Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-365

400 Az országgyűlés képviselöházána Elvisznek a lakásukra, megnézem életkörül­ményeiket. Hát egyszerűen megdöbbentő az az aránytalanság, amely mondjuk egy 50 hol­das gazda — nem akarok feljebb menni, csak egy 50 holdas gazdáról íb&szélek — és egy törpebirtokos, vagy mezőgazdasági munkás között van. Ezt az aránytalanságot most már, hála a munkásság szervezkedésének, hála a szocializmus terjedésének, az ipari életben nem tapasztaljuk. Az ipari életben munkás és munkáltatója között, még ha nagyon gazdag és hatalmas is az a munkáltató, akikor sein találunk anyagi és létfeltétel tekintetében akkora különbséget, mint amekkora különb­ség van egy törpebirtokos, mezőgazdasági munkás és egy 50 iholdas birtokos között. A föld mindenkinek egyformán termi meg azt, amit belevetettek. A föld, amelyre a termé­szet legnagyobb adománya, a nap süt, amely mindenki számára süt, mindenki számára ki­hozza azt, ami életéhez szükséges, csak a helytelen társadalmi és gazdasági berendez­kedés választja el az embert az embertől gaz­dasági téren és lehetővé teszi ... Elnök: Kérem Malasits képviselő urat, ér­dekes fejtegetéseivel méltóztassék közeledni a tárgyalás- alatt r álló törvényjavaslathoz. Malasits Géza: Köszönöm az elnök úr fi­gyelmeztetését és ehhez fogom tartani maga­mat. Mondom, a helytelen társadalmi és gaz­dasági berendezkedés teszi lehetővé, hogy az egyik jól éljen, a másik pedig rosszul. Ha nem volna katonaság, ha nem volna a haza védelme, akkor i s kirívó és helytelen állapot volna ez, itt állunk azonban egy törvény­javaslattal szemben, amelyből nemsokára tör­vény lesz és amely törvényben mindannyian, öregek és fiatalok egyaránt bent foglaltatunk és amely törvény egyformán kötelez mind­annyiunkat a haza, a társadalom védelmére. Az a legszegényebb pr'oletárgyermek 12 éves korától egészen 48 éves koráig és azon túl 60 éves koráig is katona. Ha egyformán kell ál­dozni a hazáért, a haza függetlenségéért, ha mindannyiunknak oda keli állani a társada­lomért, akkor az a társadalom és a társadal­mat irányító kormányzati rendszer tegye mindenki számára lehetővé, hogy szeresse azt a földet, amelyért egészségét, vérét kell ál­doznia, amely azonban neki még annyit sem ad, hogy naponta egyszer jóllakhassék. A társadalmi egyenlőtlenség kirívó igaz­ságtalanságait kell orvosolni, a gazdasági egyenlőtlenség fájó sebeit kell meggyógyítani és akkor kívánhatjuk joggal mindenkitől, hogy lelkesen menjen a lobogó alá és lelkesen védje meg a hazát. A kormány ez alól a köte­lezettség alól nem bújhat ki és ha ezt a köte­lességet nem akarja teljesíteni, akkor az ese­mények kényszerítő szükséggel fogják majd lUfiggyíízm arról, hogy eddigi politikáját nem folytathatja. (Propper Sándor: Miért? A kor­mány el is mehet és jöhet egy másik, jobb!) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Nem kívánhatja, hogy egy­formán védjük az országot, amikor nem va­gyunk egyformán... (Propper Sándor ismét közbeszól.) Elnök: Kérem Propper képviselő urat, tartózkodjék a közbeszólásoktól. (Buchinger Manó: Jöjjön egy rendesebb kormány!) Ké­rem Buchinger kéüviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Közbeszólásaival zavarja a tanácskozást! Malasits Géza: De nemcsak a lelki felké­szültség, hanem a honvédség felszerelése, ru­; 365. ülése 1939 január 