Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-365
403 Az országgyűlés képviselőházának den hazáját féltő magyar embernek őszinte és melegszívű támogatására számíthat, hiszen erre a törvényjavaslatra már mindnyájan nagyon régóta várunk. Elmondotta ugyanakkor a miniszterelnök úr, hogy az elmúlt hat hónap alatt, vagyis 1938 júniusa óta különböző nagyfontosságú külpolitikai események zajlottak le. Én ezt elismerem, sőt nemcsak, hogy igazat adok a miniszterelnök úrnak, hanem még ki is egészítem az ő kijelentését azzal, hogy ez a folyamat 1938 november végétől nem hat hónapra megy vissza, hanem már márciusban kezdetét vette. A katonai események ugyanis márciusban vették kezdetüket, akkor, amikor Németország bevonult f Ausztriába. Nem fogok eltérni ezzel a .tárgytól és szigorúan katonai dolgokról beszélek, amikor elmondom a következőket, amikor katonai tárgyilagossággal összefogom mindazokat az alkalmakat, amelyeket megragadhattunk volna, ha abban a helyzetben lehettünk volna annakidején. Amikor Németország megszállta Ausztriát és két-három napon b?lül végleg bekebelezte, nyilvánvalóvá vált, hogy az úgynevezett csehszlovák állam határai, hosszú időre legalább is, tarthatatlanok. Tarthatatlanok voltak azért is, mert hiszen ennek az államnak átlója, átmérője, hossza és szélessége már semmiképpen sem állott arányban a követelményekkel. Akkor lett volna az első alkalom, amikor a trianoni békediktátum által iszüU eme torzszülött halálához, végleges halálához operatív módon mi is hozzájárulhattunk volna. A második alkalom, amelyről később fogok beszélni, akkor állt elő, amikor a németek a szudétaföldre vonultak be. De vájjon miért maradt kihasználatlanul ez? Könnyű kritikát mondani, ha nem tudjuk, hogy szomszédaink felfegyverkezése ahban az időben milyen méreteket öltött. Mi r ugyanis pontosan betartottuk a trianoni békeszerződést, mint ahogyan Vázsonyi János t. képviselőtársam előttem szólva mondotta. Összes szomszédállamaink, Cseh-Szlovákia is mérték nélkül ^fegyverkeztek. Csak a hivatalos megállapítások szerint a csehszlovák hadseregnek már 1937-ben 17 gyaloghadosztálya, két önálló hegyidandára, négy önálló lovasdandára és egy szervezés alatt álló páncél dandárja volt, a hadsereg közvetlen és a műszaki csapatok megemlítése nélkül. Légiereje kereken 1500 repülőgépből állott, valamint ama repülőgépekből, amejye^ ket a szovjet bocsátott hűséges középeurópai vazallusának rendelkezésére. Hasonló hatalmas fegyvere« erővel rendelkezett másik szomszédunk, Románia: 24 gyaloghadosztállyal, 4 lovashadosztállyal, körülbelül 750—800 szárazfödi repülőgéppel, Jugoszlávia pedis 17 gyaloffhadosztállyal és 1100 repülőgéppel. Mindez már régebben indokolttá tette volna a magyar felfegyverkezést és látni is fogjuk a külpolitikai eseményekből és eredményekből, hogy bizony, kissé elkéstünk e törvényjavaslat benyújtásával. Amikor ugyanis egy államfői rádióbeszéd következtében Benes volt csehszlovák elnök jobbnak látta külföldre távozni és Sirovyt a katonát ültettek helyére, már ő sem tudta megállítani a züllést, a belső pánikot és a cseh hadsereg, — amelynek hadtörténelmié a 28. gyalogezreddel kezdődik, amely megszökött, átfutott az ellenséghez, folytatódik Szibériában, ahol 150.000 orosz halott árán s Kolcsak elárulása árán az orosz Nemzeti Bank kincseit, aranyait kaparintották meg -ez a hadsereg 365. ülése 1939 január 24-én, kedden. egy pillanatig som állott 'ellen, nem is készült ellenállásra, hanem egészen egyszerűen visszavonult azért, mert itt neim. védtelen kisebbségekről volt már szó. hanem olyan egységes és hatalmas hadseregről, amely mögött egy egységes nép állott. Sajnos, így elmúlt a második alkalom is számunkra. Ez megmutatja, hogy ez a törvényjavaslat már évekkel ezelőtt 'menynyire szükséges lett volna. Rátérek most a harmadik alkalomra és ez akkor volt, amikor Kánya és Teleki ő nagyméltóságaik Komáromba vezették a magyar delegációt. Mennyire más érzéssel menteik volna Komáromba, mennyire más érzéssel tárgyaltak volna ott, ha erős, felfegyverkezett, magyar királvi honvédséget tudnak maguk mögött, ha tudják azt, hogy mögöttük egy műszakilag tökéletesen mozgósított ország áll. E törvény alapján és ha ez nem lesz elég, akkor még egy törvény vagy akárhány novella alapján olyan helyzetbe kell hozni ezt az országot, hogy ne történhessék meg ilyesmi soha többé, olyan erősnek kell mutatkoznunk kifelé, amilyen hatalmas és amilyen erős egy kis állam csak lehet. Vonjunk csak párhuzamot.- Itt van a békebeli Szerbia. A békebeli Szerbia az ő két és félmillió lakosával öt téliesen felfegyverkezett elsővonalbeli és öt teljesen felfegyverkezett mAsodikvonalbeli hadosztályt tudott i kiállítani 1912-ben. a Balkán háborúban és csapataik diadal ról-diadalra mentek. Hiszen niae-yon jól tudjuk, .mik ennek az előfeltételei. ßo-vsAp-es hadsereer csak úgv ik^nzel^ető el, ha. mögötte egy egységes nemzet áll. Éppen ezért elsőrendű fontosságú kötelességünk, ho°rv magvar élni akar ássál, de magyar becsülettel is mielőbb megöldiuk azokat a problémákat- amelyek a nemzetben széthúzást okozhatnának. Ki kell húznunk a fullánkot egvmás szívéhői és ennél a javaslatnál neim szabad különbséget ismernünk pántok és emberek politikai felfogása között. (Rupert Rezső: Es vallások között!) Ha nézzük az előttünk levő példát és ha az ^ntibolsevista államokról' beszélünk, megemlítem Lengyelországot, Buleráriát, Dániát, Hollandiát, Franco Spanyolországát, Jugoszláviát és ha jelenlegi állami berendezkedésüket vizsgáljuk, arra az eredményre jutnnk, hogy az egvps -nemzetek anyagi és erkölcsi téren való fejlődését csakis a nép széles^ rétegeire támaszkodó politikával lehet biztosítani. En ezt a tételt úgy értelmezem, hogy az államot alkotó nemzeti társadalom minden rétedére ki kell terjeszkednie az állam gondoskodásának és csak olvan néprétegeket szabad támogatnia, amelyek alkalmasak arra, hogy valóton nemzeti célokat szolgáljanak. Azokat, akik saját érdekükben anyagilag 1 érvényesülni akarnak, akik e a ak a saját Önző érdekeiket tartják szem előtt és akik káros tevékenységet fejtenek ki, garázdálkodnak, erős kézzel vissza kell szorítani, tevékenységüknek véeet kell vetni. Az állami megsegítésnél, aíz állam gondoskodásánál én elsősorban n föld népére gondolok, mert nem szabad többé megengedni azt, hogy hadbavonultak feleségei és családtagjai ne kapják meg idejében, rendesen azokat a pénzbeli és egyéh anyagi segélyeiket, amelyeket a törvény megszab. Ezenkívül természptesen^ gondoskodnunk kell arról, hogy a föld népét ne lehessen úgy, mint az elmúlt világháborúban és azután is, a kartel és a nagytőke prédájává odadobni.
