Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
428 Az országgyűlés képviselőházának kipótolja seregének csak azt a hiányát is, amelyet nem is a szíve mélyén sértett magyar engesztelhetetlen karja, hanem már maga a marsolás fáradalma is kidönt?« Ha tehát egy hadseregnek nincs meg az erős lelke, ha nem élnek benne szent célok, amilyen cél a haza védelme, a haza függetlenség-ének és polgári szabadságának védelme, ha ilyen céltalan, ilyen léleknélküli a hadsereg-, csakugyan az történik vele, ami történt a Jellasich-hadsereggel, hogy , szétzüllött, már a marsolás fáradalma tönkretette, amint tönkretesz minden ilyen hadsereget; mert kollektív, ellenállhatatlan erővel talán neki lehet hajszolni egy hadsereget egyik vag-y másik feladatnak, egy vagy két hétig talán megy is ez, de amikor jönnek a fáradalmak, a hosszá szenvedések, amikor jön a hideg, a lucskos idő, amikor jön az éhezés, a sok mindenféle nélkülözés, akkor as a katona már csak úgy tud megállni, ha a lelke tele van azzal a szent cellák amely szent célért érdemes önmagát is feláldozni. T. Képviselőház! Mindnyájan lelkesedéssel szavazzuk meg ezt a javaslatot, habár aggodalmaink vannak. Nekem is vannak aggodalmaim, mert amilyen szívesen megszavazom ennek a javaslatnak katonai vonatkozású részeit, viszont aggodalmam van más részekkel szemben, amely részekben a polgári hatalmi tényezők túlnyomó lehetőségeket 'biztosítanak maguknak. Attól félek, hogy olyan abuzus következik belőle, mint amilyen ahuzus következett az 1912:LXIII. te. alkalmazásából, hogy annak alapján még- ma is kivételes rendeletek vannak hatályban, holott azok a kivételes rendeletek csak a háború esetére szólhatnak. Természetesen kerülhet ennek a törvénynek végrehajtása is — hiszem is, hogy kerül — olyan becsületes kezekbe, hogy ebből nem lesz baj. De amennyire megmenthetik becsületes, igaz -magyar kezek, magyar lelkek az ebből a javaslatiból készülő törvénnyel az országot, amennyire megvédelmezhetik minden lehetséges veszély ellen, éppen úgy tönkre i s lehet vele tenni az országot, ha nem olyan kezekbe kerül majd a törvény, amely kezeket mi •.. (vitéz Hertelendy Miklós: Csak nem tételezi fel, hogy a honvédség parancsnoksága majd olyan kéz'ben lesz?) T. képviselőtársam, én : nem tételezem fel ezt a jelenlegi kormányról, de mit tudom, hogy miféle változások lehetnek. A kormányok soha sem örökéletüek és éppen ezért Kossuth Lajos híres július 11-i beszédében is, amellyel felrázta az országot és olyan páratlan, a »moriamur«-nál is nagyobb lelkesedésre ragadta a Házat, (hogy megszavazták a 2Ö0.OOÖ katonát és a 42 millió költséget, maga figyelmeztetett arra, hogy úgy szavazza meg azonban a Ház, hogy arra is' gondoljon^hogy ez a kormány nem marad mindig i a helyén, mert a kormányok mindig változnak, j Ha tehát ennyire mondja a kormány, hogy ennek a javaslatnak megszavazására szükség van, akkor mi is gondoljunk arra, hogy a kormányok változnak,, és minden áldásból veszély, átok is fakadhat. Ne adja az Isten! De épen ezért mondom, hogy amilyen hazafisággal mi ezt a javaslatot megszavazzuk, tartsa f kötelességének ez. a kormány is azt, amit a I 48-as kormány kötelességének tartott, hogy leboruljon a nemzet nagysága előtt, mert ha leborult a nemzet nagysága előtt, akkor igenis meg* lesz