2U-én, kedden. házata, lábbelije és egyéb szükségletei tekin­tetében is nagy feladatok várnak a kor­; mányra. Én a vita folyamán sokat hallottam | beszélni a hadsereg felszereléséről, nagyszerű i kiállásáról. Ez mind nagyon szép, de egy szót sem hallottam arról, hogy LlZ Cl felszerelés honnan kerül elő? Az én becsületes meggyőző­désem szerint megdönthetetlen aranyszabály­nak kell lennie annak, hogy mindazt, amire a honvédségnek szüksége van, a hazai ipar útján kell beszerezni. A magyar ipar, a ma­gyar mérnök és a magyar munkás tudása, a magyar munkás munkateljesítménye olyan magas fokon áll, hogy semmi szükség nincs arra, hogy külföldről szerezzünk be félresike­rült harcikocsikat, semmi szükségét nem lá­tom annak, hogy külföldről szerezzünk be nem egészen jól sikerült gépfegyvereket, vagy egyéb felszerelési tárgyakat. Nálunk készül­nek a világ legjobb robbanó motorjai. A Jendrassik-motorral meghajtott motorkocsik világhírűek és mehetnek az urak akár Egyip­tomba, akár Indiába, Argentínába, Dél­Amerika egyik-másik államába, de Európá­ban Hollandiába és Franciaországba is, min­denütt ott látják a magyar robbanómotorral felszerelt motorkocsikat. A »Duna« tengerjáró világviszonylatban is híres, a magyar villa­mosgépek, a magyar dinamók szintén híresek és elsőrangú kivitelben készülnek itt az or­szágban. Teljesen feleslegesnek tartom tehát, hogv a hadsereg felszerelésének bármely ré­BZe t j s __ hacsak nem képez az illető tárgy gyártási titkot és ennélfogva az országban nem állítható elő — küföldröl szerezzük be. Mindent itt kell előállítani amire a hadsereg­nek szüksége van. Beszéljek-e a ruházati és bőrfelszerelési iparunkról, amely olyan töké­letes, amilyen talán sehol sincs Európában es olyan olcsón dolgozik, mint ahogy sehol a vi­lágon nem dolgoznak? Teljesen felesleges er­ről beszélnem, annyira közismert dolog ez. Hogy a honvédelem fejlesztésével kapcso­latban ezekről a kérdésekről néhány szóban mégis megemlékezem, ez azért történik, mert az utóbbi napokban igen sokat olvasunk 'kül­földi írók tollából olyan cikkeket, amelyek arra szólítanak fel bennünket, hogy ne fej­lesszük a zsidók által kifejlesztett ipart, mert az teljesen felesleges dolog: fejlesszük inkább mezőgazdaságunkat, haladjunk paraszti irány­ba és az iparcikkeket a baráti szomszédtol ve­gyük át a szállított élelmiszerek fejeben.. (Propper Sándor: Ez'ek német álmok!) Ezek a szirénhangok nemcsak egyszerű embereket tévesztenek mes-- hanem megtévesztenek egyéb­ként igen jó felfogású agrárius koponyákat is, akik azt hiszik, hogy hopp, itt van a Kolumbus tojása: persze, hogy a zsidók csinálták a ma­gyar ipart és ha sipirc a zsidónak, akkor sl­pirc a zsidók által teremtett magyar iparinak is. Elnök: Ismételten kérem Malasits képviselő urat, hogy szíveskedjék a tárgyalás alatt álló javaslattal foglalkozni és ne kalandozzék el mindig a tárgytól. Malasits Géza: Kérem, én a tárggyal fog­lalkozom. (Buchinger Manó-: Ipar és hadsereg összetartozik!) Arról akarok íbesaéliri, hogy marosaik a hadsereg függetlenségének megtar­tása érdekében is... (Buchinger Manó: Ipar nélkül nincs hadsereg!) Elnök: Buchinger képviselő urat ismétel­ten figyelmeztetem, hogy a >köz,beszólásoktól szíveskedjék tartózkodni, (különben kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokat alkalmazni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom