Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselÖhápMnak vitéz Kő József: T. Ház! Tekintettel az idő rövidségére, eltérők a parlamenti -szokásoktól és nem adok választ előttem szólott képviselőtársunknak. Magam, mint a világháborút végigküzdött katona, aki sebesülésem és betegségem ellenére 36 hónapot töltöttem a tűzvonalban, akarom nézetemet e törvényjavaslat felett kifejteni. Nem foglalkozom a kérdésnek sem politikai, sem gazdasági, sem jogi részével, eleget foglalkoztak itt ezekkel az, urak. En csak azt mondom, hogy mindig annak van joga, alki erős. Az erős diktálja a gyengébbnek a jogot. {Ügy van! jobb felől.) Mielőtt rátérnék a törvényjavaslatra, engedjék meg, hogy mint katona, ezt a törvényjavaslatot mesterműnek tekintsem, mert ebéén össze vannak foglalva az összes háborús tapasztalatok. Ez nagy munkát követelt, amiért a hála és elismerés elsősorban az igen t. honvédelmi miniszter urat (Éljenzés a jobboldalon. — vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Es elődeit!) és az ő munkatársait illeti. Boldogult nagynevű vezérünk, Gömbös Gyula, mindig azt hangoztatta, hogy ő evolúció útján óhajtja Magyarország jogait és Nagy-Magyarország visszaszerzését elérni, nem hive sem az erőszaknak, sem a revolúciónak. Az erőszak és minden revolúció csak romiból, az evolúció alakít és épít. Gömbös Gyulának ez a nagyszerű előrelátása nyilvánult meg a Ruhr-vidék megszállásának, Ausztria bekebelezésének és a Szudéta-vidék visszanyerésének példájára nálunk is a Felvidék visszaszerzésénél. Reméljük, hogy ez az evolúció nem fog ennél megállani, míg Szent István birodalmát, Nagy-Magyarországot vissza nem szerezzük. Ez az evolúció folyamatban van, ez, megállani nem fog, amíg Europa gazdasági formája végleg nem rendeződik. Ha az evolúciónál részünket (biztosítani akarjuk, akkor erőnek is kell lenni mögöttünk, hogy ez az evolúció olyan terjedelmes legyen, amilyent a nemzet óhajt. Ezért mondja a latin közmondás, hogy ha lilékét akarsz, akkor készülj háborúra. T. Ház! Ebben a törvényjavaslatban összegyűjtötték a világháborúban szerzett r legjobb tapasztalatokat és lefektették az ország létének alappilléreit a messze jövőre. Ez a javaslat kioktatja a lakosságot a bekövetkező háborúra, előkészíti arra és megismerteti vele a modern hadviselést, mert ha erre elő nem -készülünk, akkor veszély fenyegeti az országot és az ország elpusztul. A legjobban felszerelt hadsereg is elveszítheti, a háborút, ha polgári lakossága szervezetlen és a honvédelmi kérdésekben tájékozatlan. Ma nincs győzelem a front mögött maradó munkás, iparos, földműves, vagy tisztviselő teljes erőmegfeszítése nélkül. Ezt a törvényjavaslatot azonban nem szabad lezártnak tekinteni, mivel a technika rohamos fejlődése a ruganyosságot megköveteli. Ez a felkészültség tehát még mindig nem a végsp. Állításom igazolására legyen szabad pár dolgot felemlítenem 35 esztendei csapatszolgálati időmből. Először is az ismétlőpuska, a géppuska megjelenése, később a gránátvető, az aknavető, azután tüzérségünk rohamos fejlődése, a repülés fejlődése követelte meg a harcmodor és a honvédelmi törvény megváltoztatását is. Ha visszatekintünk az ókorra, mit látunk°! Kicsiny hadsereget látunk, mely nyíllal és lándzsával küzdött az ellenséggel. Akkor is voltak már réstörők az erődök elleni harcokban, melyek a mai nehéz tüzérség elődei voltak. A középkorban már nagyobb hadseregeket látunk, még pedig mozgó hadseregeket és e célból a lovasság jutott a legfontosabb szerephez. Ez volt a lovasság fénykora. Gyönyörű csatákról olvashatunk azoknak a harcoknak történeteiből, amelyeket lovascsapatok vívtak meg 1809-ben Ulm környékén. Az új idők hadseregei a technika haladásával egyidejűleg létszámban és felszerelésben alaposan megnövekedtek; a legutóbbi korban pedig már milliós hadseregek keletkeztek. Egyedül a gépesítés azonban nem teszi a hadsereget. A gép holt anyag és csak akkor érvényesül, ha bátorszívű katonák kezében van. A harctéren is láttam, de a munkácsi eset is azt mutatja, hogy a gép, mint holt anyag, tehetetlen, ha a legénység elhagyja. Nekünk tehát ezt a legénységet nevelnünk kell és én élek Széchenyi István szavával: a nevelés minden. De bármilyen tökéletes gépesítés legyen is egy hadseregben, a döntő szerepet mindig a gyalogság fogja vinni, (Ügy van! a középen.) ezért is nevezi a Szolgálati Szabályzat a fegyvernemek királynőjének. Ha a Szolgálati Sza bályzat és a harcászat is ezt a gyönyörű szerepet szánja a gyalogságnak, akkor adjuk meg neki már békében is az őt megillető megbecsülést úgy társadalmilag, mint szolgálatilag. Az idiősb Moltke német hadvezér azt állítja, hogy a háború sorsát az dönti el, hogy kinek tart ki az idegzete tovább. Mi, katonák, a fronton a nagy nélkülözések, a • halálfélelem és minden veszély ellenére is megőriztük idegeinket, csak a hátország veszítette el. Nekünk nem volt ágyunk, nem volt ebédünk, reggelink és vacsoránk, de a halálos félelem ellenére mégis kitartottunk. Nemcsak ez a fontos azonban, hanem, amint az igen t. honvédelemügyi miniszter úr is mondta, a gazdasági élet szervezetlenségén is sok múlik. Visszatérek a múltra, mert a múltban gyökerezik a jövő és az új nemzeti hadsereg is csak a múltba eresztheti gyökereit és csak onnan szívhatja a szükséges katonai tudást és katonai erényeket Bocsássanak meg tehát nekem, hogy most néhány konkrét esetet is télhozok. A világháborúban szerencsém volt egy nyugat-magyarországi ezrednél harcolni. Ennek az ezrednek legénysége Sopron és Mosón vármegyékből egészítődött ki és nemzetiség szerint kétharmad részben magyarokból, egyharmad részben pedig németekből és horvátokból állott. Ez a nemzetiségi legénység azonban vállvetve versenyzett a küzdelmek során hősiességben a magyarokkal, hogy közös hazánkat megmentsék. Gyönyörű szép feladat jutott az ezrednek 1914 augusztus 23-án, amikor feladata volt az ellenséget előnyomulásaban feltartóztatni. Velünk szemben állott egy orosz hadosztály három ezreddel. Túlerő ellen harcoltunk 1:5 arányban és mégis győzelemmel végződött a csata. Igaz, hogy nagy áldozatok árán. A parancsnokot a Mária Terézia-renddel tüntették ki; ebből meg lehet mérni azt a teljesítményt, amelyet az ezred ott végzett. Ezzel a példával akartam itt a Házban a katonai hősiességet dicsőíteni. Szebb példát nem hozhattam volna fel. Mélyen t. Ház! Szeretnék még a törvényjavaslat néhány pontjához hozzászólni, mégpedig elsősorban a kimaradt 17. §-hoz. Végtelenül sajnálom, igen t. honvédelmi miniszter úr, hogy ezt a szakaszt elejtette. En mint ka-