Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
Az országgyűlés képviselőházának 866. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 427 nem elég a glorifikálás, nem elegendők a szép szavak, hanem ezeken felül mindent meg keli tennünk abban a tekintetben, hogy ha a javaslat törvénnyé lesz, a nemzet megmentése legyen és ne legyen bukása annak folytán, hogy viszont nem érvényesül a kivitelben az a hazafiság, az az energia, amely biztosítja ennek a törvénynek az áldásos hatását. Ehhez pedig csakugyan az kell, amit a volt honvédelmi miniszter úr mondott elsősorban, hogy a nemzet lelkét kell egészségessé tenni, mert helyesen mondotta, hogy a legfényesebben felszerelt hadsereg sem ér semmit, ha a nemzet lelke beteg; hozzátehetjük azt is, hogy akkor sem, ér semmit, ha a nemzet fizikuma beteg és hozzátehetjük azt is, hogy akkor sem ér semmit, ha a nemzet gazdasági élete beteg, mert akkor nincsenek meg azok a reális feltételek, amelyeken ez a javaslat, illetőleg majd a törvény egyedül alapulhat. Aggodalommal látom, hagy viszont minden támadás megtörténik ezek ellen a reális feltételek ellen más tárcák területén. Olvasom a javaslatban, hogy a 15. szakasz azt mondja, — ami nagyon természetes is, — hogy a hadsereg vezényleti nyelve a magyar. Mi lesz azonban belőlünk, ha tovább folytatjuk azt a népcsoport-politikát, amelyet más tárcák területén kezdeményeztek, s ha majd egyszer azzal jönnek a németek vagy a szlovákok vagy mások, hogy 'mi külön hadseregbeosztást akarunk és külön német, szlovák, román vagy más szolgálati nyelvet, (Payr Hugó: Ezrednyelvet!) vagy ezrednyelvet. Nem tudom aztán, hogy a reális feltételeket, tehát a törvény sikerét, helyes, kivitelét szolgálja-e az, amit a 19. szakaszban olvasok, — nyilván már egy más tárca területén történőkkel kapcsolatos reminiszcenciaként, —hogy hadkötelesek azok a férfiak is, akik az ország területén állandóan laknak, ha állampolgárságuk nem is állapítható meg. Bocsánatot kérek, a legjobb és a legerősebb hadsereg az, amelyben mindenki állampolgár, állampolgárnak érzi magát, és el is kell követnünk mindent abban az irányban, hogy a hadseregnek minden tagja állampolgárnak érezhesse magátUgyanis ha egy más tárca területén készülő támadás eredményeképpen be fog következni, hogy a hadseregben talán 100.000^ ember nem érezheti magát magyar állampolgárnak, akkor nem tudom, meglesz-e a kivitelben az a hazafia sság, az az energia és az a siker, amelyet ettől a javaslattól várunk. Nemcsak a nemzet lelkének kell egészségesnek lennie, hanem a hadsereg lelkének isEbben a tekintetben megnyugvással hallottam a honvédelmi miniszter úrtól, hogy a mai honvédtisztikar már nem politizál, pártpolitika szolgálatába nem szegődik, annak vazallusává nem lesz. Azt viszont természetesnek tartom, hogy bizalmas magánkörben politizálhat, nyilváníthat véleményt. Csak egyet adjon az Isten, azt, hogy ezek a vélemények a hazafiság területén, okos, józan területen mozogjanak, azon a területen, abban az atmoszférában, amelynek összességét ezzel a szóval, ezzel a számmal szoktuk megjelölni: 1848; mozogjanak az igazi honvédszellem területén, mert a mi hadseregünk lelke 1914 j ben is 1848-ból való, onnan való az a romantika, amely a «magyar katonát azzá a hőssé, azzá a hazafivá tette, amilyen a magyar katona . 1914-ben is volt. Csodálatos dolog, ott voltunk a harctéren, tudjuk, hogy a világháborúban százszor több szenvedés, százszor több veszély fenyegette a katonát, százszor rémületesebb veszélyekkel állott szemben, mégis, ha lelkükbe nézünk, Vagy pedig vizsgáljuk a magyar közvélemény atmoszféráját, azt látjuk, hogy a legkevesebb reminiszcenciák, tradíciók azért az 1848-as szabadságharchoz fűződnek, pedig az a harc volt a magyar katona igazi harca, a magyar katona bátorságánk igazi megmutatója. A honvédnek nemcsak a neve, hanem a lelke is innen származik. Maradjon is meg a független, szabad Magyarország politikája mellett, minden idegen korszellemtől teljesen elzárkózva, és akkor ez a javaslat eléri célját. így kell a tiszti nevelést irányítani és ez azért is figyelembe veendő, mert ha a tisztikar, amint a kormányzói szózatból egy időben tapasztaltuk, a hadseregbe be akarja vinni a politikát, pórul is járhat, mert díszharmóniába jut a hadsereg legénységével, amely hazulról, a szülői házból, az 1848-as szellemű romantikus hazaszeretetet hozza magával. Hiszem, hogy az a tisztikar, amelynek sok minden jel, nemcsak a kormányzói szózat, megmutatta, hogy rossz úton jár, már átalakult. Örvendetes ugyan, hogy kevesen voltak ilyenek, de mivel a kormányzó úr is kénytelen volt figyelmeztető szóval élni, láthatjuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy ha csak kevesek is, kifognak a magyar hazafiasság rúdja mellől és idegen szellem felé irányítják lépteiket. Mondom, helyes, ha a tisztikar politizál, ha magánkörben bizalmasan véleményt nyilvánít, csak azt kérjük a kormánytól, a hádvezetőségtől, azoktól, akik az ország hadügyeit intézik, hogy őket egészséges szellemű nevelésben részesítsék. Ez nem olyan nehéz, és ha ez meglesz, akkor a tisztikar a legénységgel együtt megingathatatlan falanx lesz az ország védelmére minden támadással szemben. Különben nagy veszedelem fenyeget bennünket, amitől Isten óvjon. Ennek sajnálatos tragikus példáját látjuk az 1848-as szabadságharcban, amikor Görgey szembefordult Dembinszkyvel, Guyonnal, Percellel és Bemmel és junták alakultak, amelyek miatt lehetetlenné vált az okos, célravezető, hazát megmnetŐ hadviselés, pedig, ahogyan a viddini levélből tudjuk, az erők csoportosítá sa, a hadsereg száma, és az egészséges szellem mellett semmi sem hiányzott és ha a tisztikar olyan egységes lett volna, mint a honvédsereg, a szabadságharc egész máskép végződött volna. A katonaságnak a pártpolitikához való csatlakozása csak pusztulást, veszélyt jelenthet, mert mint Macaulay mondotta, az ilyen katona igen könnyen elfelejti, hogy egyszersmind szabad hazának szabad, független polgára is. Akkor pedig nincs megállás, akkor elveszett a haza. T. Képviselőház! Bátor vagyok figyelmeztető szavamat, aggodalmamat annyival is inkább hangoztatni, mert szintén a 48-as szabadságharcból véve példát, ott mutatkozott meg, hogy mit jelent a hadsereg lelke. Amikor jöttek ellenünk a horvátok. 40—50.000 főnyi sereggel, nekünk semmi ellenállóerőnk még nem volt, mégis Kossuth híres jóslatában már előre megmondotta, hogy a horvátok semmit sem fognak • elérni, mert mielőtt harcra kerülne a sor, szétzüllenek, mert hadseregüknek nincs szent célja, lelke, amely pedig egy hadsereget erős hadsereggé tesz. Azt mondja abban a híres jóslatában: »Mi van Jellasich háta mögött? Mire támaszkodik? Hol van a nemzet, amely az igazság lelkesedésével támogassa őt, amely 66*