a siker a kivitelben. Éhhez azonban az kell, hogy ai honvédelmi kormány, amely legfőképpen felelős a sikerért, nézezn szét a 366. ülése J939 január 25-én, szerdán. többi tárca területén is, hogy ott mi történik, hogy amíg 1 az egyik tárca területén a haza védelméről, oltalmáról, javáról gosdoskodunk, más tárcák ezt a nemes, nagyszerű törekvést el ne gáncsolhassák. Mert ettől az elgáncsolástól félni lehet! Látjuk idegen korszellem igényeinek érvényesítését, látjuk, hogy százezreket akarnak kirekeszteni ennek az országnak polgárai közül. Majdnem négy hadtestet! (Mozgás.) Az a helyzet-e ma, hogy mi ilyen tékozlók, ilyen pazarlók lehetünk, ihogy védőképességünket ennyire csökkenthetjük? Igenis szükség van arra, hogy a honvédelmi miniszter úr más tárcák területén is szétnézzen és ne engedjen ezzel a nagyszerű törvényjavaslattal és ezekkel a nagyszerű alkotásokkal szemben olyan aiitagonizmust kifejlődni, amely mindent hiábavalóvá tesz, hiábavalóvá a hazafias lelkesedést s hiábavalóvá a meghozott áldozatokat, amelyekre esetleg nem is kerülhet majd sor, inert annyira tönkreteszik, szétrombolják gazdasági életünket ezek az egyéb javaslatok, hogy a legnagyobb jóakarat mellett sem bírjuk majd előteremteni azokat az anyagi eszközöket, amelyeken a mi tisztikarunk s az egész köztisztviselői kar exisztenciája nyugszik. (Rajniss Ferenc: A földbirtokreformra gondol a képviselői úr?) Arra is gondolok, mindenre gondolok. Tessék mindenkinek egyformán kivenni a haza iránt való kötelesség-bői a részét, de ez csakugyan közteherviselés legyen. Leg-yen csakugyan igazság, mert igazság nélkül, ha a [hadsereg háta 'mögött nem él az igazság, ha nem él az 1 ország lelkében az igazság kultusza, megint csak kétes, hogy meg tudja-e a hadsereg állani a helyét. Nincs áldozat, amelytől visszariadnunk volna szabad, csak azt kívánjuk, hogy a közteherviselés parancsai szerint történjék meg az áldozatihozatal, mindenkire arányosan, egyformán és ne válogassák ki a polgáriság egy részét, ne fosszák meg vagyonától. Meirt (írre azután az' áll, amit Lamartine nagyon helyesen, klasszikusan mondotta (Rajniss Ferenc: Ëljen Lamartine!), hogy aa egyes ember a másik emibent nem áldozhatja fel; minthogy pedig minden nemzet az egyes emberek összegezése, ha az egyes embereiknek nem volt meg a joguk. akkor a nemzetnek sincs 'meg a joga ahhoz. hogy feláldozzon embereket ás vagyonokat csak azért, hogy feláldozva legyenek. Csak ha a haza végszüksége, üdve kívánja, de akkor is mindenkire egyenlően és arányosan; csak akkor lehet feláldozni mindent, a;z életet is. Kivétel az az esett, ha a bűnösöket a bíróság kárhoztatja halálra. Ne áldozzunk fel tehát mi sem más embereket csak azért, 'mert kevesehben vannak. Ehhez nincs jogunk. Ezekben voltam bátor aggályaimat kifejteni. Aat hiszem, hogy ezek az aggodalmak igaziak, mert hiába a szép szavak és hiába a gyűlölködő szavaik, mégis mindent a realitások döntenek el. En pedig igyekeztem a realitásokhoz alkalmazkodni. Csak azt kérném a t. kormánytól, hogy a realitásokat maga is vegye figyelembe, hogy a szép szavakból azután csakugyan tettek, tények legyenek, a haza 'megmentése, üdve lehessen. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: vitéz Kő József! Elnök: vitéz Kő József képviselő urat illeti a szó.