Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

Az országgyűlés képviselőházának 36U. ülése 1939 január 20-án, pénteken. 375 az iparnak megfelelő felkészültségébe irányítólag tudjon beavatkozni. Senki sem jogosult tehát ebből a szakaszból — de meg vagyok győződve róla, hogy egyéb más, most készülő törvényhozási intézkedésekből sem — azt a konzekvenciát levonni, hogy Magyarországon iparellenes tendencia volna. Mi az iparunkat fejleszteni akarjuk, honvédelmi érdekből fejleszteni vagyunk kénytelenek. Miért? Nyilvánvaló az, hogy addig, ameddig hadseregünk a trianoni kényszer folytán csak igen kis ke rétben állhatott fenn, az ipari üzemek, amelyek a hadsereg szükségletére állítottak elő, nem tudtak kiépülni olyan mértékben, amilyen mértékben azt a most már megnagyobbodott hadseregünk szükségletei megkívánnák. Ellenkezőleg tehát meg kell, hogy nyugtassuk az ipart és nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy nem áll az, hogy bárki iparellenes tendenciát követelt volna. Ellenkezőleg ennek a törvénynek a segítségével fogjuk elősegíteni azt, hogy a magyar Wehrwirtschaft, a magyar hadiipar megfelelő módon épülhessen ki. Do egyet meg kell mondanom: ennek a hadiiparnak meg vannak a maga kötelezettségei, (ügy van! Úfjy van!) Kint jártam a legutóbb Németországban és alkalmam volt végignézni a német repülőipar néhány gyártelepén folyó munkát. Mondhatom, hogy az, amit láttam, felemelőleg hatott rám. Mindenki tisztában van azzal, hogy mit jelent az, ha a munkás, a gyáros, a mérnök és mindaz, ami együttvéve az ipart jelenti. egy lélektől és céltól yán áthatva és ez az, hogy a közös cél érdekében minél nagyobb mértékben tudjon hozzájárulni saját gyártási munka körében ahhoz az erőhöz, amelyet ma minden nemzetnek fel kell mutatnia, amely létét ezekben az időkben meg akarja őrizni. Láttam magyar gyárakat is és megállapítom, hogy semmivel sem maradt el ezeknek a magyar gyá raknak és munkásoknak a lelkesedése, a magyar mérnök igyekezete, a gyárak tulajdonosainak lelkiismerete attól, amit Németország ban hasonló gyárakban láttam. Kizárólag egyben van különbség a kettő között és pedig ab ban, hogy nálunk nincs meg a munkának az a megosztottsága és az iparnak az az összefüggő sorozata, amely kell ahhoz, hogy a saját termeivényeinkből és a saját országunkban elő állított kész ós félkész gyártmánvokból a zavartalan termelést saját gyárakban lebonyo líthassuk. Németország ma gyári berendez kedése mellett úgy a repülőgépiparban, mint minden más hadiiparban német gyárakból kaphatja meg azt, ami szükségletét képezi. A mi magyar gyáriparunk ebben a tekintetben még hiányos. De nincsen még repülőgépipa runk, motoriparunk, hiányzik az automobilipar és egy csomó más olyan ipar nincs még kiépítve, amely szükséges ahhoz, hogy a láncolat tökéletes legyen. Arra kérem az igen i. honvédelmi miniszter urat, hogy legyen szíves saját hatáskörében odahatni, hogy azokat az iparokat, amelyekre nekünk teljes védfelkészültségünk érdekében feltétlenül szükségünk van, minden lehető erővel és áldozattal minél hamarább megteremtsük. Ez azért is fontos, mert ez az egyetlen mód, hogy a véderőre szánt összegek ne vándoroljanak ki az országból. hogy a honvédelemre fordított kiadások a magyar munkás, tisztviselő, mérnök jólétének fokozásához hozzájárulhassanak. Ha idegen iparra vagyunk utalva, akkor munkát importálunk külföldről Magyarországra, pedig nekünk éppen az a fontos, hogy ne importáljunk, hogy saját munkásainkat használhassuk fel, mert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy kizárólag mezőgazdasági munkával nem tudunk olyan kultúréletet biztosítani, amire a magyar munkásság, a magyar nép joggal igényt tart. A véderő számára dolgozó hadiipar is éppen egyike azoknak az iparoknak, amelyek ma egész Európában kisegítik a munkásságot ebből a krízisből és a jólétet legalább is abban a inertekben, amennyire ma egyáltalában jólétről beszélni lehet, biztosítani tudják. Engedjék meg, hogy végül beszéljek néhány szót a repülésről. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Deák Ferenc beszédei első kötetének egyik lapján találtam egy idézetet, amelyet Deák 1839 december 6-án a Karok és Rendek egyik kerületi ülésén mondott. Azt mondja Deák Ferenc (olvassa): »Hanem én azt hiszem, hogy a Debrecen es Pest közötti vonalra nézve* — ezt a vasúti vonalra érti — »alig van valaki a Karok és Kendek között, aki velem együtt, tekintve a vasutaknak más országokbeli történetét és hazánk ezen alsó részének statisztikai és geográfiai helyzetét, a fuvarnak e vidéken olcsóságát, álomnak ne tartaná, hogy itt valaha vasút létezhessen. Ha pedig mégis találkoznék olyan, aki ezt hiszi, nem bánom, aludj;) tovább édes álmát, sőt adja Isten, hogy az én éberségem legyen álom, amely ezt nem hiszi, az ő álma pedig valósuljon meg«. A haza bölcsének nagyságából semmit senti von le az, ha ő 1839-ben a budapest—debreceni vasútvonalról azt mondta, hogy az csak álom és bár álmodja valaki, hogy az megvalósul, ő mégsem hiszi, hogy éz valaha is be fog következni. Ezt mondta akkor, amikor 1807-ben Fulton már át kelt az első gőzhajóval az óceánon, 1814-ben pedig, — mint tudjuk — a Stephenson-féle első vasúti mozdony üzembehelyeztetett, igaz, hogy csak 1826-ban érte az a lehetőség, hogy Liverpool és Manchester között az első útját »száguldó sebességgel«, 35 kilométeres sebességgel megtehesse. Et is nevezték erről a szédületes 35—40 kilométeres sebességről ezt az első mozdonyt rakétának, amely mozdony 30—40 utast és egy kocsit vitt magával. T. Képviselőház! Ahogyan 1839-ben a vasút állott a nagy emberek felfogásában, körülbelii! 100 év után ismétlődött ugyanez a felfogás, ugyanez a beállítottság egy csomó nagy embernél a repüléssel szemben. A repülés, amim tudjuk, 1903-ban a Wright-testvérek első ugrásával kezdődött. 1908-ban, mint fiatal diák kinn voltam Frankfurt am Mainben, ahol akkor rendezték az első nemzetközi repülőgépkiállítást, az úgynevezett I-LA.-t. A kiállítás egész anyaga egyedileg, tehát nem típusokban, belefért egy akkora terembe, mint ez a terein. 1908 óta mindössze 30 esztendő telt el. 30 év alatt a repülés igazán még csak a kezdet kezdetén van fejlődésében éppen úgy, mint ahogy a vasút volt 1839-ben a maga 35 kilométeres szédületes rakétasebességével. (Az elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el.) Ahogyan azonban akkor Deák Ferenc, most is vannak kétkedők. Sajnos, napról-napra kellett találkoznunk még egy-két évvel ezelőtt itt a képviselőházban és azonkívül is —= talán az utolsó időben a helyzet már megváltozott — olyan mértékadó emberekkel, akik körülbelül ugyanazon véleménnyel voltak a repülőgéppel szemben, mint Deák Ferenc a vasúttal szemben. Elnézést kérek, hogy ón ezt az idézetet azért mégis felhoztam, de megállapítom- at-