Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-365
Az országgyűlés képviselőházának Malasits Géza: T. Képviselőház! Már a honvédelem szempontjából sem lehet a hazai ipar fejlesztéséről lemondani. Ha függetleníteni akarjuk a hadsereget minden külső tényezőtől, ha azt akarjuk, hogy a hadsereg független legyen és függetlenül láthassa el magát mindennel, amire szüksége van, akkor feltétlenül szükség van egy erős, fejlődőképes magyar iparra. Meggyőződésem, hogy ezt a független magyar ipart a hadsereg segítségével meg is fogjuk teremteni — amint hogy meg kell teremteni — nem is beszélve arról, hogy amíg Magyarországon őstermeléssel 2,031.000 ember foglalkozik, -addig iparral, bányászattal, kereskedelemmel 1,261.000 ember foglalkozik, ezek eltartottaikkal együtt 2,360.000-ren vannaik, tehát Magyarország lakosságának jó tkétharmadrészét képviselik; ezeket az embereket tehát nem szabad agrárszempontok miatt feláldozni és nem szabad egy jelszónak kiszolgáltatni, hanem éppen a hadsereg felszerelésével kapcsolatban minél erősebb ipart kell kifejleszteni, hogy a hadsereg .minden külső tényezőtől függetlenül szerezhesse be szükségleteit. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a magyar ipar ellen nemcsak nyílt, hanem burkolt rágalmazást is tapasztaltunk. Ilyen burkolt rágalmazás volt az, amikor egy kelekótya mágnás 1919 január 10-én Pest vármegye közgyűlési termében... Elnök: Malasits képviselő úr kérem, nem a magyar iparfejlesztésről van szó ezúttal... Malasits Géza: Tudom! Elnök: ... hanem a honvédelmi törvényről. A képviselő úr 40 perc óta a legteljesebb általánosságban beszél a költségvetési vita keretéhez illő módon. Ismételten kérem, méltóztassék közelebb jönni a tárgyalás alatt, álló törvényjavaslathoz fejtegetéseiben. Malasits Géza: Csak meg akarom említeni, hogy odatett a tárgyalási asztalra egv pár bakancsot és nemes emfázissal tiltakozott az ellen, hogy a hadseregnek megint papírbakancsot szállítottak. Hát, én itt tartozom egy kijelentéssel. (Propper Sándor: Ez 1939->ben történt, nem 1919-ben.) Elnök: Ne tessék a szónokot zavarni! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak segítünk neki!) Malasits Géza: T. Képviselőház! Általánosan tudott dolog és Pest vármegye közgyűlési termében is bizonyára tudták, hogy a magyar honvédség átvételi feltételei a lehető legszigorúbbak. Csak egy alkalommal, ha nem tévedek, annak már tíz esztendeje most, amikor még Köhler altábornagy állott a beszerzési csoport élén, tettek egy kis engedményt a kisiparosok által készített nyeregre nézve. Azóta azonban az átvételi feltételek rendkívül módon megszigoríttattak, úgyhogy teljesen kizárt dolog az, hogy silány, vagy hiányos dolgot átvegyenek. Nekem, mint aki az iparosságot is képviselem ebben a Házban, rendkívül sok iparos panaszkodott már amiatt, hogy a honvédségnek nem szívesen szállítanak, mert nagyítóüveggel nézik meg a nadrágon még a varratokat is. Mindegyiknek azt mondtam: A honvédség megfizeti ennek a cikknek az árát, joga van megkövetelni, hogy pénzéért tisztességes munkát kapjon. Teljesen ki van tehát zárva, hogy bármelyik alantas közeg is papírbakancsot vegyen át. Amit ennél a tárgynál kifogásolok, az az, hogy ez a dolog ez évi január 10-én történt és csak január 21-én, tehát 11 nappal később látta szükségesnek a kormány megcáfolni ennek a 365. ülése 1939 január 2^-én, kedden. 4Ö1 gróf Serényinek állítását. Tizenegy napig a honvédség átvételi tisztje, az egész honvédségbeszerzési csoportja az alatt a vád alatt állott a közvélemény előtt, hogy papír bakancsokat vett át és az alatt a vád alatt állott, hogy a hadsereg felszerelése tekintetében nem jár el a kellő gondossággal. Arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ha ilyen cikkek jelennek meg, a legerélyesebben azonnal cáfolja ezt meg azért is, mert ez nemcsak a honvédelemre vet árnyat, hanem árnyat vet a magyar iparra is és azt a látszatot kelti a közönségben, hogy a magyar ipar a honvédségnek silány árut szállít és ezt a silány árut át is tudja vétetni. Meg kell tudnia mindenkinek, hogy nem lehet silány árut szállítani, mert még a jó, az igen jól és gondosan elkészített árut is a legcsekélyebb hibáért visszadobják. Beszédem végén csak annyit kívánok még mondani, hogy a, katonaság állítása valamikor a főuraknak és főpapoknak kötelessége volt, ezért kapták királyainktól az óriási birtokokat. A birtokokat megtartották, viszont a katonák állítását áthárították az egész nemzetre. Most, amikor áldozatos lélekkel felállítunk egy iij, erős és fegyelmezett hadsereget, jusson az urak eszébe a donációk sokasága, amelyet a honvédelemért kaptak. Áldozzanak sokat, (Gr. Pálffy-Daun József: Ügy van! Mindent viszszal) ha kell, mindent a honvédelem fejlesztésére. Vegyenek példát a nép egyszerű gyermekeitől, akik, amikor elmennek a katonasághoz, azzal az elszántsággal mennek, hogy ha kell, mindenüket feláldozzák a hazáért, egészségüket, életüket kockára teszik azért a hazáért, amely gyakran mostoha velük szemben. Ezek az urak mondjanak le arról a régi jelszóról, hogy »vitám et sanguinem, sed avenam non« — életünket és vérünket, de zabot nem. Áldozzanak életet, vért és zabot egyenlő arányban, áldozzanak a hazának, Magyarországnak függetlenségéért, dicsőséges feltámadásáért és örökkévaló fennmaradásáért. Miután azt tapasztalom, hogy a kormány megcsinálja ugyan a törvényeket, de nem teszi lehetővé ezeknek a törvényeknek gyakorlati végrehajtását olyan szellemben, mint amilyen szellemben azt a nép széles irétegei kívánják, nem a honvédség iránti bizalmatlanságból, hanem a kormány iránti bizalmatlanságból a javaslatot nem fogadom el. (Taps a szélsöbaloldalon.) \ Elnök: Szólásra következik 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi képviselő urat illeti a szó! Vázsonyi János: T. Ház! Ellenzéki pártállásom dacára és bár a törvényhozás képviselőháza éppen most a bizottságokban olyan javaslatot tárgyal, amely emberi méltóságomban sért és aláz meg, s amely miatt — nem magamért, hanem az ország közfelfogásának egy része miatt — igen keserű és kelle- i metlen érzések töltenek el, mégis a javaslat mellett iratkoztam fel, azért, mert nem a kormánynak, hanem az országnak szóló javaslatot tárgyalunk, nem a kormány iránti bizalomról, hanem a magyar hadseregről, a magyar honvédségről van szó, amelynek a kormányban lévő képviselője, a honvédelmi miniszter űr személye iránt ennek a Háznak minden egyes tagját abszolút tisztelet és abszolút I szeretet tölti el. (Éljenzés.) T. Ház! Ehhez a törvényjavaslathoz három szempontból kívánok hozzászólni. Az első
