Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

32 Ás országgyűlés képviselőházának 3( hassanak is és aie akadályozzák meg azok alkalmazását a pótadók emelésének tilalmazása által. (Esztergályos János: Biztosítsák az, orvos megélhetését Î) Az orvosoknak a községekben vialó megélhetése •azonban csak úgy van biztosítva, ha a. községi orvos fixfizetést kap, mert a szegény nép nem tudja biztosítani azt a javadalmazást a maga esetenkénti keresetévei, arra kell tehát igyekeznünk minden eigyes községben, — legyen az két- vagy háromezer lakosú, vagy akár egyezerlakosú is — hogy ott orvos legyen. A másik része ennek a dolognak az, — és ez bizonyos mértékben a pénzügyminiszter úrra is tartozik — hogy a községek költségvetésébe mindig fel van véve egy összeg gyógyszerellátásra. Ez az összeg, mint tapasztalom, két-háromszáz pengő, vagy négyszáz pengő.. De hiába vesz fel a község két-három vagy négyszáz pengőt, megszavazzák a pótadót, hozzájárulnak ahhoz, hogy gyógyszerellátásra nagyobb összeg legyen beállítva, a község költségvetésébe, a felsőbb hatóságok egyszerűen törlik ezeket az összegeket, vagy a belügyminisztériumiban, vagy a vármegyeházán, vagy a miniszterközi bizottságban. Mindenütt megakad valahol az, hogy a községek az ő szociális gondoskodásukat saját erejükből fejleszteni és erősíteni tudják. Ha már nem kérünk az államtól semmit, ha már nem kérünk olyan áldozatokat, mint amilyeneket az állam a köztalkalmazottak részére hoz, legalább azt tegyék lehetővé, hogy a falusi lakosság, amely gondoskodni akar az elesettekről, a munkásokról, a törpebirtokosokról és családtagjaikról, ezt meg is tehesse; ha már áldozunk ezekre a célokra, a minisztérium hagyja is azt jóvá és ne akadályozzon meg bennünket ebben a törekvésünkben. Erre minden község vállalkozik. Vannak olyan községek, ahol négy-ötezer pengőt megszavaztak arra, hogy minden gyermeknek ingyenes gyógykezelése legyen, hogy ingyen gyógyszert adjanak nekik, azonban a belügyminisztérium nem hagyta jóvá azokat a költségvetési összegeket, amelyek erre a célra szükségesek. A harmadik dolog, amelyre vonatkozólag kérem a pénzügyminiszter urat, a népegészségügyi törvény. A mezőgazdasági törpebirtokosság és munkásság részére is méltóztassék a fennálló 'betegségi biztosítást kiterjeszteni, hogy ne csak baleseti biztosítás legyen az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet kebe

: lében, hanem betegségi biztosítás és kórházi ápolás is. De nem akarok ezeknek részleteire kitérni. (Gaal Olivér: Ilyen javaslatot terjesztettünk be a párt részéről!) Amennyiben ilyen javaslatot előterjesztettek, azt a magam részéről pártolom. Azt hiszem, hogy ha egyrészt a községeknek orvossal és gyógyszerrel való ellátását megengedjük, másrészt pedig, ha a lakosság legelesettebb részét szintén bevonjuk a betegségi biztosításba és gyógyszerellátásba, akkor ezzel a falusi egészségügyet igen nagy részben megoldottuk. Amennyiben a kisgazdapárt részéről ilyen természetű javaslatot beterjesztettek, azt a magam részéről teljes mértékben pártolom. Ugyancsak pártolom Béldi Béla t. képviselőtársam javaslatát is, amely azt célozza, hogy a szociális és népegészségügyi kérdések egységes irányítására és ökonomikus fedezésére állíttass ék fel a népjóléti vagy népegészségügyi minisztérium, mert tényleg az a. helyzet, 2. ülése 1938 december 13-án, kedden. hogy nem lehet ezt a nemzetfenntartás szempontjából oly fontos kérdést tisztán rendészeti, belügyi kérdésként kezelni és nem lehet engedni azt, hogy az egyik kérdés a pénzügyminisztériumhoz, a másik kérdés a iöldmívelésügyi minisztériumhoz, a harmadik kérdés pedig a belügyminisztériumhoz tartozzék es végeredményben a sok bába között mindig csak az a szegény ember vesszen el, illetve annak az érdeke szenvedjen rövidséget. Mélyen t. Képviselőházi En a javaslat ellen iratkoztam fel, ennek azonban kizárólag formai oka van, éspedig az, hogy ez a törvényjavaslat 1. §-ának (1) bekezdésében azt mondja, hogy »Felhatalmaztatik a m. kir. minisztérium«, ugyanennek a szakasznak (2) bekezdésében azt mondja, hogy »rendelkezhetik a m. kir. minisztérium«, 2. §-ában az van, hogy a m. kir. minisztérium a megállapított járulék levonását »rendelheti el«, 4. §-ában az van, hogy: »Felhatalmaztatik a m, kir. minisztérium«, 5. $-ában pedig szintén felhatalmazás van a törvény hatálybalépésének napja tekintetében. En nem tudom megérteni és nem tudom elfogadni az ilyen törvényt, amely nem tartalmaz egyebet, mint azt, (Br. Berg Miksa: Tatik-tetik!) hogy a minisztérium felhatalmaztatik, hogy a minisztérium rendelkezhetik stb. Méltóztassék a, törvényeket úgy szövegezni, hogy kategorikusan meg legyen jelölve, hogy ez a szabály, ezt kell betartani és a tör vényszöveg végén a minisztérium kapjon felhatalmazást arra, hogy a törvényt végrehajtsa, de magában a törvény szövegében mindenütt felhatalmazást adni, hogy ezt teheti, (Felkiáltások jobb felől: Alkotmányos úton!) ez szerintem nem törvényalkotás, mert a tör vényalkot ásnak' az volna a módja, hogy megmondj ulk: ezek és ezek vannak felvéve a betegségi biztosításba... (Rupert Rezső: Meglesz a törvény és nem biztos, hogy lesz belőle valami!) Tehát vagy adunk a minisztériumnak egy általános felhatalmazást és akkor nincs szükség arra, hogy itt örökös beszédekkel és ilyen tatik-tetik javaslatok 'megvitatásával töltsük az időt, vagy pedig, ha nem adunk egy általános felhatalmazást, hanem alkotmányos alapon maradunk, akkor a törvényt tessék úgy fogalmazni, hogy abban kategorikusan ki legyen jelentve, hogy mit tartalmaz. Mondom, ebből az okból nincs módónban ezt a törvényjavaslatot elfogadni, mert azt látom, hogy . ilyen keret-, ilyen hatik-hetik törvények fognak jönni, amelyek az egész parlamenti és az egész törvényhozási munkát bizonyos mértékben degradálni fogják és én ebben a tekintetben aggodalmat táplálok. Bár — mondom — a törvényjavaslatban foglalt lehetőségeket, amelyeket ez a törvényjavaslat az illető érdekelteknek biztosítani kíván, én teljes mértékben helyeslem, mégsem fogadhatom el a javaslatot, mert ez úgy van szövegezve, hogy én ezt nem tartom törvényszövegnek, törvényjavaslathoz méltó szövegezésnek. (Helyeslés a szélsőbaloldákm.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző : Fencik István. Elnök: Fencik István képviselő urat illeti a szó. Fencik István: T. Ház! Engem nagy öröm tölt el, amikor látom, hogy legutóbb felszólalt t. képviselőtársamat kivéve ezt a javaslatot mindenki elfogadta, nem azért, mintha ez á javaslat abszolút tökéletes lenne, hanem elvi szempontból. Ha ugyanis Közép-Európa-