Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-365
398 Az országgyűlés képviselőházának 365, ülése 1939 január 24-én, kedden. ták le a fronton!) Az Est kikerült a frontra, de ezt az olaszok nyomtatták Milánóban. Ez* hadifoglyokkal lehet igazolni. (Hubay Kálmán: Repülőgépről dobálták le! —- Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Hubay képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni, Malasits képviselő urat pedig- kérem, foglalkozzék a szőnyegen levő törvényjavaslattal, mert most nem a háborús hírlapirodalom kérdése van tárgyalás alatt. (Reisinger Ferenc: Hubay képviselő úr még akkor elemi iskolába járt! Elemibe járt a képviselő úr!) Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Malasits Géza: Nagyon jó tanulságokat rejt magában a jövőre nézve az, amit mondok. Kétségtelen, hogy sok minden összejátszott, azonban primőr oka az összeomlásnak valóban az volt, amit a honvédelmi miniszter úr mondott. Rátérve a javaslatra, kétségtelen, hogy a honvédelem időszerű fejlesztése és felszerelése elől nem térhetünk ki; olyan a légkör egész Európában és olyan a hangulat az egész világon, hogy a felfegyverzés elől kitérni nem lehet. Csak azt vitathatjuk, hogy ez az ország milyen arányú hadsereget bír el. s hogy azok a költségek, amelyeket egy ilyen hadsereg felszerelése és fenntartása igényel, miképpen oszoljanak meg a lakosság között s hogy annak a rettenetes tehernek, amely a hadsereg fejlesztése folytán az országra hárul, hogyan fogjuk levonni a következményeit. A napilapokban, különösen a kormány által támogatott lapokban, sűrűn olvashatunk cikkeket egyes katonai szakértők tollából s ha valóban olyan honvédséget akarna a miniszter űr ennek a törvénynek alapján megteremteni, mint amilyent ezek a bő fantáziával megáldott nyugalmazott honvédruhatári és élelmezési tisztek kiagyaltak, akkor az ország közgazdasága hamarosan összeroppanna azoknak a szörnyű terheknek súlya alatt, amelybe egy ilyen fantasztikus hadsereg felszerelése es fenntartása kerül. Józanul kell a dolgot mérlgelni, és én a honvédség jelenlegi vezetőiről felteszem, hogy józan meggondolások alapján kívánják a honvédséget átszervezni és felszerelni. Így is felkészülhetünk arra, hogy a honvédség felszerelése súlyos terheket ró az országra, amelyeknek a súlyát meg fogja érezni öreg és fiatal, gazdag és szegény egyaránt. T. Képviselőház! A miniszter úr nagyon szépen vázolta a törvényjavaslat nyomán előálló helyzetet, nem beszélt azonban arról, hogy a magyar népnek fel kell készülnie arra, hogy amennyiben az előttünk fekvő törvényjavaslatból törvény lesz és azt a gyakorlatba átültetik, akkor sok mindenről le majd mondania, ami eddig égetően szükségesnek látszott. Mindenekelőtt a honvédség felszerelésének és fenntartásának megnagyobbodott költségeit kell fedezni, csak legyen aztán miből. r Elkészülhetünk arra, hogy a miniszterelnök úr és a többi miniszter urak által bejelentett s nagyon döcögősen meginduló reformsorozatoknak a végrehajtása nagyon meg fog Lassulni, a falu- és tanyafejlesztés problémái, a népiskolai oktatás kiterjesztése, a tanyavilágban szükséges egészségügyi intézkedések és sok minden egyéb szükséges intézményeknek a létesítése erősen megnehezül majd, hogy csak előteremthessük a honvédelemhez szükséges összegeket. A vita folyamán sokan hivatkoztak képviselőtársam közül arra, hogy a külföldi államok milyen hallatlan nagy összegeket költenek felfegyverzésre. Hallottam itt számokat, amelyek felvázoltak, hogy Amerika mennyit költ, hogy Franciaország, Anglia és Németország milyen összegeket szán erre a célra, egyszóval képviselőtársaim mind bizonyítani kívánták azt, ami a nélkül is közismert, hogy szerte a világon a nemzetek minden jövedelmüket a hadseregek fejlesztésére fordítják, minden művészi, kulturális és szociális szempont háttérbe szorításával. Az állandó hadseregek fenntartása fantasztikus összegekbe kerül s fantasztikus összegekbe kerül a flottafejlesztés, a légiflotta fejlesztése, s ha az ember kérdi, hogy miből, akkor mindenekelőtt meg kell nézni az illető ország gazdasági struktúráját. Ha ezt tesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy az angol-szász államok elhelyezkedésüknél fogva hallatlanul gazdagok és ezeknek telik énre. Amerikának telik, mert gazdasági téren még mindig korlátlan lehetőségei vannak; Angliának is telik, mert nagyon sok a gyarmata és azok mezőgazdaságának és iparának kizsákmányolásával előteremtheti azokat az összegeket, amelyek ilyen hadsereg fenntartásához szükségesek; Olaszországban pedig mindjobban összehúzzák a nadrágszíjat, hogy előkerüljön az az összeg, amibe a hadsereg felszerelése kerül és Németországban dekánként osztogatják a kávét és minden pénzt a hadseregnek szánnak. Ez a példa most nálunk is követésre talál és nekünk is rengeteget kell majd áldoznunk a hadseregre. Figyelembe kell azonban venni, hogy nekünk nincsenek gyarmataink, kiviteli lehetőségeink meglehetősen gyengék és ezeket a gyenge kiviteli lehetőségeket is nap-nap után mindjobban összezsugorítja a kormány oktalan politikája. Figyelembe kell továbbá venni azt is, hogy semmiféle intézkedést nem látunk arranézve, hogy a hadsereg többletköltségeinek előteremtésére, ennek gazdasági megalapozottságára a kormány valamelyes intézkedést is tenne. Nagyon szépen hangzik az, amikor a honvédelmi miniszter úr elmondja, hogy milyen lesz a jövőben a hadsereg, vagy amikor arról beszél, hogy miként fogja a hadsereget fejleszteni a 12 éves kortól egészen a késő öregségig. Egy hangot sem hallottunk azonban sem a honvédelmi miniszter úrtól, sem pedig a belügyminiszter úrtól arról, hogy honnan, miből fogják előteremteni azokat a horribilis összegeket, amelyekbe a hadsereg fejlesztése kerülni fog. Ahogy ma az ország lakói élnek, gondolkoznak, a külföldről beáramló hírek és a gazdaj sági nyomás hatása alatt a magyar nép zokszó nélkül hozza majd meg azt az áldozatot, amelyet az ország biztonságáért és függetlenségéért meg kell hoznia. A kormánynak azonban, szerény nézetem szerint, azonfelül, hogy nem kímélve az áldozatot, felállítja és felszereli a hadseréget ennek a törvénynek az alapján, a. néppel szemben, amely^ az ország biztonsága és erőkifejtésének teljessége érdekében ezeket az áldozatokat meghozza, kötelességei is vannak. A jogokat és a kötelességeket arányba kell hozni nemcsak azért, mert már 1848-ban^ törvénybe iktatták az egyenlő teherviselés elvét, — nem az egyforma teherviselést, amely ma érvényesül, hanem az egyenlő teherviselés elvét — hanem azért is, mert, ha ebből a javaslatból törvény lesz, valóságéra válik az. amit a magyar nép legnagyobb költője, Petőfi Sándor »A nép« című ragyogó költeményében előre megjósolt, amikor is azt mondta:
