Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

If Àz országgyűlés képviselőházának notaköltőink szerepelnek. ... (Horváth Zoltán: Szegeden szobrot is "kapott Dankó!) Meg is érdemelte. Nincs is baj ebben az országban azzal a cigánnyal, aki muzsikával keresi a kenyerét, nincs baj azokkal, akiknek rendes szerződéseik vannak és zenekarokba, bandákba verődve, nehéz mindennapi, sőt éjszakai munkával keresik meg a saját maguk és családjuk számára a mindennapi betevő falatot. Baj van azonban a többi cigányokkal. Ez többszázéves probléma nemcsak itt, hanem azokban az or^ szagokban is, ahol nagyobb százalékban találhatók cigányok. Mindent elkövettek már ellenük. Először Mária Terézia, azután József császár hozta meg a maga intézkedéseit, később a melegszívű József főherceg leereszkedett hozzájuk, kezdte tanulmányozni Őket, telepítgetni és mindent elkövetett, hogy a nomád cigányból rendes, tűzhelyhez kötött lakost teremtsen ebben az országban. Minden hiábavaló volt. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Drozdy Győző: Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadta. Drozdy Győző: Nagyon nehéz volt azonban a cigánysággal elbánni, mert a cigány roppant konzervatív, ellenáll a kultúra minden hatásának. Amerikában találkoztam egyszer cigányokkal a chicago^detroiti országúton, megállítottam a karavánt, természetesen nem ló húzta a kocsit, hanem autókkal, Ford-kocsikkal voltak ott. Megszólítottam őket, hát bizony a karaván nagyrésze beszélt magyarul. De hiába rendelkeztek már autóval és Ihiába látszott rajtuk a vagyon, mert Amerikában nagyon adakozó a lakosság és sokat össze tudnak koldulni, azért életsorsukon, életvonalukon mégsem változtattak, munkához még Amerikában sem folyamodtak. Mindjárt összehasonlítottam őket a szomszédban levő: indiánokkal, akiknek gyakori vendége voltam, mert igen szerettem ezt a természeti népet és láttam azt, hogy az indián, ez az ősi népfaj ragaszkodik a maga kis putrijához és hacsak olyan kis putrit épít is magának, amelyben csak maga fér el, felköti ágyát a mennyezetre és mint mi a lepedőt nappal, éppúgy kötötte fel lepedőben az éjjeli cók-mókját. Szóval nappal az éjjeli kis cók-mókjukat felkötötték a mennyezetre. Az a vad indián azonban mégis tűzhelyt rakott magának mindig, kicsiny kis szobácskájában ott volt a takaréktűzhely, meg egy Singer-varrógép. Az indián tehát megtette az első lépest a civilizáció felé. Az oláh cigány azonban a sátoréletből még Amerikában sem enged. Ösi szervezetükről sem tudnak itt lemondani. Csaknem mostanig megtartották ezt a szervezetüket. A törzsöt még ma is minden cigány megtartja. A törzsnek feje a vajda, aki nem választás útján kerül azi élükre, hanem születési jogon, kitüntetésképpen. A nemzetségeket pedig a szájbidzsó vezeti. Télen a nemzetségek és törzsek, amikor jobban ráérnek, Magyarországon még ma is gyűlést tartanak és ezeken meghányj ák-vetik a cigányság bajait, problémáit. Amikor meglátják egymást, így üdvözlik: Szoknáresz dádé. Ez körülbelül azt jelenti: hogy vagy pajtás? Megszólításkor titulusokat adnak egymásnak, azt mondják: »szinte«. Ezzel a jó magyar szóval 366. ülése 1939 január 2J-én, szerdán. szólítják meg egymást. Körülbelül azt jelenti: urambátyám, vagy azt, hogy társ, sőt néptárs., Vallás tekintetéiben a helyzet a következő: a keresztségét hamar felvették, minden cigány megkeresztelkedik, néha többször is, mert jó üzletnek mutatkozik számukra a keresztelkedés. Néha 3—4 paphoz elmennek, mindig más polgári szülőkkel, hogy a kicsiny ajándékot bezsebeljék, de határozottan félrevezetik az egyházat is, mert a kereszténységből mást aztán nem is tudnak, mint a keresztségét. Istenük továbbra is a Devla, szentjeik a boszorkányok, a kísértetek és hisznek a túlvilágban, mint a földi élet folytatásában, ahol tovább folytathatják a földön megkezdett kóborlásukat. Érdekes, hogy a magyar cigányok titokzatos ősi vándorjeleit még ma is megtaláljuk; vannak hírmondó jeleik, amelyekkel a másik cigánykaravánt értesítik arról, hogy mit csináltak; vannak időmutató jeleik, amelyekkel közlik, hogy mikor hagyták el a vidéket, aztán törzs jelek, személy-jelek, amelyekkel nagyszerűen tudnak egymással beszélni a eiigánykaravánok. A cigányhírszolgálat még ma is madárszárnyakon jár. A csendőrök országszerte csodálkoznak, hogy egy cigányhír órák, szinte percek alatt hogyan terjed el az egész vármegyében, sőt az egész vidéken. A családi állapot megvan náluk, a család feje azonban, hiába van legtöbb szava a férfinak, mégis az öregasszony. Ez kenyérkereset szempontjából is fontos, mert az öregasszony sokkal több kenyeret keres, mint az öregember. A vő beolvad a családba és vérbeli kapcsolatát teljesen megtagadja. A gyermek tízesztendős korában önálló keresetre szorul, úgy, hogy akkor ebből a célból kiengedik a világba. Minden cigánynak né^y neve van: keresztneve, családneve, nemzetség-neve és gúnyneve. Méltóztassanak megengedni, hogy az idő rövidségére való tekintettel gyorsan átszaladjak a cigánystatisztikán. Csonka-Magyarországon 1920-ban a népszámlálás alkalmával csak 6989 vallotta magát cigánynak és 11.898 tudott cigányul. 1930-ban 7841 volt a cigány-anyanyelvű és 14.473 beszélt cigányul. Ezek a számok még csak nem is valószínűek, mert a cigány tagadja cigány voltát, mindenütt magyarnak vallja magát és a népszámlálás elől rendesen kitér. Bizonyítják ezt a következő adatok: 1893-ban cigánynépszámlálást rendelt el a kormány és akkor Nagy-Magyarországon 274.940 cigányszármazású egyént jegyeztek fel. A cigány anyanyelvűek száma pedig 131.539 volt. 1890ben a statisztikai népszámlálás csak 91.000-röl, tehát még az egyharmadáról sem tudott, 1888ban csak 78.000 cigányról emlékezett meg, míg 1873-ban, tehát a korábban tartott népszámláláskor — 214.000 volt, már akkor is, a cigányok száma. Ha tehát ezt arányba állítjuk Magyarország mostani népességével, mostani területével, akkor nem kell nagyi számítás ahhoz, hogy megállapítsuk: bizony Csonka-Magyarországunkban is 130—150.000 cigány él a mai napon is. Ez a rengeteg cigány természetesen veszedelem a közbiztonságra, a közegészségügyre, a vagyonbiztonságra, a falusi nép azonban mégis csak eltűri, mert minden apró kis lopásért nem szaladhat a csendőrségre, nem tehet feljelentést ellene, de meg azután attól is fél, hogy a cigányság bosszút áll, mert igen boszszúálló nép, felgyújtja a (házát. A cigány a legügyesebb tolvaj a világon, (vitéz Biró