Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

374 Az országgyűlés ' képviselőházának 36 U. belső területeken fel kell készíteni a polgári lakosságot minden tekintetben a legszörnyűb támadásokra, amelyeket éppen a háromdimen­ziós háború jelent. Ennek a felkészülésnek természetes következménye az volt, hogy min­denki, a legkisebbtől, tehát a 14 évestől egészen a 70 évesig mindaddig, amíg valaki a védelem érdekében bármire is befogható, megfelelő mó­don kiképezve beállíttassék a maga helyére. Ennek az előkészületnek csak igen kis része játszódik le a tulajdonképpeni tényleges szol­gálat és a hadsereg keretén belül. Az előkészü­letnek és a nemzetvédelemnek igen jelenté­keny része a hadseregen kívüli különböző ala­kulatokban fog végbemenni. Ezeknek az ala­kulatoknak elseje korban is a leventeintéz­mény és az abban tömörített ifjúság. A le­ven teintézmény fontosságával valamennyien tisztában vagyunk. Ma már nincs senki ebben a Házban, aki a leventeintézményben ne látná a testnevelésnek és az állampolgári nevelésnek egyik legfontosabb és legkiválóbb eszközét. A leventeintézmény helyes alkalmazása mellett megrövidül a szolgálati idő, de kiegészül az iskolai nevelés is. Ennek helyes alkalmazása mellett éppen a mi országunkban, ahol 12—14 esztendős korban végződik a tulajdonképpeni nevelés, a földmíves és ipari lakosság jelenté­keny részénél a leventeintézmény révén olyan további gondozásba kerül a fiatalság, amely — amellett, hogy katonai célra teljesen ütőké­pessé és állóképessé képezi ki — állandó állam-­polgári nevelést tud neki adni azzal, hogy fi­gyelmezteti őt a haza iránti kötelességre, hoz­zászoktatja a fegyelemhez és megtanítja arra, miképpen kell engedelmeskedni. A másik ilyen intézmény, amelynek fon­tossága ma t még talán fel sem mérhető, a munkaszolgálat intézménye. A munkaszolgá- ; lattal már kísérleteztünk az elmúlt esztendők- J ben. A főiskolai ifjúság igen szűk keretben megtette azt, hogy külföldi példák alapján Ön­kéntes munkatá.Lorok út„án próiálta ennek az intézménynek Magyarországon való bevezeté­sét is elősegíteni. Azok a kísérletek, amelyeket ezen a téren végeztek, teljes mértékben igazol­ták a várakozásokat és én nem tehetek mást, minthogy őszinte elismerésemet és köszönete­met fejezzem ki a honvédelmi miniszter úr­nak azért, hogy a törvényjavaslat megszer­kesztésénél erre az intézményre tekintettel volt. Ez az intézmény mintegy kisegítő intéz­mény szerepel azok számára, akik a rendes sorhadi kötelezettségbe nem vonhatók be, testi vagy egyéb alkalmatlanságuk folytán. Azt hi­szem azonban, ez nem zárja ki azt, hogy az ön­kéntes munkaszolgálat intézménye tovább­fejlesztessék, mert hiszen méltóztassanak figye­lembe venni, hogy igen sok olyan közmunka van, — mégpedig hadi érdekű közmunka — amelynek elvégzése rendes magángazdasági szolgáltatások mellett alig képzelhető el. A legtöbb ország fel is használta ezt a lehetősé­get. Nagyon érdekesek voltak az 1935. évi genfi munkaügyi konferencia tanácskozásai, amelyen éppen azt akarták elérni, hogy a munkanélküliséget az önkéntes munkaszolgá­'lat útján vezessék be. Ebbe azokat a fiatal­on berekét vonnák be, akik még nem érték el azt a kort, amelyben szívesen veszik fel őket a gyárba, kivéve azt az esetet, ha csak nem akarnak belőlük képzett munkásokat uevemi. Nagyon jól tudjuk, hogy a földmíves lakosság igen jelentékeny része erre nem is tarhat szá­mot. Mondom, ezeket akarták munkatáborokba tömöríteni, kiképezni, munkafegyelemhez szok­ülése 1939 január 20-án, pénteken. tatni és felhasználni arra, hogy olyan munká­latokat végeztessenek el velük, amelyeknek el­végeztetése az állam rendes budgetjének ke­retében majdnem leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. A munkaszolgálat keretébe beállít­ván, megszüntessék ezekre a munkanélküliség rettenetes demoralizáló hatását, a másik olda­lon pedig a nemzet számára komoly és nagy szolgálatra tudják őket nevelni. A harmadik jellegzetessége ennek a tör­vényjavaslatnak az, hogy már a békében be­állítja és előkészíti az egész gazdasági életet a háború szükségleteire. Mielőtt még az ellenzéknél és az ellenzé­ken kívül saját pártunk sok tagjánál is felme­rült aggályokat sikerült eloszlatni, éppen ez a rész s éppen ezek az intézkedések, amelyek a gazdasági háború megszervezésére, az úgyne­vezett Wehrwirtschaft bevezetésére vonatkoz­tak, voltak azok, amelyek itt a legtöbb aggo­dalmat okozták. Megállapíthatjuk, hogy ennek a törvény­javaslatnak egyik legsikerültebb része éppen a hadiszolgáltatásra vonatkozó része. Az egész világon, kezdve Amerikától, mindenütt, a tudó­soknak, mérnököknek és technikusóknak töm­kelege töri a fejét azon, hogy abban a pilla­natban, amikor már semmiféle más nemzetközi eszköz nem áll rendelkezésre és bekövetkezik a háború réme, miképpen lehet a mai támadó fegyverek mellett, amelyek, mint az előbb em­lítettem, a küszöböt is átlépik, a gazdasági éle­tet egyrészt a feladatokra felkészíteni úgy, hogy a hadseregnek és a polgári lakosságnak a szükségletét ellássa, másrészt felkészíteni úgy, hogy a lehetőségig védve legyenek az el lenség támadása elől. harmadszor pedig mi­képpen Jehet felkészülni lelkileg és szervezeti­leg- azokra a megpróbáltatásokra, amelyek a háborút jellemzik. Ennek a felkészülésnek az útja nagyon ne­héz. Tudjuk, hogy a mai háború elsősorban az ipar felkészültségén múlik. Hiába van a leg­nagyobb lelkesedés, hiába ontunk bármennyi vért és akármilyen erkölcsi ellenálló erőt tu­dunk ennek a nemzetnek nevelés és megfelelő fegyelem útján biztosítani, ha nincs meg az ipari felkészültségünk, ha a saját iparral nem tudjuk a legmesszebbmenőleg ellátni saját had seregünk szükségletét, akkor a háború kritikus napjaiban feltétlenül zökkenők fognak beállni és a végén szükségszerííleg meg kell torpanjon maga a hadsereg is. Hiszen láttuk, hogy lí)18-ban a katasztrófának jórészt éppen az iparnak és a mögöttes országrész gazdaságá­nak összeomlása volt az oka. (tígy van! a jobb oldalon.) Éppen ezért helytelenül teszi az, aki ezekben a kritikus napokban, a yéderőtörvé­nyen kívülálló törvények értelmezésénél olyan hangulatot igyekszik ebben az irányban tá masztani, amely hangulat kétségtelenül ipari felkészülésünk hátrányát jelentené következ­ményképpen. Nem áll tehát, hogy az ipart a hadiszol­gáltatásokra vonatkozó rendelkezésekkel bár­mily tekintetben korlátozni, fejlődésében za­varni és bármilyen intézkedéssel^ az ipar ren­des menetét nyugtalanítani óhajtottuk volna. • Ennek a természetes visszahatása ugyanis mi lenne 1 ? A felkészültség hiányossága, a felké­szültségben beálló zökkenők és a teljesítőképes­ségben beálló különböző zavarok. Ellenkező­leg, a törvénynek a hadiszolgáltatásokra vonat­kozó része éppen azt akarta célozni, hogy a honvédelmi kornaány a maga szakembereivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom