Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. kötelemből szabadulhassanak és pedig olyan módon szabadulhassanak, hogy az eddig befi­zetett díjaknak legalább egy méltányos része lie vesszen el. Ök nem tudták előre azt, hogy Valaha hivatalosan is bele fognak vonatni egy olyan intézménybe, amely temetkezési költsé­geiről gondoskodni fog. A második kérdés, amelyet szeretnék fel­hozni, az Otba.-szolgáltatások körének kiter­jesztése és az erre vonatkozó fedezet kérdése. Az Otba. eddig gyógyszerellátást — inzulin kivételével — nem nyújtott és hogy nem nyúj­tott, ennek főoka bizonyára az, hogy nem volt meg hozzá a kellő fedezete. A bizottságban szóvátették, hogy az Otba.-törvény értelmében az államnak is hozzá kellene járulnia ennek az intézménynek a fenntartásához, amit indo­kolttá tesz a paritás gondolata is, amely kü­lönben minden szociális biztosítási intézmé­nyünknél megvalósult. Kérem az igen t. mi­niszter urat, hogy amennyiben tényleg a fede­zet hiánya akadályozná az Otbá.-t abban, hogy teljes gyógyszerellátást nyújtson és a fogaszatot és más egyéb ellátást is bevonjon a szolgáltatások körébe, akkor méltóztassék módját találni annak, hogy ezt a paritásos vi­szonyt ha nem is teljes mértékben, de addig a mértékig, amíg szükséges, megvalósítsuk. Mert tényleg lehetetlen állapot az, hogy ami­kor elmegy a köztisztviselő az Otba.-orvoshoz és az ad neki igen kiváló orvosi tanácsot, ak­kor ném tudja ezt az orvosi tanácsot megfo­gadni, mert egyszerűen nem képes orvosságot venni, hogy gyógyulást találjon. Van még egy harmadik kérdés, az Otba.­orvosok kérdése. Az Otba.-szolgáltatásokhoz ugyanis szorosan hozzátartozik, hogy azok az orvosok, akik az orvosi szolgáltatásokat vég­zik, szintén szociális biztonságban éljenek, tudják azt, hogy a saját maguk és családjuk jövője biztosítva van és hogy így orvosi hiva­tásuknak az egyszerű kötelességteljesítésen túlmenő módon tudjanak eleget tenni. A helyzet ma az, hogy az Otba.-orvosoknak sem a nyugdíj-, Sem a családi pótlék-kérdése nincs rendezve. Azok a tisztviselői kategóriák, ame­lyek be vannak véve az Otbá.-ba, kapnak nyugdíjat, részesülnek családi pótlékban, vi­szont a róluk gondoskodó orvosok nem. Na­gyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést is megfontolás tárgyává tenni. Ez nem olyan nagy kérdés, azt hiszem, pénzügyi­leg sem jelentene különösebb megterheltetést, egyrészt mert nem sok Otba.-orvos van, más­részt, mert az Otba.-orvosok többnyire egyéb biztosító intézeteknél is teljesítenek szolgála­tott, különösen vidéken pélaául az Oti.-nál, Mabi.-nál, ahol a nyugdíjuk már el van in­tézve. Ezért erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesztem elő a Keresz­tény Nemzetiszocialista Front nevében. (Fel­olvassa.) »Utasítsa a t. Ház a magyar királyi kor­mányt, hogy az Országos Tisztviselői Beteg­segélyző Alap orvosainak nyugdíjban és csa­ládi pótlékokban való részesítése ügyében egy hónapon belül terjesszen törvényjavaslatot a t. Ház elé.« Egyébként a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Ház! Felszólalásom rész­ben már tárgytalanná vált a miniszter úrnak áz előbb elhangzott közbeszólása miatt, ameny­nyiben a miniszter úr Esztergályos képviselő­társamnak nagyon reális és a valóságot fel-, ülése 1988 december 13-án, kedden. 31 táró beszédére azt felelte, hogy várjuk meg a következő törvényjavaslatot. Ebből arra kö­vetkeztetek, hogy azokat a kérdéseket, amelye­ket most a mezőgazdasági lakosság részéről feszegetni kívánunk és amelyek gyors megol­dását kérjük, a kormányzat a legrövidebb időn belül a törvényhozás elé fogja hozni. Ha a miniszter úr szavait így kell érteni, ez min­denesetre megnyugtató és ehhez csak azt a kérdést fűzöm és terjesztem elő, hogy talán méltóztassék most mindjárt nyilatkozni bizo­nyos megnyugtatás szempontjából, hogy kö­rülbelül milyen irányban fog mozogni a mező­gazdasági lakosság betegségi és gyógykezelési ellátásba való bevonásáról szóló törvényjavas­lat. Erre rendkívül nagy szükség van. A mai napon letárgyaltunk három törvény­javaslatot. Mind a három a köztisztviselőkkel, közalkalmazottakkal foglalkozik. Méltóztassék megérteni és elhinni azt, hogy a falusi lakos­ság körében úgyis bizonyos auimozitás, bizo­! nyos eltávolodás van a közalkalmazottak iránt, mert látják, hogy azok fix fizetést kapnak, a falusiaknak pedig igen kevés jövedelem jut. Irigylik a fixfizetésest, a rendőrtől, a csendőr­től kezdve a jegyzőkön keresztül irigyelnek mindenkit, aki fix fizetést élvez, s ezért akar mindenki legalább altiszt lenni, vagy valami­lyen állásba jutni, mert maga is el akarja érni a fix fizetést. Amikor kinnt a vidéken látják, hogy a reformokat itt azzal kezdik, hogy megint a közalkalmazotti osztálynak ad­nait bizonyos kedvezményeket, ez a közönség­nek, a falusi lakosságnak körében visszaha­tást, rossz vért szül. Magának a kormánypoli­tikának útját nehezíti ez meg, mert azt mond­ják megint odakinnt, hogy ott kezdik, ahol nem kell, oda adnak, ahol már úgyis bőven van. Arra kérném a miniszter urat, szívesked­jék ezzel a kérdéssel kapcsolatban már ma nyi­latkozni arról, hogy mit akar a kormány csi­nálni a mezőgazdasági, illetve a falusi lakos­ság, munkásság, a törpebirtokosság és a kis­iparosság betegségi biztosítása, gyógyszerellá­tása, kórházi kezelése, általában a népegész­ségügy rendezése tekintetében. Ha az ország népe látni foga azt, hogy tényleg a leggyor­sabban történnek ebben az irányban intézke­dések, akkor ezeket az új törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány részéről talán szüksé­gesnek tartanak, de az ország részéről kevésbé tartanak szükségesnek, mégis be fogja fogadni a nép mondván, hogy »ha ők kapnak valamit, akkor mi is kapunk valamit«. Nem akarok most már részletesen kitérni azokra a szempontokra és kérdésekre, amelyek éppen ennek a falusi lakosságnak népegész­ségügyi védelmét indokolttá teszik. Képviselő­társaim részben már említették, részben pedig bízva abban, hogy a kormány részéről valami nyilatkozat történik, megvárom, mi lesz ez <a nyilatkozat és ahhoz fogom majd állásponto­mat kifejezésre juttatni. Mindenesetre nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, gondoskodjék elsőisorban arról, hogy a községeknek orvossal vialó ellátása ne ütközzék akadályokba. Sok községet tudok, ahol a községi képviselőtestü­let elhatározza, hogy községi orvost akar al­kalmazni, ellenben a belügyminisztérium és pénzügyminisztérium nem engedélyezi a pót­adóknak ilyen mértékű felemelését. Igaz, ez nem a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tar­tozik, hanem a belügyhöz, de mindenesetre méltóztassék lehetővé tenni, hogy ott, ahol a községek orvost akarnak, tényleg alkalmaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom