerinte nincs, mert mindegyiknek van ma már illetőségi helye. A zalaegerszegi csendőrosztály területének 32 csendőrörsén egy csendőrre 14 négyszögkilométer esik. A .csendőrkerület lakosságának száma 321.000. Egy csendőrre 1108 lakos esik. A csendőrosztály területén 448 cigánycsaládot számoltak össze 2477 lélekkel, egy csendőrre tehát 10 cigánycsalád esik. Háza 101 cigánycsaládnak van 30.000 pengő értékben. Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék hefejezni. Drózdy Győző: Ujabb meghosszabbítást ! nem lehet kérni? Elnök: Nem lehet most már. (vitéz Várady László: Nem lehet cigánykodni! — Derültség.) .Drózdy Győző: Akkor kénytelen vagyok adataimat a belügyminiszter úrral személyesen közölni, ha megengedi és megkérni őt, hogy azokat az intézkedéseket és indítványokat, amelyeket interpellációm során elő akartam terjeszteni, hallgassa meg és oldjuk meg a nemzetnek ezt az igen nagy és súlyos problémáját a magyar falvak javára. (Helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Rajniss Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (felolvassa): »Inter; pelláció a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R. T. ügyével kapcsolatos gazdasági visszaélések tárgyában. ' 1. Van-e tudomása az összkormánynak a magyar pengő értékállóságát veszélyeztető visszaélésekről i i 2. Hajlandó-e a kormány a preventív, drákói rendszabályok sürgős kiadására 1 ? — Rajniss Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. i Rajniss Ferenc: T. Ház! Egypár héttel ezelőtt interpelláltam a házban a Rimamurányi Vasművek Rt., illetőleg Bíró Pál valutasíbolása ügyében. Ebben az ügyben a kormányzattól megfelelő választ nem kaptam. Ezért kénytelen vagyok újra interpellálni, mert fontosnak tartom az egész ország szempontjából, hogy a mi viszonyaink, a magyarországi viszonyok között, de még európai viszonylatban is páratlan botrány olyan formában intéztessék el, hogy az a töméntelen szegény ember, akit a Rimamurányi Vasművek Rt.-nak árpolitikája évtizedeken keresztül érintett, sújtott, legalább az elintézésnek igazságos mivoltában megnyugodhassék. (Helyeslés balfelől.) T. Ház! Egyedülállónak azért nevezhetem ezt a botrányt, mert hiszen más országokban sokkal kisebb, gazdasági szempontból kisebb fontosságú ügyek, például Franciaországban a Nathan-testvéreknek a filmbotránya, sokkal nagyobb hullámokat vert fel éppen a politikai összeköttetések miatt, mint nálunk, a Rimamurányi Rt.-nak ügye. Magyarországon a Rimamurányi az ország gazdasági politikájának egyik pillére. Magyarországon olyan fontos Szerepet Játszik a Rimamurányi Rt., mint amilyen szerepet játszik Németországban az Aeg„ vagy Amerikában az acéltröszt. A Rimamurányi határozta meg Magyarországon mindig az ásónak, kapának, az ekének, minden mezőgazdasági szerszámnak és a magyar kisipar szá67*
